Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

242. országos ülés 1898. február ltt-áu, szerdán. ;>H aggodalommal töltsön el. (Általános, élénkhelyeslés.) Én tehát, t. ház, azt az intézkedést, a melyet az interpelláló képviselő úr most itt konkrét esetben előterjesztett, valamint azt a másik intézkedést is, a melyet én bocsátottam ki és a mely követi azon rendeleteket, a melyeket 1848 óta kiboc8ájtottak, a mikor az első ilynemű" rendeletet gróf Batthyányi Lajos és Szemere Bertalan akkori miniszterek adták ki és a melyek az ilyen népgyűlésekre nézve mindig az engedélyezést tartották fenn, valamint az 1874-iki rendeletet, teljesen nyugodt lelkiismerettel és azzal a meggyőződéssel bocsájtottam ki, hogy ezzel az ország lakosságának, az ország nyugalmának rendkívüli Szolgálatot teszek. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ilyen irányban egyáltalában nem szándékozom további lépéseket tenni, a megtorlást illetőleg sem, hanem kérem a t. házat, méltóztassék ezen nyilatkozatomat az interpelláezióra adandó válaszként tudomásul venni, (Általános, élénk helyeslés.) Még csak az interpelláló képviselő úr által idézett, a hírlapokban megjelent téves közleményekről kell szólanom, a melyet egy perczig sem kívánok rektifikálás nélkül hagyni. Magam is láttam a lapokban, hogy azt írják, hogy a belügyminiszter kiküldötte tegnap Sélley miniszteri tanácsost kormánybiztosod. Kormánybiztosról szó sincsen. Ha kormánybiztost küldtem volna ki, mindenesetre a »Budapesti Közlöny«-nek vagy tegnapi, vagy mai számából mindenkinek alkalma lett volna meggyőződni róla és a törvényhatóságok is megkapták volna azt a rendeletet, hogy kormánybiztos küldetett ki. Hanem igenis kiküldtem Sélley miniszteri tanácsost, mint a rendőri ügyek referensét a minisztériumban, úgy, a mint annak idején kiküldtem elődjét, Jekelfalussy akkori miniszteri tanácsost, és kiküldtem e hó 13-án oly czélból, hogy miután most a legutóbbi időben ezek a dolgok rendkívül akuttá váltak, necsak a hivatalos jelentésekből, hanem a tények közvetlen tapasztalatából is szerezzen magának értesülést, másrészről a miniszter, a kit mindenért felelősségre vonnak, abban a helyzetben legyen, hogy kiküldött közegei által a törvényhatósági közegek e részben követett magatartásáról, valamint a kirendelt csendőrség eljárásáról hiven legyen informálva. Ez az, a miért kiküldtem Sélleyt nem mint kormánybiztost, hanem úgy, mint a minisztérium kebelében működő főrendőrtanácsost. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Sima Ferencz: T. ház! A t. belügyminiszter úr azt mondja, hogy ő legjobb lelkiismerete szerint jár el, a midőn, szerintem jogfosztó, törvénytipró intézkedéseit védi. Én egyetlen egy szóval sem mondtam, — felhívom erre tauuúl az egé3z házat — hogy a hatóságnak nem volna joga házkutatást rendezni; hanem kérdem a belügyminiszter úrtól, hogy miféle vizsgálat előzte meg ezeu házkutatást, melyik bíróság vezette az előnyomozást, melyik bíróság rendelte el a házkutatást? Visontai Soma: És melyik paragrafus alapján? (Zaj a jobboldalon.) Sima Ferencz: Engedelmet kérek, azt kérdezem a belügyminiszter úrtól, hogy, ha házkutatást rendeztek Várkonyinál, mi czímen nyúltak Várkonyi zsebébe, hogy pénzét kivegyék belőle? Ha házkutatást rendeztek, mi czímen nyúltak Várkonyiné zsebébe, hogy pénzéből kifoszszák? (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ha házkutatást rendeztek, mi czímen nyúltak a Várkonyi leánya zsebébe, hogy még őt is kifoszszák pénzéből? (Zaj jobbfelől.) T. ház! Nem állunk választások küszöbén! (Élénk tetszés és lielyeslés a szélső baloldalon. EllenmondásoJc jobbfelől) Hanem akkor is a t. belügyminiszter úr játszik a legszorosabb értelemben véve lelkiismerete szavával, mikor azt mondja, hogy azt az eljárást, a mit tett, nyugodt lelkiismerettel tette. (Helyeslés a jobboldalon.) Engedelmet kérek ! Nekem egyetlen szavam sincs az ellen, soha nem fog tőlem a belügyminiszter úr és senki ebben a házban egy hangot sem hallani, hogy jogos és törvényen alapuló intézkedéseiért én csak valaha szemrehányást tegyek neki. Azt kérdem a t. belügyminiszter úrtól, hogy jogállamban, akármilyen gonosztevő legyen valaki, szabad-e hivatalos úton, és a törvények megtartása nélkül egyáltalában, semmivel sem számolva, pusztán csakis a hatalomra támaszkodva, a törvényeken kivtíl valakinek a zsebébe belemarkolni? (Helyeslés jobbfelől.) Majd meglátom, hogy azt a helyeslést mennyire tartják meg a t. belügyminiszter úr részére továbbra, ha azt gondolják, hogy egy nagy kérdést Várkonyi zsebének kikutatásával és Pfeiffer Sándor magánleveleinek elkobzásával orvosolni lehet. Egyáltalában megdöbbentő a belügyminiszter íir azon nyilatkozata, hogy az eddig fennállott ötven éves gyakorlat és legjobb tudomása ellenére itt a ház előtt állítja, hogy a gyűlések megtartása eddig is hatósági engedély mellett történt. (Zajos felkiáltások balfelöl: Nem áll!) Ez nem áll; a t. miniszter úr pedig ilyet ne beszéljen, hanem mondja meg a valót, mondja meg, hogy szoezialisztikus izgatások czímen és ürügye alatt Magyarországon az egész gyülekezési jogra rá akar lépni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Nem fogok én olyan izgatókat védeni itt a házban, a kik a fennálló jogrendet akár kapzsiságból, akár még csak tudatlanságból is megtámadják, de megtámadom a t. belügyminiszter urat mindig, valahányszor azt látom, hogy jogon,