Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-244

')'& 244. országos Ölés 1898. február 18-&B, pénteken. megtorló intézkedést, mert nyilvánosan az volt irva, hogy Wlassics miniszter, miután elhelyezte az ő rokonságát tisztes hivatalokra, kiadta a nepotizmusról szóló levelet, jó későn. Nem tu­dom, mikép áll a dolog, nem vádolok, csak a tényt említem . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Tessék csak vádolni ! Városy Gyula: Hát vádat emelek! Akkor ez a levél is misztifikáezió, porhintés a magyar társadalom szemébe. Jerünk a legfőbb levélre, a mely a pro tekezióról szól. Ez igen érdekes levél. A t. mi­niszter úr levelet irt a magyarországi tanerőkhöz, kijelentve benne, hogy az ő minisztériumá­ban nincs protekczió; ő hozzá ne fordxiljanak olyanok, a ff kik protekczió útján akarnak ha­ladni ... 0 az az ember, ki minden az igazság és érdem szerint ítél meg az ő tanügyi és val­lásügyi kormányzatában. Én igen különösnek találtam, hogy azen levél megjelenése után két másik miniszter is, ha jól tudom, a pénzügyi és igazságügyi minszter urak is szintén levelet irtak az országhoz, mert mostanában úgy látszik ez a divat, hogy a mai naptól kezdve a pro­tekczió a minisztériumban megszűnt. Igen furcsa, hogy megszűnt a protekczió 1897. év második felében és azelőtt még nem szűnt meg. No de még furcsább, hogy odasülyedtütdí már, hogy figyelmeztetni kell a magyar minisztériumban á feleket, hogy ott ne keressenek protekcziőt ; annyira borravalós, annyira megvesztegetette vi­lágban élünk, hogy itt pénzzel, ajánlással, támo­gatással, tolással, schiebolással mindent meg lehet nyerni és az ellen védekezni kell. Ez szé­gyenletes dolog, hogy oly hazában élek, melynek felelős minisztériuma már így kezd védekezni az általa korrumpált társadalom ellen, hogy ide ne jöjj, itt nincs protekczió. Jele ez annak, hova nevelték ezt a protekcziót, midőn suszterekből, csizmadiákból tanfelügyelőket csináltak. (Derült­ség a szélsőbalon.) Nem hozom elő, hogy mit csináltak az érdemetlenekkel, hogy tartották meg a vén bűnösöket azért, mert más oldalon talán valami érdekük volt. A protekczió, mint mindenütt, úgy a kul­tuszminisztériumban is, kétféle módon jelentke­zik. Jelentkezik aktiv módon és passzív módon, tevőlegesen és tagadólagosan. Nézzük, hogy ezen levél daczára, mely kiment az országnak tanügyi férfiaihoz és leányaihoz, van-e még a kultuszminisztériumban protekczió? Szinte lelki szemeimmel oda képzelem a nagy ajtóra^ kisze­gezve: Itt nincs protekczió! Nézzük, hogy a nagy ajtón belül van-e protekczió ? A tevőleges, vagy aktiv protekczió azt jelenti, hogy érde­metlen embereket vagy kevésbbé érdemeseket taszítanak előre és más érdemeseket elhagynak, pre ereálnak. Legjobb ezt kedélyesen felfogni, de azért én úgy érzem, meglehetősen szokott dolgok ezek, én csak szinvakitással látom az egész tanügyi kormányzatnak politikáját. Ezen levél megjelenése utáni időbői egy esetet tudok. Diakréczió mellett meg fogom mondani a t. mi­niszter úrnak, ha óhajtja. Egy állami felsőbb leányiskolában be kellett tölteni az igazgatói állást. A miniszter úrnak megvolt az ő érdemes jelöltje, bár lehet, hogy még nem volt egészen eltökélve az alkalmazandónak személye iránt. De ekkor megjelentek a kérelmezők, a protek­cziósak és meg tudták változtatni véleményét, beprotegálva arra az állásra mást és nem azt a kit maga a miniszter úr is akart. Ez protek­czió, mert az illető, bár érdemes ember, esj még érdemesebbet szorított ki. Ott volt például egy nagybányai tanár, a ki meglehetős gyenge stylista, de különben kötelességteljesítő ember volt, mint a többi; semmi különös érdeme nem volt. Ez lefordít németből inpertinens magyar stylusban egy dolgozatot, elküldi az illető kö­röknek, erre mások pretereálásával felhozzák a központba tanárnak. A polgári iskoláknál van­nak kitűnő tanerők, melyek képzettségük és szolgálati idejök révén igényelhetik az előmene­telt. S mégis nemrég Zólyomban egy egyszerű elemi iskolai igazgató lépett elő egyszerre pol­gári iskolai igazgatóvá. Pedig hiszen vannak qualifikált polgári iskolai tanárok, képzetteknél képzettebbek! De persze mi ez egy főispánnak, egy képviselőnek. Van másféle protekczió is, a mely a bűnös, a hivatalos kötelességét nem teljesítő, sőt a tár­sadalom megvetését kihívó tanárt nem bünteti. Ez a palástolás, ez a bűnnek meg nem látása és uem büntetése, a mely ilyen alkalmatlanná vált ember; le nem taszítja az útról, szintén protekczió. A tanfelügyelőknél — ezek az én kedvenezeim — a legfőbb követelmények egyike a tekintély. Különben is az egész tanítói kar­ban fel az egyetemig csak akkor hatásos a ta­nítás, ha a tanítvány látja, hogy a tanító átérzi, a mit mond, hogy át van hatva annak igazsá­gától. És íme, hogy negatív, vagyis tagadólagos, szenvedőleges protekczió a kultuszminisztériumban van, mutatja a békési tanfelügyelő esete. Ez a tisztelt tanfelügyelő, Eezei Sylvius, a háznak tagja volt a múlt parlamenti cziklusban. Hogy­hogy nem, lehet, hogy sem a kormánynak, sem a kerületének nem kellett, sem az egyházme­gyének vagy micsoda, elég az hozzá, kellett belőle valamit csinálni, legjobb lesz, legyen tan­felügyelő. (Derültség a baloldalon.) Elküldték Békésmegyébe, meg sem kérdezték a megyét, hogy jó lesz-e, románul tud, ott meg vannak román ajkúak, szóval üresedés lévén, beleültet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom