Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-244
244. országos illés 1898. február 18-án, pénteken. 87 mellett a valláserkölcsnek és a reformált egyházhoz való hűségnek elvei is bele fognak öntetni azokba a világba kilépő ifjakba. Én azért, ha bármilyen irányban a hazaszeretettel párosult, a valláserkölesiséget magában foglaló kulturmozgalom megindul, — még ha felekezeti alapon is — mindenkor csak dicsérettel nézem azt a mozgalmat és kívánom annak sikerét. Épen azért ezen alapítási stádiumban levő harmadik egyetem mellett kívánom a negyediket, a melyet állítsanak fel Szegeden, a mely hely teljes garancziát nyújt a nemzeti szellemnek, nemzeti eszmének és nemzeti érzületnek a fiatalokban való teljes és tökéletes kiépítésére nézve. Hisz Szegedre nézve, a melyet az árviz 1879-ben tönkretett, az eltemetett város romjai fölött apostoli királyunk azt mondta: Szeged szebb lesz, mint volt! E parancs, e szavakban kimondott törvény, e szép szó nem csupán arra vonatkozik, hogy egyenes utczái lesznek, szép palotái, arányosan épült házai, kövezett útai, fákkal szegélyezett utczái és korzói, nemcsak erre; a szépnek a fogalma magában foglalja az erkölcsi jót, az anyagi jólétet, a tudományosságot és minden kulturális intézményben való bőséget; a szépnek igazi fogalma kizárja a nyomort, a lelki sötétséget, és épen azért ezen szavakban kimondott nyílt tőrvény mintegy maga látnokszerűleg jelezte azt, hogy ha valamikor a legmagasabb kultúrintézmény az iskolák körében felépül, ez máshova nem mehet, mint Szegedre, épen a magyar nemzeti szellem, eszme és érzület szempontjából. Hogy néhány szóval erre is kitérjek, Szegednek legnagyobb riválisa Pozsony. Abban a feliratban, a melyet az a Sehlumpe nevű pozsonyi úr a házhoz és annak tagjaihoz intézett, egyebek közt az is benne van, hogy Pozsony városa bir mindennemű oly kulturális intézménynyel, a melyek lényeges alkotó és segédrészeit képezik egy felállítandó harmadik egyetemnek, és hogy ezen harmadik egyetemet voltaképen Trefort Ágoston miniszter akkoriban meg is igérte. Ha Szeged mellett semmi más nem szólna, szól az, hogy tiszta, tőzsgyökeres magyar, életében, családjában, megjelenésében, társalgásában, gondolkozásában, egész lényegében meghamisítatlanúl magyar, a mely magyar szellemet és érzületet Pozsony hazafias lakosságú, de nem magyar észjárású és lelkületű légkörében fel nem találjuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szeged az az exponált hely, mely a Bánátra és a Bácska egyrészére föltétlenül nemzeti hivatással bir. Hiszen már a középiskoláknál látjuk azt, hogy évenként beiratkozik 800—850 tanuló és ezeknek alig a fele helybeli, a másik fele a Bánátból odaözönlött németek, románok, a Bácskából jött szerbek és buuyeváezok. Ezek nemcsak hogy magyarul tanultak meg, a mit megtanulhatnak Po?.sonyban is, de velem jártak együtt Szegeden éveken keresztül a középiskolákba olyanok, kiknek lelke átformálódott, kik teljesen perfekt magyar emberként mentek vissza az ő nem magyar ajkú vidékükre és ott is megmaradtak azoknak, kik Szegeden voltak. íme Debreczenben épül az evangélikus reformátusoknak az egyeteme. Én jónak látnám, midőn eljön annak az ideje, és ezen idő nem késhet sokáig, azt, hogy ha az állam talán nem bírna oly nagy anyagi erővel, hogy egy állami egyetemet állítson fel Szegeden, — ott vannak a katholikus alapok és alapítványok, — tessék Szegeden az első katholikus egyetemet felállítani. Debreczenben van, vagy lesz református egyetem, legyen Szegeden egy katholikus egyetem. Egyébként igen jól emlékezem, hogy akkoriban Szeged város helyettes polgármestere, dr. Lázár György a házhoz és a kultuszminisztériumhoz intézett memorandumában Szeged városnak oly hozzájárulását sorolta fel, mely kétmillió koronát képvisel telekben, intézményekben és készpénzben. De a kultusztárcza keretében vannak kisebb és nagyobb sérelmek, a melyeket a t. miniszter úrnak vagy el kell oszlatni, vagy meg kell szüntetni, vagy meg kell gyógyítani, vagy radikálisan fordítani kell a rendszeren. így látom, hogy a középiskolák elhelyezésénél is rendszertelenség van és aránytalanság, mely megnyilatkozik abban, hogy vannak vármegyék, hol alig van középiskola, és vannak vármegyék, melyek területére három-négy is esik. De ha nem vármegyék, hanem vidékek szerint nézzük, akkor is látjuk, hogy egyes vidékeken alig van középiskola, másokon pedig egész tömegesen csoportosulnak. És épen a nemzeti szellem érdekében még egy kérésem van a t. miniszter úrhoz. Szegeden van egy főgimnázium, mely a kegyesrendiek hazafias és példaszerű vezetése alatt áll, de a tanulók befogadására teljesen elégtelen. Ez már egy évtizede így van, sőt az a gimnázium már az én időmben, a 70-es évek közepétől fogva annyira látogatott volt, hogy volt 750—800—850 tanulója is. Mióta pedig Szeged rekonstruálva lett, százával kell az igazgatónak elküldenie épen a vidéki növendékeket, a kik nyelvre és szellemre nézve leginkább rászorulnak a magyarosításra. Igen kérem tehát a miniszter urat, hogy ez égető szükségen iparkodjék segíteni — bár, mint beszédem elején említettem, alig lehetnek erre költségei — s oldja meg e kérdést annál inkább, mert Szeged az állami középiskola felállításához igen méltányos feltételekkel kész hozzájárulni.
