Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

64 idegessé téve, szervezetileg tönkre fárasztva, és akkor egy »érett« gyermeket bocsátunk ki a társadalomba, a ki nem tud ott megállani és minden szellőnek enged. Azt hiszem, t. ház, nincs arra szükség, hogy az a fiatal nemzedék már huszonegy éves korában legyen valamely tudományos szakban kiképezve, és ne például 23—24 éves korában, én szivesebben üdvözlöm, minél későbben kerül ki a középiskolából, mert annak a gyermekkornak is meg kell adni az azt megillető fejlődési és kedvtelési időt, és nem szabad már kilencz éves korában megkötözni, meglánczolni, úgy hogy úgy fizikai, mint észbeli fejlődésében hátramarad és egészen ferde irányba tereltetik. (Úgy van! Úgy van!) Tessék csak elővenni egy elsőéves gimnazistát és megkérdezni attól a kilencz éves gyermektől, a ki hat órát van az iskolában elfoglalva és odahaza a feladatokkal még legalább egy pár órát kell el töltenie, azután jön a zongora, a hegedű és nem tudom micsoda óra, úgy, hogy annak a gyermeknek alig van ideje arra, hogy szervezetét csak félig-meddig is kipihenhesse. (Úgy van! Úgy van!) És így találkozunk mindennap fiatal öregekkel, a kik talán épen a fiatalság legszebb korában bizonyos blazirtsíigot mutatnak minden iránt. Az én nézetem szerint nem volna szabad a gimnáziumba elébb, mint a 11-ik évben fölvenni. Húszén a katonai szolgálat most úgy is egy évvel később kezdődik, nincs tehát ok arra, hogy miért kelljen a gyermeket már kilencz éves korában lekötözni. De másrészt, azt hiszem, hogy a tanrendben és a tanórák számában is történt az újabb rendszernél változtatás, mert sok tantárgy van a középiskolában, a melyet túlsók órában oktatnak, és viszont nem egy tantárgy, a melyet igen kevés órában adnak elő. Az én felfogásom szerint inkább a magyar irodalomnak és a történelemnek kellene több óraszámot adni, a melyek az elmét nem csigázzák el annyira és inkább érdekességet kölcsönöznek a tanulmánynak. Tavaly voltam bátor két dolgot figyelmébe ajánlani a t. miniszter úrnak és be kell vallanom, hogy a miniszter úr honorálta is indítványaimat, kijelentvén, hogy ezek nagyon fontos dolgok, a melyekkel foglalkozni kell. Ezek voltak: a közegészségtannak a középiskolai oktatásba miképen való behelyezése és a rögtöni segélynyújtásnak a tornagyakorlatokkal való összekapcsolása. Tavalyi felszólalásom idején alkalmam volt a t. ház előtt bőven kifejteni, hogy a közegészségügy milyen fontos dolog, és milyen közkincs, a melyet az elemi osztályokba olvasókönyvek által, a felsőbb osztályokba pedig kötelező tantárgyként kell, hogy be vigyünk, hogy az a fiatal ember az ő fizikumával megismerkedhessek, és brnár 17-én, csütörtökön. szerzett ismereteivel okszerűen tudjon élni. Már akkor jeleztem, hogy ez nem szolgál a tanuló ifjúság megterheltetésére, mert a többi elvont tantárgyakból csak felüdül általa és érdeklődést kelt fel. Ezért inkább más tantárgyak megszorítását óhajtom, hogy a közegészségügyet, mint rendes tantárgyat lehessen a középiskola keretébe felvenni. A mi a másik dolgot illeti, már tavaly rámutattam arra, hogy a rögtöni segélynyújtás mennyire leköti a gyermek egész valóját és a humanitás iránt való érzékét azzal, hogy már képes embertársát esetleg segíteni, megoltalmazni vagy megmenteni. Ez nagyon emeli az önérzetet abban a fiatal emberkében és fejleszti a charitas iránt való érzékét. Ezt a tárgyat pedig igen könnyen lehet a tornatanítással kapcsolatba hozni, mert általa a tornatanítäs is csak nyer érdekességében. Természetesen a tornatanítás alatt én is mindig a szabadgyakorlatoknak voltam és vagyok híve, mivel ez igazán a testnek fejlesztésére, az észnek kiművelésére szolgál, míg az erőmíívi gyakorlatok határozottan a testnek elcsigázását és az észbeli fejlődés korlátozását és visszanyomását okozzák. Felszólalásomban, azt hiszem, mindenki észrevehette, hogy én nem óhajtottam ez alkalommal bizonyos általános dolgokra kiterjeszkedni, hanem inkább tárgyilagosan közoktatásunknak egyes gyakorlati részére terjeszkedtem ki, hogy ez irányban felkeltsem az érdeklődést és kérem a miniszter urat, az elmondott hiányok pótlására, mint az orvosi egyetemről szólva megjegyeztem, főleg a kutató orvos-tudomány fejlesztése érdekében óhajtanám egyöntetű intézmény felállítását a hol mindezen tudományok otthon találnának. Ily intézet felállítását legyen szíves í. miniszter úr az illető szakemberekkel megbeszélni és úgy, a mint ez a külföldön a tudománynak nagy hasznára mindenütt be van hozva, itt nálunk is felállíttassák, hogy azon kiváló erők, a kikkel rendelkezünk, a kiknek működése a dotáczió silánysága, vagy a helyiségnek meg nem felelő volta miatt kellőleg nem érvényesülhet, ezen segítve legyen és úgy egyetemi tudományos életünk azon niveaura emeltessék, mint a melyet megérdemel, s nem csak itt Budapesten, hanem Kolozsvárott is. Kolozsvárról nem is szólok, hol a bajok még nagyobbak. Óhajtandó volna, hogy a felhozottak mielőbb orvosoltassanak és lehetővé tétessék mielőbb egy harmadik és esetleg egy negyedik egyetemnek is felállítása. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Molnár Antal jegyző: Bernády György i 243. országos ülés 1898.