Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

02 243. országos ülés ÍS98. febrnár 17-én, csütörtökön. a villamost, gyalogolnia kell félóráig, a miáltal igen sok időt veszít. De még egy nagy hiánya van az orvosi egyetemnek, melyet úgyszólván pótolni sem lehet, de a melyet mégis pótolni kell bármi áldozatok árán. Ez az, hogy az egyetemi klinikák hiányát szenvedik a betegállománynak. Megmondom miért; mi természetesebb, mint hogy az egyetemi kli­nikák mellett kellene lennie egy hatalmas állami kórháznak, mert akkor az egyetemi tanárnak módjában lenne a saját szakmájához a szerint, a mint előad egyes betegségeket, például szívbáu­talmakat, tüdőbántalmakat, a betegségek egész kollekczióját az állami kórházból az ő intézetébe áthelyezhesse, és a hallgatóság előtt úgyszólván megtestesítse a bántalmak különböző fajait, és ezáltal a hallgatók elméjébe markánsan bevés­hesse a bántalmak jellegét, hogy a bántalmak ennyi meg ennyi alakban fordulnak elő. A ta­nárnak módjában volna azokat bemutatni, szem­lélhetővé tenni. Míg most a klinikus, ha óhajt egy pár beteget, az összes kórházakban keres­gélnie kell, és könyörögnie, hogy adjanak neki ilyen meg ilyen esetet. A klinikusok nagyon érzik ennek az állapotnak keserves voltát. Olyan hatalmas klinika mellett, mint a mienk, olyan kiváló tudósok mellett, mint a mieink, ha a klinika mellett még egy hatalmas állami kórház is volna, melyből a tanárok a szükséges anyagot bármikor beszerezhetnék: tudományos munkálko­dásuk sokkal hathatósabban érvényesíílheíne. Ezzel kapcsolatban még egy intézményre bátorkodom felhívni a miniszter úr figyelmét. Mint minden tudománynak, az orvosinak is alapja a kutatás, a búvárkodás. Nekünk e téren is kiváló erőink vannak, de nincsen megadva nekik az alkalom, hogy tudásukat értékesíthessék az összemberiség javára, és hogy azzal a magyar tudományosságnak a külföldön nevet szerezzenek. A nemrég megtartott moszkvai nemzetközi orvosi kongresszuson láttuk, hogy Moszkvában és Péter­várott mily hatalmas intézetek vannak a kutatás czéljaira. Van Szentpéterváron egy 40—50 pa­villonból álló telep, a hol ezerféle alkalom van adva a vegyi, a góresövi és egyéb vizsgálatokra, a hol naponta 40—50 tudós kutatja a ragályozó kórok eredetét és gyógymódjait. Nálunk ez még a kezdet kezdetén van. De hiszem, hogy a t. miniszter úr vesz magának annyi fáradságot, és érintkezni fog az illetékes szakértőkkel és módot fog találni arra, hogy ilynemű intézet, például az, a mely a veszettség elleni oltásokkal s a mely a bakteriologikus kutatásokkal foglalkozik s a többi, egy nagy egységes intézetben fogja megoldani és teremt méltó hajlékot a magyar kutató orvosi tudománynak, a mely majd hivatva lesz Magyarország ez irányban! erejét és ké­pességét a müveit világ előtt dokumentálni. E röviden jelzett körülmények egymagukban be­igazolják, hogy kormányzatunk az egyetemi dol­gokban eddig minden rendszert nélkülözött, nem volt előre megalkotott terve a jövő egyetemről, az ország pedig milliókat áldozott. Csak a min­dennapi szükséglet fedezését látjuk a nélkül, hogy látnók vázát egy egységes egyetemnek. Most már csakugyan igen nagy fejtöréssel és nagy áldozatokkal lehet ezt az irányt korrigálni és az egyetemet oly helyzetbe hozni, hogy ösz­hang tekintetében a bírálatot kiállhassa. Szabad legyen még az egyetemi tanulási idő ezélszerü beosztására áttérnem. A mostani berendezés a lehető legszerencsétlenebb a tekin­tetben, hogy mikor kezdődjék és végződjék a tanév. Szerencsétlen először azért, mert egészen elszigeteltetünk a Nyugattól, a hol a tanév ok­tóberben kezdődik, míg nálunk szeptemberben. Ez tudósainkat igen sokszor meggátolja abban, hogy esetleg egyes kongresszusokon megjelenhes­senek, mert hisz akkor már előadást kell tartani és így tudásukat és tapasztalásukat a tudósok ki nem cserélhetik. Még nagyobb hiba, hogy igen sok idő elfecséreltedk. Kezdődik az előadás szeptember 15 én, deozember 15-én kezdődnek a kolloquiumok, 20-án végződik nem a félév, hanem végződnek az előadások, akkor következik a kará­csonyi szünidő, a mely eltart január 10-éig, január 10-től 20-ig előadás, 20-án bezáródik az első félév, következik a szünet. A hallgatók leg­nagyobb része fel sem jön arra a tíz napra, otthon marad. Másik hátránya ennek az idő­beosztásnak az, hogy a tanárok képtelenek tan­anyagukat elvégezni és azt az időt nem tudja kihasználni a hallgatóság, a mely idő a leg­alkalmasabb a tanulásra, tudniillik a hosszú téli estéket. Azután jön február 15-ig a beiratkozás, utána egy pár nappal kezdődnek az előadások. Azután jön ismét a nagy húsvéti szünidő, jön a tavasz, a mikor mindenki még inkább szóra­kozik, s a mely idő nem alkalmas arra, hogy valaki lekösse magát valamely száraz tudomány által, inkább szerez magának szórakozást. Tehát az előadottakból kitűnik, hogy a legnagyobb munkaidő úgyszólván vakáczióval telik el. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen mindenesetre segíteni kell és pedig lehetőleg sürgősen, hogy az ifjúság az idejét a jelen rendszer folytán ne fecsérelje el, ne zökkenttessék ki a szorgalomból és ne adja magát olyan szórakozásoknak, a milyenekkel bőven kínálkozik Budapest, a hol igen nagy az alkalma a hallgatóságnak arra, hogy a helyett, hogy a tudományban haladna előre, inkább a proletár irányba hajolják. Ez a legnagyobb bűne a budapesti egyetemnek, az itteni összezsufoltságnak, hogy igen nagy része a hallgatóknak nem a tudomány továbbmtívelé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom