Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-262
102 262. országos ülés 1898. márczlus 16-&n, szerd&n. szegény, s örült, hogy megszabadult. Hát t. ház, úgy-e bár ez sem a katholikusok üldözése ? (Felkiáltások jóbbfelöl: Nem!) Tovább megyek. Moravánkán Krecsnai Pál evangélikus vallású béres, házasságot óhajtott kötni Halász Erzsébettel, Elmentek a főbíróhoz, hogy a reverzálist állítsa ki. Egyszerűen elutasította, azt mondván : Nem ismerem magukat. Elmentek az anyakönyvvezetőhöz, a ki azt mondta nekik, hogy soh'se fáradjanak a főszolgabíróhoz, elvégzi azt ő maga is majd a polgári kötésnél. Természetesen a szegény béresnek nem kell törvényt tudnia és azt vélte, hogy jobban ért ahhoz a főszolgabíró és az anyakönyvvezető, de sajnos, nem ágy volt a dolog. Elmentek tehát az állami anyakönyvvezetőhöz s egész ártatlanul, mit sem sejtve, a polgári kötést elvégezték. A plébánostól azonban értesültek, hogy bizonyos irás, megegyezés, tudniillik a reverzális nélkül nem fogja őket megesketni az oltárnál és így nem részestíluek a katholikus egyház áldásában, ők pedig ezt akarták és a polgári kötés után kérték is azt az anyaköuyvvezetőtől. Az anyakönyvvezető nagyon jól tudta — hiszen beírta volt — hogy az egyik katholikus, a másik lutheránus; azt is tudta, hogy reverzálist akarnak kiállíttatni, de azért egy szót sem szólt erről az aktus előtt, hanem egyszerűen elvégezte velük a polgári kötést. Kérdésökre, hogy hol van az az irás, melyről azt mondta, hogy ő is kiállíthatja, böngészni kezdett a törvénykönyvben s itt csak azt sütötte ki, hogy azt a főszolgabírónak vagy a közjegyzőnek stb. kell kiállítania. Az illetők most elmentek a főszolgabíróhoz, de ez, vasárnap levén, másnapra rendelte őket oda. Másnap aztán csakugyan kiállította nekik a reverzálist, melyben egész fideliter azt mondja: »A felek nyilatkozata szerint a házasságot a bankái anyakönyvvezető előtt fogják megkötni.« így tehát megkapták a reverzálist, de a polgári kötés után, a mi azt jelenti, hogy az semmis. így zaklatni a szegény embereket, kik hitök szerint akarnak eljárni, még pedig a törvény oltalma alatt, nem üldözés? . . . Nem kívánom a belügyminister úrtól, hogy mindezeket egyenkint megvizsgáltassa, mert hisz ismerem eljárását, s tudom, hogy száz eset köztíl egyben adnak igazat nekünk; de azért sem kívánom, mert én nem sporadikus esetekben, hanem általánosságban kivánom az orvoslást. Mindezeknél fogva a következő interpellácziót intézem a t. belügyminiszter úrhoz (olvassa): />Interpelláczió a t. belügyminiszter úrhoz. Mivel köztudomású dolog, hogy az állami anyakönyvvezetők — nem respektálva a t. belügyminiszter úr Í836. február 11-én 12.500 szám alatt kiadott rendeletét — a katholikus feleket, valamint azok tanúit sokszor arra kényszerítik, hogy a »polgári házzasság«-nak nevezett szövetség létrejöttét tanúsító jegyzőkönyveket aláírják*. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe! (Zaj jobb felöl. Felkiáltások: Törvény ellenes!) Molnár János: Nemkülönben, mivel a főszolgabírák több helyütt vonakodnak a vegyes házasságra lépni szándékozó olyan katholikus jegyesnek, ki születendő gyermekeit mind a katholikus vallásban óhajtja nevelni, a törvény által megengedett reverzálist kiállítani; bátorkodom a t. belügyminiszter urat mind ezekre vonatkozólag kérdeni: 1. Szándékozik-e fennidézett rendeletének valamely újabb rendelettel, vagy más alkalmas módon érvényt szerezni? 2. Szándékozik-e a főszolgabírákat s mindazokat, akik a reverzálisok kiállítását eszközlik, szigorúan utasítani, hogy e tekintetben a katholikusokat ne • zaklassák, vagyis, hogy a hitök szerint kért, fennebb jelzettem reverzálisokat haladéktalanul kiszolgáltassák. Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a belügyminiszterrel. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 50 percekor.)
