Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-244
94 244. országos illés ÍH98. február 18-án, pénteken. Kártya-felügyelő A tanfelügyelő, Vagy más czlmen mondva: Iskolakerülő. Előtte számtalan Tanoda nagy talány, Mert kell a tarokkra Az úti átalány. Tanfelügyelő miért Járna ide s tova? Nélküle is fennáll Az összes iskola. Szeme, ha ott függne A tantermek falán: Nem úsznék ferblin Az úti átalány. Ha mutatná magát A tanfelügyelő: Megijedne tőle Falun a tanerő. Szegényt ki is törné A nyavalya talán ... Jó, hogy makaón vész Az úti átalány ! Gr. Zichy Jenő: Ki írta ezt a verset? Városy Gyula: Tallián Guidó! Itt pláne már a miniszter úr figyelme is fel van híva a »Szálló Levelek« deczember 25-iki számában, hogy nézzen egy kissé a tanfelügyelő után, mert ez annyira önkényesen jár el és anynyira kártya-szenvedélyének él, hogy ebből kifolyólag a lelki zavar, a chaosz, a mely lesújtja, uralja egész lényét, elveszi a kedvét az ideális dolgoktól, a tanügytől. Nem is említem meg, nem is tartozik ide, hogy ép e miatt nyakig úszik az adósságokban és épen ez az anyagi zavar okozza, hogy ha volna is kedve, elmenne az ilyen ideális foglalkozástól, a minőnek én fogom fel a tanfelügyelőnek kötelességét és hivatását. Azonban Zalamegyében nagy baj az, hogy a tanfelügyelő váltói rendezésétől és kártya-szenvedélyétől nem ér rá az iskolák felügyeletére. Azért nincs itt Nagy-Páriban is semmi taneszköz a sok között, — mert itt sok van felhozva, — a mely a tanítást megkönnyítené, azért nem volt deezemberben fűtésre való egy fogpiszkálónyira való sem, ezért fagy meg az iskolában a víz, ezért fagy meg a tanító. Zala vármegyében lépten-nyomon kérdik: Hol vagy, tanfelügyelő? Hol vagy, közigazgatási bizottság és hol vagy, közoktatásügyi miniszter, a ki annyi feljaj dulásra sem akarsz látni és hallani. O, népnevelés, jöjjön el a te országod. íme tehát a tanfelügyelő csakugyan rendszabályozásra szorul; ezt a szervezetet és keretet kell megújítani, a melyben ők mozognak, és ez által magyar közoktatásunk e csorbáját kiküszöbölni. Beszédem végére érve, bizalommal nem vagyok a kultuszminiszter úr iránt, mint katholikus ember sem, mert állandóan hivatkoznak a szabadság szent eszméjére és a kor megérett már arra, hogy ha minden osztálynak és nemzetiségnek megadják a szabadságot, minden felekezetnek, különösen ha látjuk, hogy protestáns testvéreink a szabadságot vagyonuk, iskoláik, alapítványaik kezelésében, lelkészválasztási és kormányzati dolgaikban mennyire birják, mi is az állam ellenőrzése mellett ezt követeljük, a szabadság nevében parancsolólag követeljük egyházunk terén. Szűnjék meg az a dajkagyámkodás, a mely bennünket és egyházunkat bölcsőben ringatott, adják nekünk is vissza szabadságunkat, a mint élvezik azt protestáns testvéreink, adják nekünk ide az egyházat megillető vagyont, adják nekünk az iskolákat és a katholikusokat érdeklő papi állásoknak a betöltését. Élihez egy időként változó kormánynak semmi köze, csak felügyeleti joga van, hogy az állami eszme, az állami érdek meg ne sértessenek, el ne áruitassanak soha. Az a kötelessége a mindenkori kormányzatnak, hogy a magyar törvénynek, a magyar kormánynak érvény szereztessék bárminő büntetés, vagy bármi más útján. Ezt követelem, kultuszminiszter úr, nem pedig azt, hogy a rabszíjakat még tovább akarja fűzni abban a korszakban, a midőn magam is azt mondom: legyen minden szabad, legyen szabad a tanítás, legyen szabad az egyház, legyen szabad a nemzetiség az ő jogainak birtokában. Ezt követeljük öntől, akkor az állam, a haza is szabad lesz, — mert ezekből áll az állam, ezekből áll a haza, ezekből áll a nemzet — akkor a szabadság itthon lesz ebben az országban. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Elnök: Á holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz a vallás- és közoktatásügyi tárcza tárgyalása. Az ülést bezárom. (Áss ülés végződik d. u. 2 órakor.)
