Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-255
366 255. országos ölés 1898. märczíus 5-én, szombaton. olcsók, de épen azért ez nekem egy kissé gyanús, és be is fogom bizonyítani, hogy ez minket csak félre fog vezetni. Mert igaz, hogy a Feketetengeren való járatokért négy, konstantinápolyi járatokért öt, Alexandriáig nyolcz frank viteldíjat fog számítani, oly árúknál pedig, a melyek viteldíja térfogat szerint számíttatik, leszáll a viteldíj még ennél is lejebb, három-hat frankra. T. képviselőház! Ez az olcsóság mindenesetre feltűnő akkor, midőn tudjuk azt, hogy a normálisnak nevezett viteldíjak 10 és 12 frank között váltakoznak. Mindenesetre megdöbbentőleg hat az emberre ez az óriási nagy előny, de majd mindjárt végzek ezzel is. Felhívom ugyanis az igen tisztelt képviselőház figyelmét arra, hogy ne higyjük azt, hogy ez egyszer s mindenkorra van így megszabva; ez csak három évre szól, mert azt mondja a szerződés: három év leteltével ennek a vállalatnak jogában áll az, hogy újabb viteldíjt állapítson meg. Igaz, hogy hozzá teszi azt, — a mi megint alkalmas az embert első pillanatban félrevezetni, — hogy mindenkor köteles a normális járatokon 30°/o al alul maradni. De ha az ember számítást tesz evvel a 30°/o al, és azt hinné, hogy ezáltal mi mégis versenyképesek maradunk, mert ha nem is lesz ilyen mesés olcsó a viteldíj, mindenesetre olyan lesz, a melyjyel képesek leszünk a kivitelre nézve a többi államokkal a versenyt kiállani, hát ez ismét tévedés lenne. Mert hát nem így áll a dolog. Hiszen tudjuk, mi az a normális viteldíj, hogy az kotdroztatik, jegyeztetik és közzététetik rendesen. De az előadó úr lesz kegyes nekem aziránt felvilágosítást adni, hogy vájjon tud-e arra esetet, vagy hiszi-e, hogy ezek a normális közzétett szállítási viteldíjak olyanok, a melyekkel csakugyan megtalálja az útját valamely állam a világpiaczokhoz. Nagyon jól méltóztatik tudni, egészen máskép számíttatik, ha egy egész rakomány vagy másként, ha félrakomány, és ismét máskép, ha kis rakomány jő számításba, mert*annak kisebb nagyobb volta is határoz a díjak tekintetében. Sőt vannak esetek, midőn azon hajó a szállítási díj tekintetében csak azért, hogy visszatérőben üresen ne menjen, ezen díjakon is alul marad. Ha nézzük azt, t. ház, hogy ezen normális viteldíjak a tényleges viteldíjnak megfelelnek-e, azt találjuk, hogy a társulat kikötvén magának, hogy három év múlva a díjakat felemelheti, a midőn ezt kikötötte, nagyon jól számított és nagyon jól tudta, hogy épen úgy fog akkor Galaczból szállítani, mint a Lloyd, Freysenet vagy a görög-török, vagy más társulatok egész serege az úgynevezett vad hajóknak. Voltaképen, t. képviBelőház, ha volna is talán ebből egy kis előny,|az csak három évre volna, azért három évre, mert három éven túl a már a rendes árakon fogja ezen vállalat a mi kiviteli czikkeinket közvetíteni, ha ugyan lesz mit közvetítenie. T. képviselőház! Azt mondom, hogy ha lesz kivitelünk; mert fájdalom, azt hiszem, hogy különösen az első években alig lesz. Pedig tudom, hogy igenis tudnánk oda szállítani a vasutakon vasat, fabútort, ezukrot, Szeszt ? ámde ne feledjük, hogy mindezekben Romániával, Oroszország-gal és még magával Ausztriával is kénytelenek vagyunk a versenyt leküzdeni. Ha mégis azt mondtam, hogy ez a viteldíj mesés olcsó, most kijelentem, hogy talán mégsem olyan mesésen olcsó ez sem. (Halljuk! Halljuk/) A miniszter úr — lehet, hogy félreértettem, — indokolásában azt mondja: nagyon helyes volt, hogy így állapítottuk meg, mert ha ezen járatok meglesznek, a vasút nem lesz kénytelen mint eddig volt, nemcsak önköltségen, hanem azon alul is szállítani, hogy a magyar kivitel útját egyengesse. Most már, midőn ezen viteldíjak úgy állapíttattak meg, természetesen a vasutak nem lesznek kénytelenek úgy eljárni, hanem esetleg azon viteldíj, a mely most számíttatik, fölebb fog emeltetni. De még tovább megyek igen tisztelt képviselőház. Mert a kivitelről beszélünk és pedig keletre irányuló kivitelről, kérdem vájjon képes lesz-e ez nekünk előnyt nyújtani akkor, midőn voltaképen ez a viteldíj csak Galacztól érvényes, Gralaczig azonban minden marad a régiben; és vájjon ott, a hol kivitelünk lenne, nem fogunk-e úgy járni, mint jártunk eddig? Hiszen Romániának majdnem összes czukorszükségletét — ugyan jól tudjuk a statisztikából, 98°/o-ot — Ausztria és Magyarország szállítja és mi ebből, t. képviselőház, csak 8°/oal particzipiálunk, míg a többit azaz 95°/o-ot Ausztria kapja. Meg van ennek a maga természetes oka. Ausztriában ugyanis nagyon okos hajózási politikát követnek, s nekik van hatalmuk arra, hogy a Cs kir. Dunagőzhajózásitársulat olyan vitelbéreket állapítson meg, f a melyekkel mi konkurrálni képesek nem vagyunk. T. képviselőház ! Mint a hogy mondottam, a normális viteldíj a tengeri szállításoknál tíztizenkét százalékra megyén és ha az ember egy kissé utána néz, — mert hiszen a számítás nem csal meg annyira — ez az összeg az, a melyet normálisnak lehet venni, mert ez az összeg adja meg a hajó üzemköltségét és egyúttal a befektetett tőke kamatját is. De engedelmet kérek, négy-öt frank szállítási díjjal nincsen a világnak az a hajótársaságja, a mely az ő hajóját üzemben tarthatná, mert 4—5 frank az üzemköltséget sem adja ki. (Ügy van ! a szélsőbalon.) No hát, akkor, a mikor előállunk és azt mondjuk, hogy ez az általunk segélyezendő társulat üzeme megkezdésétől fogva olcsó díjakat
