Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-255
255. országos ülés 1898. márczlus 5-én, szombaton. 3(57 fog szedni, ismételten csak azt felelem, hogy gyanúsnak tetszik nekem a dolog, mert ezt a társulat csak úgy ígérhette meg, hogy előre arra számított, hogy nem lesz kivitele, (Mozgás lálfelöl.) megtartja a járatokat, rendezze ide-oda, a hova kötelessége, de túlnyomóan idegen árúkat, orosz vagy román búzát fog szállítani oda, a hol csak nekünk teremt versenyt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igenis, fog ez a vállalat szállítani addig, a míg nem lesz neki hátrányos, felveszi a 90.000 forintokat; de ha a szállítása netalán tömeges lenne, nem érvényesítheti, akkor rozoga hajóit tovább adja, a mint megvette őket olcsón, az angoloktól, a 30.000 forint kauczióját itthagyja és elvitorlázik másfelé, hogy boldogulását ott keresse. (Mozgás balfelöl.) De, igen t. ház, ezzel szemben szinte önként azt az ellenvetést lehet tenni, hogyha igaz is az, hogy ez a három négy franknyi viteldíj kicsiny, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a bál- és szélső baloldalon.) de ez természetes dolog, azért adunk a vállalatnak 90.000 forintot, tehát megtalálja a kárpótlást és eleget tehet kö telezettségeinek. Először legyünk tisztában azzal, hogy ez a 90.000 forint a hajóstársulatnak nem 90.000 forint, hanem csak 60.000 forint, mert 30.000 forintot a Lloydnak kell fizetnie, hogy ez a helyette elvállalt anyagszállítást a másik úton el-, lássa. Ha veszszük a normális viteldíjakat, ez a segély legfeljebb 24.000 tonna árúnak felelne meg; és vájjon, kérdem, hogy akkor, mikor teljesen lehetetlenség nekünk, mint mezőgazdasággal foglalkozó államnak, hogy a Keletre való kivitelünk sok legyen, vájjon 24.000 tonna esetleges bekövetkező kivitelért szabad-e évi 90.000 forint átalányt adnánk akkor, a mikor azzal a nyugotra oly járatokat tudnánk rendszeresíteni, a melyek a magyar kivitelt minden irányban előmozdítanák ? Igaz, hogy én itten azt mondtam, hogy nem lesz nekünk annyi kivitelünk, és így mintha ellentmondásba jönnék azzal az állításommal, melyet beszédem elején mondottam volt, bogy nem a kivitelre termelt árúk mennyisége követeli szükségképen a járatok megteremtését, hanem inkább a járatok felállítása, rendszerben tartása az, a mely irányítja a kivitelt és annak érdekeit. Hát akkor azt mondhatná valaki: ha én most azt hiszem, hogy nekünk a Keleten nincs annyi kivitelünk, de ha a járatokat felállítjuk, a statisztika ott is igazolást fog nyerni. Engedelmet kérek, nem egészen így áll a dolog, mert én akkor is, midőn azon statisztikai adatokat felhoztam: hozzátettem, hogy igen is a meglevő járatok mozdítják elő a kivitelt, de csak akkor, ha különben is megvannak ennek természetszerű" feltételei; ha biztosítva vagyunk az iránt, hogy terményeink ott eladási piaezot találnak. Erre nézve én ugyanazon statisztikai adatokat hozhatom fel és azt hiszem, képes leszek bebizonyítani, hogy ez irányban a járatok felállítása kivitelünket oly óriásilag emelni, mint a nyugoti járatok emelnék, nem fogja. Ott felhoztam a Fiúméból, Marseille, Nizza és Olaszország felé menő kivitelünket; a kivitel 460 tonnáról 24 ezerre emelkedett; Fiúméból Antwerpen és Rotterdamba irányuló kivitelünk 304-ről 29.679 tonnára emelkedett, tehát óriási mértékben nőtt, de miért? Először, mert az út, a járat megvolt, másodszor, mert megvoltak azon előfeltételek, melyek a kivitelt irányítják és állandóvá teszik; de megjegyzendő, hogy csak azon kikötők forgalma tekintetében emelkedett kivitelünk, a hol ezen előfeltételek megvoltak, mert hiszen e járatban benne volt Nizza is és ha az ide való kivitelt a többi kikötőkével összehasonlítjuk, bizony 1882-től 1892-ig semmi kivitelünk sem volt, 1897-ben pedig kivitelünk volt összesen 60 tonna. Ha pedig a behozatalt nézzük, a hol ismét az ő kiviteli árúik azok, a melyek az elhelyezésre szolgáló utat keresik, 1882-től 1889-ig nem volt semmi behozatal, 1890-ben pedig összesen négy tonna behozatal volt; 1891-ben semmi; 1892-ben 20, és csak 1897-ben emelkedett 2216-ra. Nizzából — mert szintén felhoztam — a behozatal 60-ról leszállt 23-ra. Az olasz kikötőkből, igaz, emelkedett a behozatal, mert 1882—86-ig nem volt semmi. 1887-ben 28 tonna, 1893-ban már 26.655 és 1897-ben 34.838 tonna. Igaz, t. ház, hogy a behozatal, tehát azon államoknak kivitele is, a hol az előfeltételek megvannak, szaporodott, és az előtt szemet hunyni nem lehet, de mindig: azt a tantételt kell szem előtt tartanunk, hogy igenis a járatok teremtik meg a kivitelt, de csak akkor, ha annak a kivitelnek az útja arra helyesen volt irányítva. Például a behozatal az olasz kivitelből, mint mondtam, semmi volt és e semmi utóbb 34.000 tonna lett. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy e járatokkal, melyeket most akar a kormány megteremteni, azt az előnyt és azt a sikert, a melyet a többi nyugati járatokkal elértünk, nem leszünk képesek elérni. Nekünk mint gazdasági államnak még mindig a nyers termékek képezik kivileiünket, tehát ismerjük el egész nyíltan, kivitelünk még mindig csak a nyugat felé gravitál és csak ott lehetünk az iránt biztosítva, hogy kiviteli árúink ott elhelyezésre fognak találni. Ausztria mint iparos állam természetes, Keletre törekszik és a Lloyddal a keleti államokat kultiválja, de fentartja, mint említem, a brazíliai járatokat azért, nehogy Triesztben a
