Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

243. országos illés 1898. február 17-én, csfltörtükön, 63 sere, hanem inkább a könnyű megélhetésre törekszik, azaz a proletárság terére lép és mindent mástól vár, nem pedig saját képzettségétől, szorgalmától és megszerzett tudományától. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Örömmel hallottam a t. miniszter úrtól, hogy egy szintén nagy hibán már segítve van, a mennyiben a vizsgarendszer kérdése már meg van oldva. Az orvosi fakultásnál annyi hiányt mutatott a korábbi vizsgarendszer és annyira egy irányban használta ki az ifjúságnak idejét és erejét, hogy a tulajdonképeni ^orvosi szakképzésre igen kevés idő maradt. Üdvözlöm a t. miniszter urat, hogy ezen kérdést a megoldáshoz közel hozta, vagy jobban mondva kijelentése szerint már meg is oldotta. Én jelen esetben inkább csak tárgyilagosan óhajtottam felszólalni az egyetemi dolgokban és e tekintetben teljesen az igazságot követtem és azon igyekeztem, hogy ne lőjjek túl a ezélon, csak azt mondottam el, a minek szemtanúja vagyok és voltam, és kérem a t. miniszter urat, legyen szíves ez irányban, a mennyire lehetséges, segíteni, és ha kell, radikális megoldás felé vinni az egyetemi ügyeket, a mely úgy, a mint van, továbbra fenn nem tartható. Most pedig szabad legyen áttérnem egy más térre, és ez a középiskolai oktatás ügye. A tavalyi költségvetésnél a miniszter úr egy eszmét nyújtott a ház elé és felhivta az igen tisztelt ház figyelmét, hogy foglalkozzunk vele és mondjuk meg az észrevételeinket. Ez volt az egyetemre egységesen képesítő középiskolai rendszernek a behozatala. Akkor nem akart az igen tisztelt miniszter úr részletekbe bocsátkozni, egy általános elv felállításánál igyekezett maradni, a mely sem az országos középiskolai tanácsot meg nem köti, s egyáltalán kötött marsrutát nem ad. A miniszter úr jelezte, hogy az egységesen képesítő középiskolát három irányban, a klasszikus, reál irány és a modern nyelvek predominálásának irányában akarja megoldani, de egységes képesítéssel az egyetemre, felhozta még az úgynevezett polgári középiskolát is, a mely az egyes kisebb hivatali ágakra nevelne. Akkor én voltam bátor reflektálni a házban ezen tervre. Voltam bátor kifejteni, hogy meggyőződésem szerint a helyes megoldás csakis egységes középiskolával, klasszikus neveléssel lehetséges, mely minden középiskolában a hatodik osztályig bezárólag egyforma volna, és a hetedik, nyolczadik osztályban legyen a bifnrkáezió, egyfelől a műegyetemi pálya, másfelől a, tudományos egyetemi irányában. Akkor megmondottam, hogy a polgári iskolák továbbfejlesztésének ellensége vagyok, mert ezek tapasztalat szerint, többnyire csakis proletárokat nevelnek; nem mondom azért, hogy a polgári iskolákat meg kell szüntetni, hanem azt óhajtom, hogy csak az a kör hagyassák meg részére, a mely megilleti. Hogy ott, a hol nincsen középiskola, állítsunk polgári iskolát, de nem hat osztálylyal, hanem csak annyival, a mennyi annak a mezőgazdának, iparosnak stb. a foglalatosságához elégséges ismereteket nyújtja, de ne emeljük a középiskola nívójára. Helyes az, ha a polgári iskola előkészítő akar lenni a gazdasági, kereskedelmi stb. szakiskolákra, de ne legyen középiskolává, mert ma is az a baj, hogy az egyik iránya tisztán a reáliáknak, a másik tisztán a klassziczizmusnak hódol. Akkor a t. miniszter úr volt szives jelezni, hogy azon megoldást gondolta, a melyet én bővebben markíroztam, hogy ez az ő ideája is, és így óhajtja megoldani ezen kérdést, de tegnapelőtti beszédéből a miniszter úr mégis mintegy azt engedi következtetni, hogy talán ettői az ideájától eltért. Á t, miniszter itr azt méltóztatott mondani, hogy már készen van a reáliskolák és gimnáziumok részére a módosított tanterv. Csak aggályomat vagyok bátor kifejezni, mert attól félek, hogy ebben az van, hogy azért megmarad a reáliskola és a gimnázium, csak más tantervvel. De ha az van benne kontemplálva, hogy igenis a VI. osztályig bezárólag egységes lesz a középiskola oktatási terve, és azután jön a bifurkáczió, azt akkor melegen üdvözlöm és nagyon örülök, ha ilyképen lesz a középiskolák reformja véglegesen megoldva. De egy másik érv ÍR szól a mellett, hogy mi egy polgári középiskolát ne teremtsünk, mert hiszen épen az az érv szól ezen egységes középiskolák mellett, hogy az a fiatal kileacz éves gyermek még nem tudhatja, hogy ő tulajdonkép mire van hivatva, vagy hogy az ő egyénisége mely

7 tudományágban lesz képes eredményt felmutatni. Idő kell tehát ahhoz, hogy megizmosodjék, és legalább hat osztály kell a czélból, hogy elhatározhassa, mely tudományágra szenteli magát. De, ha most egy polgári középiskolát teremtünk és azt a kilencz éves gyermeket odaszorítjuk, kinek nem a polgári iskolára, hanem más tudományágra, lenne hivatottsága, ez már maga azt igazolja, hogy egy középiskolát polgári jelleggel ne alkossunk, hanem csak oly polgári iskolát, a mely szakiskolára készít elő. De most, mivel a tanterv revíziója a t, miniszter úr előadása szerint már készen van, legyen szabad egy dologra figyelmeztetni a t. miniszter urat és megkérdezni, vájjon eléggé körültekintő volt-e a tekintetben, hogy a most dívó és eléggé nem korholható és ostorozható szokás meg ne maradhasson, a mely szerint a gyermeket már nyolcz-kilencz éves korában középiskolába adják, tizenhat éves korában kijön onnan a gyermek érettségivel, de agyoncsigázva,