Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-244
ftG 2M. országos ülés 1898. feto*nár 18-Au, pénteken. ségben látom, vagyis abban, hogy a kulíuszbudget oly összeg felett nem rendelkezik, a minő összeget joggal követelhet és kívánhat és a melyet a ház mindenkor a legnagyobb mértében ég a legnagyobb összegben szivesen és lelkesedéssel megszavazna. Nincs pénz a kultuszbudgethez. És miért? Hát az ország, a ház nem adhat, nem szavazhat meg? A múlt év szeptember havában itt járt a német császár, meglátogatta hazánkat, feun volt a fővárosban is, a többek közt a kultuszminiszterrel párbeszédje volt, melyről akkoriban megemlékeztek a lapok is, mely állítólag = így folyt le, a kultuszminiszter és a német császár következőleg beszélgettek : Kedves Wlassics ! (Általános derültség.) Wlassics Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter : No, ezt nem mondta! Városy Gyula : Ön vallás- és közoktatásügyi minisztere Magyarországnak; hogyan állanak a kultuszügyek?— Felséges császárom, igen gyöngén. — Miért? — Nálunk megvan a jóakarat, felséges császárom, de pénz nincs hozzá. — Hogyan beszélhet így, kedves Wlassics? (Általános derültség.) A kultúrára minden kulturnépnek kell pénzének lenni. — Felséges császárom, pénz van, de más czélra. Nagy a hadügyi költségvetés, felséges uram, és az elviszi. — Kedves Wlassics! (Derültség.)Hadügyi dolgokra nem kellene talán annyit költeniök, ha önállóan gondolkoznának és önállóan tennének. De talán vannak más forrásaik ? — Felséges uram, igaz, hogy vannak más forrásaink is. A nemességekből és grófiságokból bejött hárommillió forint, azonban fájdalom, nem kulturális ügyekre költöttük. — Mit beszél, kedves Wlassics? Önök az ilyen pénzeket választásokra adják? — No igen, igen, megvallom, ámbár tudom, hogy négy hónap múlva ezt Rohonczy Gedeon fogja elmondani a házban, én azonban ezt megelőzőleg diszkréezió mellett elmondom. — No de ha már ilyen megtörténik, talán más forrásaik vannak, mert a kultúra egy nemzetnek, egy államnak teremtő, alkotó és fentartó ereje ? — Vannak, felséges császár, de a quóta elviszi, meg kell vallani. — Hát mi az a quóta, mennyi az, kedves Wlassics? — Az jelenleg négy-öt-hatmillióban állapíttatik meg és bizony jobb volna, felséges császár, ha nálunk maradna. De hiába, már én magam sem kívánom, mert a rendszerrel úsznom kell és elviszik ezt a pénzt a magyar kultúrától. — Sajnálom kedves Wlassics. Ezzel végeztek. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Mondja hozzá, hogy ez tréfa ! Városy Gyula: Akkoriban megemlékeztek a lapok arról, hogy a német császár és a kultuszminiszter közt beszélgetés volt Hogy így folyt le, azt én így hallottam. Hentaller Lajos: A saját külön-je szerint! Városy Gyula: Igen, saját külön tudósítóm szerint. Egyébként a mi a kulturkérdést illeti, azt találom, hogy határozott visszaesés mutatkozik és nem látjuk azoknak a faktoroknak a megnövesztését, a melynek alapján közoktatásunk előrehaladna. Nem látom azon faktoroknak, anyagi segélyeknek megnő vesztését, a melyeket évrőlévre a kultuszbudget keretébe be kellene illeszteni, sőt a beruházási rovatnál azt látom, hogy másfél millió forinttal kevesebb vau ez évben felvéve, mint a múlt évben, pedig mindnyájan meg vagyunk róla győződve, hogy elvi álláspontunkat képezi az, hogy Magyarországon egy harmadik egyetemnek felállítására szükség vau. (Zaj a szélső balodalon.) Ülnök: Kérem, nem hallom a szónokot! Városy Gyula: Ha országunknak ilyen intézményeit összehasonlítjuk a külföld hasonló intézeteivel és hozzáveszszük államunk és a külföld államainak lélekszámát, akkor igen elszomorító állapotot találunk hazánkban. Németországban huszonegy egyetem van, ugyanannyi Olaszországban. Belgium, melynek lakossága öt-hat millió csak, hol áll előttünk és hol állnak ők az általános emberi czivilizáczió fokán ? Ha a harmadik egyetem felállítása akuttá válik — ugyan most már negyedikről beszélhetünk — és ha a házat érintőleg, a háznak elhatározását kivánólag egy új egyetem felállításáról lehet szó, azt a harmadik egyetemet szivem legnagyobb melegével én is kívánom, és pedig a nemzeti eszme szempontjából a magyar Alföld városának, Szegednek. A harmadik egyetem kérdése több ízben felmerült a parlamentben, s többek közt a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával Mócsy Antal képviselő barátom is megemlékezett erről, de szólottak még a túloldalról is, sőt újabban kérvény is érkezett a házhoz egy pozsonyvárosi lakostol, a ki szintén szőnyegre hozatni kéri a harmadik egyetem kérdését és sürgetőíeg kéri annak felállítását Pozsonyban, mondom, a ház több izben foglalkozott ezzel és többen szólaltak fel e tárgyban. Én határozottan égető szükségnek tartom azt, hogy egy harmadik, illetőleg negyedik egyetem állíttassák fel. Protestáns atyánkfiai, az evangélikus-reformátusok Debreczenben felállítják az ő külön egyetemöket, a melyet talán szabad egyetemnek is szoktak nevezni; egyházi lelkesedésükből merítve az erőt, ezen lelkesedésükhöz mérten dicséretreméltó áldozatokat hoznak. Nem hozhatok elég dicséretreméltó szót fel arra, midőn ily szabad egyetem felállíttatik, mert biztos vagyok arról, hogy a tudományok ápolása
