Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

m 243. országos filés 1898. febrnár 17-én, csütörtökön. azon nyilatkozatát, melylyel ezt kilátásba helyezte. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Örömmel látom az állami, felekezeti és községi polgási iskolák szaporodását, kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy ép ily örömömre szolgál a magániskolák apadása, mert ezek egy némelyikét nemcsak közoktatásügyi szempontból tartom értéktelennek, hanem különben is ezek oly intézmények, a melyek államérvényes bizonyítványokat állíthatnak ki, és ezt pusztán a könnyű pénzszerzés privilégiumának tekintik. Legyen szabad ez alkalommal az igen tiäztelt miniszter urat felkérnem, hogy ezen, de nemcsak ezen, hanem az összes magántanintézetekkel szemben fokozottabb ellenőrzést gyakorolni szíveskedjék, nehogy egynéhány rosszhírű ezen, úgyszólván nélkülözhetetlen, intézeteknek hitelét teljesen tönkre tegye. A népoktatási intézetek felügyeletéről kívánok még néhány szóval megemlékezni, (Halljuk! Halljuk!) és saját tapasztalataim alapján egynéhány dolgot felhozni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől. Zaj és felkiáltások a baloldalon: Hiszen olvassa beszédét!) Elnök: Kérek csendet! A szabályok tiltják ugyan a beszéd olvasását, a ház azonban mindig elnézte azt, hogyha az emlékezet könynyítése végett a szónok jegyzeteit használta. (Helyeslés jobbfelől. Zaj.) Kérek csendet már most mind a két oldalon. (Halljuk! Halljuk!) Bernády György: Bátor vagyok néhány dolgot az igen tisztelt miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Ezen tanintézetek felügyelete, azokban az oktatás menetének ellenőrzése, az iskolagonduokságokra, illetve iskolaszékekre és tanfelügyelőségekre van bízva. Az iskolagondnokságok, illetve iskolaszékek egy kiválóan szép és nemes feladat teljesítésében segédkeznek az állam kormányának, de míg ezen feladat teljesítése közben ezen testületek tagjainak vállaira óriási erkölcsi felelősség nehezedik, addig alig rendelkeznek ezen testületek azon eszközökkel, a melyekre feltétlenül szükségök van, hogy feladatukat hiven teljesíthessék. Míg ugyanis ezen testületek a kötelességek egész sorozatával terheltetnek, addig alig van különösen a fegyelem tekintetében valami joguk, a minek rossz következménye, káros visszahatása nem ugyan a vezetésem alatt álló iskolaszéknél, de másoknál nem egyszer látható. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) De nézetem szerint nemcsak ez az oka annak, hogy ezen testületek nem teljesítik és sokszor nem teljesíthetik feladatukat úgy, a mint azt az ügy, a melyet szolgálnak, megkívánná, hanem oka ennek az is, hogy ezen testületek az idővel felszaporodott törvények, rendeletek és utasítások tömegében alig tudják magukat tájékozni. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) És bár ezen állapot orvoslására egy pár év óta az idevona*kozó törvények, utasítások és rendeletek egy óriási kötetben összegyűjtve ki is adattak, az „állapot alig javult, mert hiszen ezen könyvben az utasítások, rendeletek és törvényeknek olyan tömege van felhalmozva, hogy azoknak tanulmányozása egy, tisztán ezzel az ügygyei foglalkozó embernek is elég munkát adna, nemhogy tanulmányozhatná azokat egy olyan ember, a kit a legjobb esetben is az iskolaügy iránti lelkesedés vitt az iskolaszékbe, nem egyszer pedig az egyéni hiúság. Nem szabad, t. ház, arról sem megfeledkezni, hogy az iskolaszékek és gondnokságok tagjai akárhányszor a középfokú mű veltségen is jóval alul állnak. E mellett, kivált a régibb rendeletek és utasítások a kardinális pontokban sem elég szabatosak, a mi nem egyszer okoz kellemetlenséget és zavart ezen testületeknek kárára. Szükségesnek tartom tehát az imént elmondottak alapján, hogy addig, a míg a közoktatási törvény revideáltatnék, a viszonyoknak megfelelő, kimerítő, rövid éa szabatos utasítás dolgoztassák ki az iskolaszékek számára. (Helyeslés jobbfelől.) A tanfelügyelőségek, mint a nemzeti népnevelés ellenőrei, mai szervezetükben, a mai személyzettel, nemzeti szempontból óriási horderejű feladatuknak nem felelhetnek meg. Itt csak nagyobb személyszaporítás és az segítene, a mit a t. miniszter úr már jelzett is, hogy bizonyos hatósági jogkörrel ruháztassanak fel. (Helyeslés jobbfelöl.) Ma irodai és statisztikai munkálatokkal annyira túl vannak halmozva, hogy az iskolalátogatás legfontosabb kötelezettségének alig képesek a szükséget csak megközelítően is megfelelni; pedig egy fajilag és nyelvileg annyira tagolt, nem egy vidéken ellenséges érzületű nemzetiségek által lakott országban a népoktatásnak nemzeti irányban való szigorú ellenőrzése kiválóan fontos állami feladat (Úgy van! jobbfelöl.) különösen ma, midőn a nemzetiségi agitátorokhoz a szoczialista izgatók csatlakoznak, a kik már is sóvár szemekkel tekintenek a tanítókra, mint a tanaik terjesztésére legjobbnak vélt eszközökre. (Úgy van! jobbfelöl.) Jól tudom, hogy az iskolalátogatást a törvények részben az iskolalátogatókra ruházzák, de ez intézmény nem felelt meg teljesen a hozzáfűzött várakozásoknak, mert míg egyfelől az iskolalátogatók egy része egyéb gondoktól elfoglalva, alig foglalkozik oktatásügygyei, másik része e tisztet puszta czímnek tekinti, melylyel kötelezettség nem jár. A népnevelés teljesen nemzetivé tétele czéljából szükséges az ellenőrzés fokozása, melyet csakis a tanfelügyelőségek személyzetének szaporításával vélek elérhetőnek. Igaz, ez pénzbe kerül, de egy józan