Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-243
243. országos ülés 1898. Bernády György: T. ház! (Zaj a szélső haloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) A vallás és közoktatásügyi tárcza jelen költségvetésének számadatait tanulmányozva, (Zaj a szélső baloldalon.) és ezen adatokat a máit évek hasonló adataival összehasonlítva, örömmel tapasztalom, hogy végre elérkezőben van azon idő... Kubik Béla: Vallomást akar tenni? Bernády György s . . . a midőn a magyar kultúra (Zaj a szélső báloldalon. Elnök csenget.) lépésről-lépésre haladva, lassanként elfoglalja azt a helyet a magyar állam költségvetésében, a mely hely őt joggal megilleti. (Úgy van! jobbfelől.) A fokozatos fejlődésnek és haladásnak egyik legékesebben szóló bizonyítéka azon majdnem egymillió forint, . . . (Felkiáltások a szélső baloldalról: Három millió/ Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bernády György; ... a melylyel az idei költségvetés rendes kiadásainak előirányzata meghaladja a tavalyit, a mely többlet elosztva a felsőbb oktatásnak mintegy százezer, a középiskoláknak majdnem kétegyfél százezer, a népoktatásnak pedig450.000 forint új dotácziót nyújt. Polónyi Géza Bes;éljünk a közerkölcsiségről! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Bernády György: Nem akarok a költségvetés egyes tételeinek bírálatába bocsátkozni, hanem foglalkozni akarok, bár már előttem többen tették, a népoktatás ügyével, mely alapja az egész kultúrának. (Halljuk!) Őszinte elismeréssel kell konstatálnom e téren is a fokozatos haladást, daczára azon csekély emelkedésnek, mely a közoktatás állapotáról szóló XXVI. miniszteri jelentés szerint az iskolába járó tankötelesek számánál észlelhető. Mert hisz ugyané jelentés szerint a 1895/96. tanévben az iskolák száma tetemesen szaporo dott, az iskoláztatás pedig intenzivebb lett, a mit bizonyít az a körülmény, hogy míg az 1894/95. tanévben a tankötelesek csaknem 88l°/o-a látogatta az iskolát, addig e százalék az 1895/96. évben 87-6 volt. De daczára e fokozatos haladásnak még korántsem látom népoktatásunk ügyének épületét közel a befejezéshez, mert egyfelől az 1868 : XXX. törvényezikknek az általános tankötelességre vonatkozó részét, másfelől a magyar nyelvnek oktatását illetőleg még igen sok a teendő. A miniszteri jelentés szerint 1895/96-ban a tankötelesek száma 2,930.000 volt, kik közül azonban csak 2,330.000 járt iskolába s így majdnem 21°/o még mindig nélkülözi a legelemibb oktatást. Ez átlagos százalék, mint Sámuel Lázár t. képviselőtársam is említette, némely megyében majdnem háromszoros:ára emelkedik, mint például Alsó-Fehérben és Maros-Torda megyében, hol a tankötelesek alig 50°/o-a jár KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. ebruár 17-én, csütörtökön. gg iskolába, vagy pláne Mármarosban, hol alig 41°/o. De én az iskolába nem járó tankötelesek számát még nagyobbnak képzelem, mert a tankötelesek összeírásánál még mindig nem fejtetik ki az a lelkiismeretes buzgóság, melyet ez ügy megérdemel. A másik dolog, a mire különösen a nemzeti oktatás szempontjából súlyt fektetek, a magyar nyelv oktatása a népiskolában. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) E téren is a haladás kétségtelen ugyan, mégis mintegy 380 népiskola van, a melyekben magyarul alig tudnak valamit. Bár ha azon iskolák száma, a melyekben kizárólag magyar nyelven tanítanak, az 1895/96. tanévben 117-el szaporodott, azok sv.áma pedig, a melyekben más nyelv mellett magyarul is tanítanak, 115-el, mégi6 népiskoláink 225°/o-ában úgy szólván teljesen ismeretlen a magyar nyelv. A tanítók magyar nyelvismerete szintén lényeges javulást mutat, mert a míg az 1895/96. tanévben a tanítók ak csak 92'6°/o-a beszélte a magyar nyelvet, mint anyanyelvét, vagy bírta azt tökéletesen szóban és írásban, addig ezek száma 1895/96. évben 93'5°/ora emelkedett és így 1755-re apadt azon tanítók száma, a kik vagy épen semmit, vagy igen keveset tudtak magyarul. De t. ház, míg őszinte örömmel veszem tudomásul ezen adatokat, lehetetlen máskép, mint a megbotránkozás hangján megemlékezni azon körülbelül 500 tanítóról, a kik daczára annak, hogy tökéletesen bírták a magyar nyelvet, szándékosan nem tettek eleget a törvényekben előirt azon kötelességeknek, melynél fogva a magyar nyelvet tanítaniok kellett volna. Ha valami szégyenfoltja a magyar kultúrának, (Felkiáltások a szélsőbalon: A renegát!) ágy ez az, és kérem a t. miniszter urat, hogy az eddigi jóakarattal, ha lehetséges, fokozott erélylyel hasson oda, hogy ez az anomália mielőbb megszüntettessék és a nemzeti művelődés ezen szégyenfoltja mielőbb elmúljék. (Helyeslés a jobboldalon.) Szívesen konstatálom az állami iskolák jelentékeny szaporodását és tervbe vett szaporítását. De midőn ezt teszem, kötelességem felhivni a t. miniszter urat, hogy az iskolák felállításánál jövőben is különös tekintettel legyen az ország azon vidékeire, a hol a parányi magyarságot a nemzetiségek elnyeléssel fenyegetik. Sajnos jelenség az igazolatlan mulasztások túlnagy száma, a minek kétségtelen oka, hogy az illetékes hatóságok, daczára a t. miniszter úr 1895. évben 45.254. sz. rendeletének még most sem járnak el kellő erélylyel a mulasztókkal szemben. Felső népnevelési intézeteinkről szólva ma, midőn a reális pályára készülők száma nőttön nő, elodázhatatlan a polgári iskolák reviziója, és örömmel veszem tudomásul a t. miniszter úr 9 ibru&r 17-en, csütörtökön.
