Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-244
74 2M. országos ülés 1898. február 18-án, pénteken. nyolezas pártkörnek van kasszája, a melyet a kör költségeire használ fel; de a múlt általános választásoknál csakis s postabélyegekre és távsürgönyökre költött a párt; egyetlenegy képviselőjelöltnek sem adott egyetlenegy krajczárt sem. (Igáz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen kérem Rohonczy Gedeon t. képviselőtársamat és a t. házat is, hogy tudomásul vegye ezen kijelentésemet, a mely az igazságnak teljesen megfelel. Egyébiránt erre nézve már 1896-ban, deezember 17-én voltam bátor a következő nyilatkozatot tenni a miniszterelnök úr akkori felszólalása következtében (olvassa): »Az én nevem meg lett említve, mint pártvezérnek és mint pártelnöknek a neve, s ha jól értettem a t. miniszterelnök urat, azt mondta, hogy ez a párt is csak úgy intézkedett és rendelkezett a választások alatt, mint a kormánypárt és hogy e pártnak is volt kasszája, a me Jyet arra használt fel, hogy ennek a pártnak a tagjait a választásoknál támogassa. Kinyilatkoztatom, hogy ennek a pártnak egy krajczárnyi kasszája sem volt olyan, a melyet ezen czélra használt volna fel. Nincs jogom a házszabályok szerint ez alkalommal többet mondani, csak azt jegyzem meg, hogy csodálkozással hallottam azt ma, és azt hiszem, először történt meg az országházban az, hogy Magyarország miniszterelnöke bevallotta azt, hogy pénzzel dolgoztak a választásoknál. Ez törvényellenes dolog és a törvény szava ezt világosan tiltja, sőt bűnnek és büntetendő tettnek jelenti ki.« így nyilatkoztam már 1896. deczember hó 17-én. Bizonyosra veszem, hogy Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam ezen nyilatkozatomra nem emlékezett, máskép nem nyilvánította volna ezzel ellentétben említett feltevését, akkori nyilatkozatomat tehát ma a párt nevében újra ismétlem, még pedig a leghatározottabb alakban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Rohonczy Gedeon ! Rohonczy Gedeon: T. képviselőház! Bátor vagyok a t. képviselőháztól engedélyt kérni arra, hogy a napirend előtt Kossuth Ferencz t. képviselő úr felszólalására röviden válaszoljak. Sajnálom, hogy nem lehettem jelen felszólalásának elején s így nem volt alkalmam mindent hallani, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam felhozott. De feltételezem és úgy értesültem, hogy az igen tisztelt képviselő úr a legnagyobb jóhiszeműséget tételezte fel rólam, midőn tegnapi beszédemre hivatkozott. Kossuth Ferencz: Úgy van! Rohonczy Gedeon: Legyen szabad azonban mégis e felszólalásra egy rövid kijelentést tennem. Igaza van a t. képviselő úrnak annyiban, hogy engem rosszhiszeműség semmiesetre sem vezérel egy felszólalásomban sem ; de történetesen épen azon körülmény, hogy én czéloztam egyik, azt hiszem utolsó felszólalásomban arra, hogy igenis az igen tisztelt függetlenségi pártnak is volna kasszája, ha jól emlékszem, nem e szavakkal fejeztem ki magamat, mert nem kasszát értettem, hanem igenis azt, hogy úgy ezen a párton, (A jobboldalra mutat.) mint minden párton a választásoknál mindnyájan bizonyos alkotmányos költségeket igénybe veszünk, . . . Thaly Kálmán: Én nem vettem! Rohonczy Gedeon: . .. . egyszóval nem kasszáról volt szó. Én felszólalásaimmal nem akartam a magyar nemzet tekintélyét a külföld előtt lesülyesz teni; ez a gyakorlat a választásoknál, egy általánosan bevett szokás, elfogadott társadalmi álláspont. Én az igen tisztelt szabadelvű párt padjait nem is kizárólag azon három millió okából hagytam el, a melyet itt felemlítettem, de elhagytam igenis azért, mert nekem az a meggyőződésem, hogy az igen tisztelt kormány az agrárszoczializmussal szemben gyenge magatartást tanúsított, Már most, a mennyiben az én, itt e házban elmondott szavaimat bármelyik igen tisztelt párt fegyver gyanánt a saját előnyére esetleg kihasználni akarná, arra nézve határozottan kijelentettem felszólalásomban, hogy álláspontot fogok az'ellen elfoglalni. És miért? Mert engem ezen felszólalásaimra nem azon körülmény vezetett és nem az volt a czélom, hogy én bármely igen tisztelt pártnak előnyére szóljak és én azon pártnak helyzetét, a melyhez 20 évig volt szerencsém tartozni, mintegy lealázzam. Engem az igazságérzet vezérelt és a szempont: minden — nézetem szerint — káros, helytelen gyakorlatot ostorozni. Már most, a mennyiben Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselő úr a függetlenségi párt nevében ezt felemlíti, ha mindjárt a legudvariasabb és legelőzékenyebb formában is, én azt csodálom, hogy nem az igen tisztelt pártvezér, Justh Gyula képviselő úr említi ezt fel. (Mozgás a szélső baloldalon. Derültség.) Azzal a bizonyos hallgatással, elismeri a t. szabadelvű párt azt, hogy alkotmányos költségekre kétségtelen nagyobb összeget fordított, mint más időben tette, de ez egy nemzet tekintélyét még nem csorbítja. Az én meggyőződésem szerint, ha a kormány egyes hiú emberek ambiczióját bizonyos visszatérítések mellett kielégíti, ez politikai t-zempontból nagy hiba és nem járja, de közgazdasági szempontból bírálva a dolgot és feltéve, hogy három millió volt az az összeg, meggyőződésem az, hogy abból egy krajczárt sem fordított ezen pártnak egy tagja sem más czélra s
