Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-262
262. országos ülés 1898. niárczins 16-án, szerdán. «& Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne diskuráljanak. Mócsy Antal: . . . hogy akár saját maga fentartása, akár védelme szempontjából végső eszközökhöz nyúljon. Azért hoztam én ezt a kérdést újra szőnyegre és azért vagyok abban a meggyőződésben, hogy ebben a zsidókérdésben is, a keresztény alapokhoz való visszatérés az egyedü'li biztos orvosság, mert a mint felolvastam, ha visszatérünk a keresztény alapokra, azért a zsidó polgártársak megélhetnek, vallásukat szabadon gyakorolhatják. Addig is, míg ez az ország keresztény ország volt, senkisem háborgatta őket ebben és akkor is átlag anyagilag sokkal jobban állottak, mint keresztény polgártársaink. A kik tehát meg fognak elégedni keresményük után, a mint mondani szokás, a tisztességes polgári haszonnal, azoknak nincsen okuk tartani a keresztény szellem föléledésétől. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Sőt merem állítani, hogy a becsületes és nem uzsora után megélni kívánó izraelita polgártársainknak — legyenek iparosok, üzletemberek, vagy szellemi munkások — érdekükben áll, hogy a keresztény alapokra visszatérjünk, mert keresztény elv az, hogy : a munkás méltó a bérére. Ha tehát keresztény alapokra helyezkedve, a munkások helyzetét javítjuk és gátakat vetünk az ..ellen, hogy az üzérkedők, spekulánsok a munkás emberek százezrei verejtékének gyümölcsét magukévá tehessék, szóval hogyha a munkást támogatjuk és a gyengét segítjük, akkor a becsületes munka után megélni kivánó izraelita polgártársainknak is meglesz ebből a hasznuk. (Helyeslés a baloldalon.) Ha tehát igazi egyenlőséget akarunk és nem olyant, hogy az erős tőke elnyomhassa a gyenge munkást, hanem kenyeret és megélhetést kívánunk biztosítani a munkával foglalkozóknak: akkor vissza kell térnünk a keresztény alapra, s ellenkezőjét kell cselekednünk annak, a mit törvényhozásunk eddig évtizedeken át cselekedett. Valljuk meg az igazat: eddig a kapitalizmusnak és a kizsákmányolásnak kedvezett törvényhozásunk ; ezentúl kell, hogy a munkások érdekét is figyelembe vegye. Nem mondom, hogy csakis a munkások érdekeivel törődjék és hogy azok érdekeit a tőkének méltányos és jogos érdekeinek rovására mozdítsa elő. A tőkének is megvan a maga jogos, méltányos érdeke, a melyet szintén ki kell elégíteni akkor, a mikor a munkások érdekeit akarjuk kielégíteni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De ha igazságosak akarunk lenni, azt hiszem, a túlsó oldalon is be fogják vallani: eddig bizony igen-igen sokat vétettünk a vallásosság ellen. Hogy az új egyház politikai törvények kárára vannak a vallásosságnak, az tény, bármit mondjon is a »Pester Lloyd«, hogy ez mesebeszéd, hát bizony az nem mesebeszéd, mert az egyházpolitikai törvények az igazi vallásosságnak csakugyan ártalmára és nem mint a »Lloyd«. állítja, hasznára vannak. A törvényhozás eddig a vallásosság gyengítését czélozta sok intézkedései által. Ezentúl épen az ellenkezőjét tegye és minden intézkedésével iparkodjék az igazi keresztény alapra visszatérni, hogy az a családban, a társadalomban és törvényhozásban mindenütt uralomra jusson az evangélium. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Nem hallgathatom el, t. képviselőház, azt a minden szomorú volta mellett is komikus és szinte operettbe illő dolgot sem, hogy ez a jó keresztény magyar a saját pénzén, a saját iskoláiban nevelteti ingyen az izraelitákat, a kik aztán avval hivalkodnak, hogy mennyi tudós és milyen jeles férfiak vannak köztük! Kérdem, milyen iskolákban szerezték azt a tudományt: nem a keresztény közép- és felsőbb tanodák keresztény tanáraitól tanúlták-e el azt, a mit tudnak és most mégis, nem akarok erős kifejezésekkel élni, túlságos nagy önérzet nyilatkozik meg bennük. (Derültség a baloldal hátsó padjain.) Nem olvasom fel a párisi izraelita allience levelét, de röviden megemlítem, hogy kétség kivííl csak úgy porhintés gyanánt van ebben megemlítve, hogy törekvése az egyesületnek a zsidók ki)rében a földmívelésre való hajlandóságot ápolni és emelni. E czélból állítólag Jaffában 100 nüvendék számára valami intézményféíe is van. Én ezt a dolgot is figyelemmel kisértem és tudom, hogy van itt Budapesten is van egy izraelita kézmű- és földmívelő-egyíet. Évek óta figyelemmel kisérem, hogy ez az egyesület mikép működik. Dr. Neumann Ármin t. képviselőtársunk elnökösködése alatt tartották legutóbb közgyűlésüket, a melyen referálták, hogy annyi meg annyi zsidó gyereket küldtek Svájczba, ide meg oda nagyobb ipari kiképzés czéljából, de ebben a jelentésben is, meg a korábbi éviekben is hiában kerestem azt, hogy vájjon földmívelői pályára hány zsidó gyereket adtak ? Talán Neumann Ármin t. képviselőtársam meg tudja mondáin, hogy milyen uradalmakban hány zsidó gyereket helyeztek el kisbéresek gyanánt, hogy a földmívelést prakticze tanulják ? (Élénk derültség.) Úgy veszem észre, hogy ezen igen komoly dolog itt derültséget kelt, mintha nálunk magyaroknál már valami megszokott dolog volna az, hogy az izraeliták valami erős munkával ne foglalkozzanak, földmívesek vagy kubikosok ne legyenek . . . Rosenberg Gyula: Ott vannak a zsákhordók a Dunánál! (Derültség.) Mezei Móri Meg a hordárok! (Általános derültség.)
