Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-244

244. országos ülés 1898, február 18-án, pénteken. «,;• ték a mandátumból kimaradt t. urat a tanfelügyelői székbe. Gajári Géza: Püspöki titkár ott! Városy Gyula: Maradt volna annál! Hát ez a tanfelügyelő kérem teljesíti kötelességét, de még egyszer megemlítem azt, hogy tanügyi férfiúnak, a ki egy magasabb fokozatával bír a tanügyi hatóságnak, tanácsadója az iskolaszéknek, ellenőrzője egy megye tanítókarának, a tanításnak, a nevelési rendszernek, a tanügyi beruházásoknak, ennek az embernek emberi szempontból kiindulva tekintélynek példás életűnek kell lenni. És én figyelmeztettem a t. kultuszminiszter urat jöakaratúlag, meglehet, hogy keményen nyomtam meg a tollat, hogy radikálisan járjon el e szempontból, mert ez a tanfelügyelő nap-nap után iszik. Mi is megtesszük. (Derültség.) Csakhogy ő sokat iszik, nagyokat iszik, . . . (Derültség.) Gajári Géza: Sok pap megteszi. (Zaj, Elnök csenget.) Városy Gyula: ... és a mi a fő, sokáig iszik, egész éjjel, egész reggel iszik. Ilyen körülmények között, — mert hiszen, hogy valaki emberileg, tisztességesen szórakozzék, az meg van engedve, meg van engedve társadalmilag is, a mi az embert megilleti, — ha valaki egy kényes helyzetben levő, exponált helyzetű, annak az általam igen súlyosan és nyomatékosan említett nevelés terén tekintélynek, példaadónak kell lennie. Ez az úr pedig, a ki fényes reggel nem egyízben részegen megy haza, ezigánynyal vonul hajnalban egy korcsmából a másikba, sőt irat van a kezeim között, a mely szerint valaki esküt akar tenni ha kell arra, hogy a t. tanfelügyelő úr kora hajnalban műkertéöznek gondolván magát, a kinek reggel locsolgatnia kell a virágokat, az arra járó nőkkel szemben erre a szerepre vállalkozni akart. (Mozgás.) Hogy ez egy igen furcsa tekintély lesz és nem igen fog nyomatékot kölcsönözni a nevelés terén, arról meg vagyok győződve, t. ház. Hát ez az úgynevezett negatív protekczió, mindőn a miniszter úr ezekről tud ; vizsgálatot is indított ugyan . . . Wlassics Gyula Tallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez nem volt igaz ! Várósy Gyula: Engem ugyan erről nem értesített, pedig vártam, de azt látom, hogy a tanfelügyelő még mindig ott fungál és meg vagyok róla győződve, hogy bármilyen büntetést szabott is reá a miniszter úr, elvesztett tekintélyét Békésmegyében Rezei Sylvius vissza nem nyeri, a mint a esanádmegyei Neményit áttették Árvába. Az az úr sem nyeri vissza tekintélyét soha. Az ilyeneket tegyék rendelkezési állapotba vagy kortesfőnökké. A 66 rendes, 32 segédtanfelügyelő, 52 tollnok egy negyedmillióba kerül. Sok a panasz, tessék ezeket kiegészíteni, újra szervezni, mert sokan vagy nem értenek kötelességük teljesítéséhez, vagy nem akarják azt teljesíteni. Itt van Zalamegye tanfelügyelője, dr. Ruzicska Kálmán, úgy tudom, királyi tanácsos is. Ez az úr, daczára a t. miniszter úr és a t. túloldal óhajának, sohasem látogatj iskolákat, hanem, mint Zalamegye egyik legelterjedtebb újságából olvasom, egész nap és egész éjjel a kártyaasztalnál ül, elkártyázza az egész fizetést, az egész úti átalányt, sőt a tollnok 356 forint fizetésének a felét is, a mennyiben a hónap elején felveszi a 80 forintot és abból 15 forintot fizet egy öreg tanítónak, a ki mint tollnok van alkalmazva, a többit pedig elkártyázza. Ez az ember, itt van négy-öt czikkben, hogy királyi tanácsos; alkalmat adok a miniszter úrnak, ha nem látja a zalai ügyeket, tessék megvizsgálni, figyelmét felhívom reá. Természetes dolog, hogy a tanítók is, meg az összes tanügybarátok felzúdulnak akkor, a mikor oda jut a tanfelügyelő úr, hogy még az utiátalányát is elveri egy éjjel és nem tud elutazni és ép e miatt csinálja meg azt a legújabb tanfelügyelői szisztémát, a mint itt szószerint van, hogy a tanfelügyelő, midőn már szorul, midőn már jön a megyei gyíílés, a közigazgatási bizottság ülése, és a tanfelügyelőnek referálni kell, akkor sebtiben valamerre elutazik és ott a vonat mentén négy-öt-hat faluból kirendeli a tanítókat a perronra s ezek ott hirtelen bediktálják neki az iskolákról az adatokat, hogy Kisszigeten beiratkozott 200 gyermek, Náprádfán ennyi meg annyi, ilyenek a betegségek, ilyen a taneredmény, a gyermekek jól viselkednek, nincs ftítőfa stb. Ezzel azután megy vissza a közigazgatási bizottság ülésére, referál, hogy meglátogattam az iskolákat, ezeket és ezeket tapasztaltam stb. Erről a bizottsági ülésekről természetesen kitiltják a hírlapírót, a hírlapíróknak azon jelen lenni nem szabad, mert az ilyen humbug csakis így szivároghat ki, erős utánanézéssel. Ilyen jelentések alapján készül meg az országos kultuszpolitika az elemi tanügyről és igen érdekes, ha látja az ember, hogy megyeszerte el van terjedve a hír a tanítók között az elköltött úti átalányról, a melynek folytán nem mutatkozhatik a tanfelügyelő. A következő vers jelent meg erről, kérem becses figyelmüket (olvassa): Az úti átalány, A tanfelügyelő Szent kötelessége, Minden iskoláját Nézni évről-évre. Ha volnának ezek A kártya-asztalán, Meglátogatná.., Hisz' Van üti átalány.