Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

52 242. országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. ügyminiszter úr azt mondja, hogy az az intézkedés nem történt meg. Ez reám nem tartozik. Az általam elmondottak folytán a következő interpellácziót intézem a belügyminiszter úihoz (olvassa) : »Kérdés a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, liogy a lapok közlése szerint, Tóth Lajos nevű rendőrkapitány pár nappal ezelőtt Várkonyi István budapesti lakos és háztulajdonos lakását több detektivvel megszállotta s ott a nevezett háztulajdonost, továbbá nejét és leányát pénzétől kifosztotta, sőt állítólag Várkonyi István házainak bérlőinél a lakbéreket is lefoglalta, tehát ezt a jelentékeny vagyonnal bíró családot a mindennapi exisztenczia eszközeitől megfosztotta S mindezt a hallatlan erőszakoskodást azon ürügy alatt vitte véghez, hogy Várkonyi István a »Földmívelő« czímü szoczialista lapnak szerkesztője s ezen minőségben pártczélokra állítólag gyűjtéseket eszközölt. Van-e továbbá tudomása a miniszter úrnak arról, hogy kedden az összes budapesti szoczialista pártvezetőknél házkutatást rendezett a rendőrség és pénzétől valamennyit megfosztotta azon a czímen, hogy a »Népszava« részérc a kaucídót a párttagok -körében eszközölt gyűjtés útján szedik össze. Ha van tudomása a miniszter úrnak a magánlak szentségét lábbal tapodó s a magántulajdont és az egyéni exiszíencziát megtámadó rendőri merényletekről, akkor tett-e már vagy szándékozik-e tenni a rendőrség ellen megtorló lépéseket ?« Elnök: Közöltetik a belügyminiszter úrral. Perczel Dezső belügyminiszter: A t. ház engedelmével válaszomat az interpelláezióra azonnal megadom. (Halljuk! Halljuk!) Igenis, van tudomásom arról, a mi a t. képviselő úr hozzám intézett interpellácziójában említ, mert tudomásom van róla, hogy a budapesti államrendőrség főkapitánya házkutatást rendelt el Várkonyi István ellen, nem a szerkesztő ellen, hímem a lázító és izgató ellen. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Azok a szálak, melyek Szabolcs és a szomszédos vármegyékben, különösen Zemplénvármegye bodrogközi járásában e részben már is feltaláltattak, igen sajnos és veszedelmes jelenségeket tárnak fel; azok a szálak mind oda vezetnek, — a mit régebben e házban a saját költségvetésem tárgyalása és egyéb kérdések tárgyalása alkalmával is volt szerencsém kifejtein — hogy budapesti lelketlen lázítók és izgatók járják be az országot. (Úgy van! Úgy van! jobb jelöl.) Itt tehát nem közönséges szoczializmusról van szó, — ezt is szórói-szóra mondtam — a mely fheoretikus volna, nem nyomor vagy in* ég miatt keletkezett mozgalomról, mert nem is arra helyezik ők a súlyt, ezek a lelketlen izgatók, csak azokban akarják, a kiktől ők pénzt kaphatnak (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl) föléleszteni a kívánságot arra, hogy ők is még többet fognak kapai. És itt nemcsak hogy előzetesen tudtam, hanem egyenesen helyeseltem és elrendeltem, hogy a házkutatás megtörténjék, (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) mert itt az történik, hogy formális titkos szervezettel emisszionáriusokat küldenek ki, félrevezetnek nem egy községet hanem félrevezetik egész vidékeknek ezrekre menő lakóit, a kik azelőtt teljes békességben, jólétben, boldogságban éltek, a kik tisztelték, becsülték az ő földesuraikat, a kik tisztelték elöljáróiakat s a kiket oly bizalmatlanná tettek, hogy most szóba sem mernek állani velük. (Nagy saj. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: A választások! A három millióról beszéljetek !) Elnök (csenget): Kérek csendet mindkét oldalon! Perczel Dezső belügyminiszter: A legjobbak arra hivatkoznak, hogy nem szívesen tettem uram, de a közt kellett választanom, hogy vagy engem s a gyerekeimet ütnek agyon vagy le kellett tennem az esküt, mert eskü által kötelezték őket és az a szegény ember e fenyegetés által megfélemlítve, annak a szövetkezetnek tagjává válik. Tehát igenis, én ebben a tekintetben helyeseltem (Élénk helyeslés a jobboldalon.) úgy a Várkonyi István, mint a többi ellen elrendelt házkutatást és nagy eredményeket várok tőle, várom nemcsak azt, hogy ezeket rendes bírájuk elé állíthatjuk, hanem várom az eredményt abban a tekintetben is, hogy fel fog nyílni annak a szegény, félrevezetett népnek a szeme és látni fogja, hogy mit akartak ezek a 3 — 4 házzal és nem tudom, a mint az interpelláló képviselő úr is mondja, micsoda nagy vagyonnal rendelkező emberek, a kik közül az egyikről felpanaszolja a képviselő úr, hogy tőle 401 forintot elvittek. Tehát én meg vagyok róla győződve, hogy helyreáll a rend, ha látni fogják milyen rútul szedték őket rá azok, a kik azt mondják, — és ez a baj a dologban, — hogy azért történik ez, mert oly legmagasabb személyeknek is, — a kiket a vitába bele sem akarok vonni — helyeslésével találkozik; és ha ezek az emberek ezt elhinni nem akarják, biztatják, hogy küldjenek fel deputácziót s győződjenek meg; az indóháznál azután várják őket, elvezetik tudja Isten micsoda helyiségekbe, állítóleg a miniszterelnökhöz vagy belügyminiszterhez és ott a miniszter színében nekik bemutatott egyén leereszkedően beszél velük és őket félrevezeti. Én azt hiszem, t. ház, ezt itt szóvá tenni maga is olyan dolog, a mely a jelenlegi viszonyok között mindenkit, a ki a haza nyugalma, a polgárok békéje iránt érzékkel bír, kell, hogy