Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

243. országos ülés 1898. febrn&r 17-éti, csütörtökön. 67 gondolkozása hazafias, a magyar állam iránt minden izében igaz hűséggel viseltető nemzedék bőven fogja e kiadásokat kárpótolni. (Ügy van! jobbfelöl.) El kell ismernem azt is, hogy e bajon is részben segít a t. miniszter ár a jelen költségvetés keretében, a tanfelügyelőségek személyzetének szaporításával. Ezeket óhajtottam a népoktatásról elmondani. Legyen szabad ezúttal egyszersmind őszinte köszönetemnek és hálámnak is kifejezést adni a t. miniszter űr iránt (Helyeslés a szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl.) azon intézkedéseért, hogy a marosvásárbelyi evangeliom szerint reformált kollégiumot és római katholikus gimnáziumot ideiglenesen bár, de felvette az államilag segélyzendő középiskolák közé. (Helyeslés a jobboldalon.) És egyben kérem, hogy hasson oda, hogy a segélyezés ügye ezen intézeteknél, a melyek a segélyre nemcsak rászorultak, de becsületes munkájuk által rá is szolgáltak, minél előbb véglegesen elintéztessék. (Helyeslés jobbfelöl.) A felmutatott eredményekért elismeréssel és bizalommal viseltetvén a miniszter iránt, a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hock János jegyző: Sima Ferencz. Sima Ferencz: T. képviselőház! Szinte fátumszerűnek tartom, hogy épen a kultusz-budget tárgyalása alkalmából merül fel Magyarország politikai életében egy, mindnyájunk által hitt és hivatalos oldalról tigadott, de ma már előttünk bebizonyult politikai esemény, . . . Hentaller Lajos : Pénzügyi esemény ! Sima Ferencz: . . . a mely a magyar parlamentet a legferdébb, mondhatnám válságos helyzetbe hozta arra a kérdésre nézve, ha vájjon a kormány részéről teendő komoly, becsületes nyilatkozat nélkül egyáltalán lehetséges-e, vagy szabad-e a képviselőháznak a szőnyegen forgó költségvetési vitában tovább mennie? A vallás- és közoktatásügyi minisztérium tárezája keretébe tartozik az állampolgárok ne velése, az állami élet erkölcseinek ápolása és általán az állam morális érzeteinek gondozása. Épen a mai napon (Halljuk! Halljuk!) ismételten állt itt fel a kormánypártnak egy volt tekintélyes és a kormányt 20 éven a legmelegebb odaadással támogatott férfia, (Halljuk! Halljuk!) és ismételten számot adott arról, hogy a mit mi hirdettünk a választások után, az való; hogy ez a parlament jelenlegi megalakulásában nélkülöri azt a politikai tiszta erkölcsöt, a mely a nemzet részéről számára a bizalmat és elismerést fentarthatja, és a mely egyúttal a parlament többsége számára biztosítja azt az integritást, a mely lehetővé tenné, hogy a nemzet részéről egész megnyugvással tekintsenek feléje; hogy itt egy teljesen önálló, független, a kormányhatalom befolyásától ment, tisztán politikai meggyőződés alapján álló polgárok parlamenti tanácsa ül együtt, a kik tiszta meggyőződésük alapján alkotnak törvényt, és tárgyalnak az ország költségvetése fölött; szavaznak a kormánynak bizalmat és szavaznak meg az ország terhére a kiadások fedezhetése czéljából csaknem egy fél milliárdnyi összeget. E budget keretében a legilletékesebben és legjogosabbam merülhet fel a politikai morál szempontjából az a kérdés, ha vájjon Rohonczy Gredcon t. képviselő úrnak a mai napon tett kijelentése után, köteles-e a kormány nyilatkozni, hogy vájjon igaz-e az, a mit ő mondott; a mi iránt Magyarországon kétséget senkisem táplálhat, mert kétségtelen az, hogy Magyarország egyik leggavallérabb férfia jelentette azt ki, hogy a parlament többségét a kormány pénzen vásárolta össze . . . (Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Azt nem mondta! a bah és szélső baloldalon: De mondta!) Engedelmet kérek, ezt mondta, sőt kikorrigált engemet, a mikor azt mondja, hogy én azt állítottam, hogy megfizetett parlament támogatja a kormányt, bár én ezt a kijelentést nem tettem. Ha pusztán arról volna szó, — a mint ott történik, a hol a parlament élete a pártok keretében nyilatkozik meg és folytat harczot a nemzet javára, azért, hogy a jobb idea nyerhessen a törvényhozás utján érvényesülést, — mondom, ha pusztán arról volna szó, hogy az ilyen pártok künn a választások alkalmával a rendelkezésükre álló eszközöket mikép használják fel, hogy tartanak-e fenn, pártkasszát, vagy nem, ennek nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt az egész művelt világon megvolna a megengedett erkölcsi bázisa. Madarász József: Nem erkölcsi! Sima Ferencz: Engedelmet kérek, megengedett igenis az, hogy én a magam részéről azon politikai eszme érdekében a melynek lelkem szolgálatában áll, áldozhassak a magaméból, vagy másokat, a kik úgy gondolkoznak, mint én, áldozatra hívhassa fel. Ha tehát úgy állana a dolog a parlament többségével is, a mint a t. miniszterelnök úr a parlament megalakulásánakeső napjaiban kijelentette, hogy a szabadelvű párt eszméi iránt lelkesülő honpolgárok áldozatkészsége teremtett pártkasszát, a melynek segélyével a szabadelvű párt a maga eszméjének diadala érdekében érvényesítette minden erejét, hogy a többséget megteremtse, — ez ellen kifogást a világon senkisem tehetne. . , . Elnök (csenget): A választások, a választásoknál követett eljárás, és a pártkasszák nem tartoznak e tárcza keretébe. Kétség kivűl áll az, hogy a közmorált minden tárczánál meg kel! óvni, de a miről most van szó, az nem ennek 9*