Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-244

244. országos ülés 18í>8. február 18-áu, pénteken. 75 hanem a választási költségekre és ez kifolyt a szegényebb nép közé, (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Közgazdasági szempontból ez nem oly nagy hiba, mint az az apró pénz; mert a csengő pénz az Ígéret, talán még veszedelmesebb. Ha engem az igen tisztelt függetlenségi párt felszólalásra késztetett, kijelentem, hogy engem vezérel az igazság érzete, én egy czélt tűztem magam elé és megmondom nyíltan meg győződésemet minden tekintetben. Én nem vádoltam a t. függetlenségi pártot azzal, midőn azt mondtam, hogy a függetlenségi párt is fordított bizonyoB összegeket alkotmányos költségekre. Én nem az 1896-iki naplókra hivatkozom, melyre Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, de a ház naplóiban számtalan nyilatkozatot találhatunk, melyben beismerte a t. függetlenségi párt, hogy igenis volt a választásokra pártkasszája, (Nagy zaj és ellenmondás a szélső baloldalon.) nem az utolsó választásnál. A t. függetlenségi párt nem öt, nem tíz éves, az visszamegy 31 esztendőre s a 67-iki kiegyezéstől datálódik. Én a véderő-vita alkalmával egy felszólalást tartottam ?rról az oldalról, (A jobboldalra mutat.) és beszédem végén kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy énbennem is él a függetlenség- eszméje, hogy hiszem és remélem, hogy eljön az ideje annak, hogy eléri e nemzet majdan önálló függetlenségét. De midőn én azt mondtam, ugyanakkor én a szabadelvű párthoz tartoztam. Hogy az önök kasszája ma üres, az az idők jele, (Zaj a szélső baloldalon. Tetszés jobbfelől.) jele annak, hogy a függetlenségi eszmékből ma nem élünk meg, előbb nagy közgazdasági dolgokat kell megoldanunk és megerősíteni ezt a nemzetet, hogy érett és vagyonos legyen a függetlenségi eszmére, ha annak ideje majd eljő! (Zaj a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: Bocsánatot kérek, hogy ismét pár perezre igénybe veszem a t. ház türelmét. Ebben a házban sem fog senki kételkedni abban, hogy a mit Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam mondott az utolsó napokban, azt ő a legjobb meggyőződéséből kifolyólag mondotta. De midőnő arról beszélt utolsó felszólalásában, hogy a pártok mit költöttek az általános választásoknál, akkor legyen szabad megjegyeznem, hogy ő nem azt fejtegette, hogy mit költöttek egyesek, de azt, hogy mit költöttek a pártot illetőleg, hogy a pártoknak volt-e kasszája. Fel fogom olvasni Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam felszólalásának ezen részét (olvassa): »Minden pártnál gyakorlatban van — tudniillik a pártkassza megszerzése; csakhogy* — a jobboldalra mutat — »itt van a hatalom és az erő, itt van a mód és az eszköz, ott« — ránk mutat — »nincs hatalom, csak egyesek jóindulatából és jóakaratából gyűlhet össze egy bizonyos összeg a pártok kasszájába, mely minden alkotmányos államban exisztál és kell, hogy exisztáljon, épúgy a függetlenségi párton is.« Nekem arról nem lehet és nincs tudomásom, mi volt a szokás a független égi párton az én elnökségem előtt. De azt határozottan és ismételten állítom, hogy az én elnökségem alatt soha egy krajezárnyi pártkasszánk nem volt és a párt egyetlen tagja sem adakozott azért, hogy pártkasszát alakítson, és egyetlen jelölt sem vett igénybe egy krajezárt sem, a pártnak egyébiránt nem létező kasszájából. Remélem, hogy a t. ház és annak minden tagja egyszer és mindenkorra tudomásul fogja venni ez őszinte és nyilt kijelentésemet. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök ! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk.') Ha méltóztatnak jónak látni e kérdésre ismét visszatérni : méltóztassék nekem is megengedni, hogy a napirend előtt e tárgyban Qgy pár szót szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta Kossuth Ferencz képviselő úr most másodszori felszólalása végén: ez őszinte és nyilt kijelentése folytán reméli, hogy többé nem fognak visszatérni arra, a mit mondtak a pártkasszáról. (Zajos ellenmondás a sséls'ó baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Kérem, nem kívánok ígéretet: méltóztassanak visszatérni vagy vissza nem térni: én kijelentésének nem ezt a részét akarom magamra nézve érvényesíteni, hanem azt, hogy ez őszinte és nyilt kijelentés. Tehát én is őszinte és uyilt kijelentést teszek. Hogy azután visszatérnek-e a kérdésre, vagy nem, az a képviselő urak dolga. (Zaj a szélső baloldalon. Tetszés jobbfelöl.) Kossuth Ferencz képviselő úr azt kívánja, hogy ne térjenek vissza. Kossuth Ferencz." Félreértett! B Bánffy Dezső miniszterelnök: Hát félreértettem. Őszintén és nyíltan kijelentem, hogy nem tudom megérteni, hogy most ismét és ismét méltóztatnak e kérdéssel mint sérelmi kér • déssel foglalkozni (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) 1896-ban a Budapesti Hirlapban egy czikk jelent meg, a mely taxatíve felsorolja azokat az összegeket, a melyeket egyes kitüntetésekben részesültek, egyes főrendiházi tagokká, illetőleg főrendi családokká kinevezettek a pártkasszába fizettek. Gondolom, Hortoványi József képviselő úr volt az, ki ezen kérdésben hozzám interpellácziót intézett. És akkor, t. ház, én a leghatározottabban, kategoricze kijelentettem, őszinte és nyilt szavakkal, hogy a mi abban a lapban 10*