Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-242
242. országos ülés 1898. február 16-án, ssseiűáu. 51 Megengedem, hogy a törvény e nagymérvű túllépésének tévútjára a miniszter urat a szoczialisztikus gyűlések tartásának korlátozása indította. De hiszen ő nyilt, egyenes félfiú, becsülettel tehet itt a ház előtt tanúságot arról, hogy szoczialisták gyűlést Magyarországon hatósági eogedély nélkül eddig sem tartottak. Ha tehát eddig a nemzet e nagy jogának, a kincsének megsértését a Szoczialisták izgatásaitól való félelmében eltűrte, tűrhető-e, hogy e rendelet ez egész ország minden pártjára kiterjesztéssek ? Rakovszky István: Nem, nem lehet! (Derültség jobbfelöl.) Sima Ferencz: Kubinyi György t. képviselőtársunk nagyon jó hangulatban van Én e mosolyát még azzal sem honorálhatom, hogy mennyibe kerítette a kormány a mandátumát? (Derültség és tetszés balfelöl.) Rakovszky István! Közszeretetből választották meg! (Nevetés balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Justh Gyula: Mondja meg, mennyibe került a mandátuma ! ? (Zaj,) Elnök: Kérem Sima Ferencz képviselő urat folytassa interpelláczióját! Sima Ferencz: E rendelettel egyenesen az alkotmány van megtámadva. Az 1848 : III. törvényczikk 32. §-ának a) pontja a következőket mondja (olvassa): »Minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét;, az alkotmány biztosítékai^ a fennálló törvények rendeltetését, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti és általuk hivatalos minőségükben követtetik el« 4 — már a miniszterek által — illetőleg adatik ki«: ezért a miniszter felelősséggel tartozik és a parlament által vád alá helyezendő. Ekként sgól az 1848-ik évi törvényczikk idevonatkozó rendelkezése. De nem arról van szó, t, ház, hogy mit mond az 1848-iki törvényczikk; nem arról van szó, hogy mi volt az uzus, hanem arról, hogy mikor a nemzet érzése forradalmi tendeücziákkal van tele, ezen tendencziákat fokozza, szinte lázzá hevíti a népnek azon tudata, hogy maga a törvényhozó testület nem bírhat avval az er kölcsi erővel és nimbuszszal, hogy fékezőjéül és korrektivumáál szolgálhasson egyik kormánynak. Vájjon egy bölcs, okos, eszélyes kormány megkoczkáztathat-e ily intézkedést, hogy a különben is telt pohárba az utolsó cseppet öntse, a mely kicsordul? T. miniszter úr, tessék jól megjegyezni: (Halljuk!) ne méltóztassék azt hinni, hogy jogfosztó intézkedése és az a telt pohár arra a jogra csordul és azt elmossa; az a miniszter úr fejére száll, arról nyugodt és biztos lehet. Itt van egy másik intézkedése a kormánynak. Mert most rohamosan, szinte eszeveszetten rohan a kormány oda és keresi a módot, hogy miként kelljen egészen kivételes, törvényellenes állapotot teremteni Magyarországon, hogyan kelljen most, mikor közeledünk Magyarországszabadságának 50 éves évfordulójához, Magyarországot teljesen kivetkőztetni az alkotmányból és a közszabadságok minden garauCziájából ? Olvastuk a lapokból, hogy Perczel Dezső belügyminiszter úr tárgyalt ő Felségével és Szabolcsba kormánybiztost küldött ki. Perczel Dezső belügyminiszteri Szó sem igaz belőle! Sima Ferencz: Hát ha nem igaz . . . (Zaj.) Városy Gyulai Tessék megczáfolni! (Felkiáltások balfelöl: Helyesen tette volna! Halljuk !) Sima Ferencz: Minden lap közli, és igy nincs okom kételkedni felette. Ha még nem ment ki az a t. kormánybiztos úr, hát ki fog menni. Nem is arról beszélek hogy leküld-e a t. miniszter úr kormánybiztost. Nekem ez ellen nincs kifogásom, legfeljebb jogos szemrehányást tehetnénk a t. kormánynak ebből az intézkedési alkalomból is, hogy megteremtette e rendkívüli helyzetet, hogy a polgároknak egymással szemben fennálló konfliktusát immár épúgy, mint a nekivadult elemeket, kormánybiztosi kézzel kell megfékezni. Ezt nem ez az oldal teremtette meg, mert ennek intő szózata állandóan és mindig figyelmeztette a kormányt arra, hogy ez állapotokon javítani kell. De jól van, megtörtént, mondjuk: közös hibánk volt, hogy ez az állapot következett be. Kubik Béla: Dehogy közös! Sima Ferencz: Hát engedelmet kérek, hogy lojális legyek ezen kérdésben; mondjuk, hogy nagyobb akcziót kellett volna az ellenzéknek kifejtenie s akkor több eredmény volna ma. T. ház! Ha a kormány kormánybiztost küld ki egy területre, a mely területen ez intézkedés által a fennálló törvényes intézkedések megszűnnek, a hatósági jogok összessége egy ember kezébe tétetik le, tehát törvényen kivú'li állapot teremtetik, — a rendkívüli szükség által, elismerem ez indokolt lehet — akkor a kormány tartozik a képviselőháznak számolni erről. A kormánynak, mely egy parlament jogát, mely az alkotmányt, mely a közszabadságot, a törvényt tiszteli, számot kell adnia arról, hogy rendkívüli intézkedéseket tettem ezért és ezért és miután törvényen kívüli állapotnak szanálásáról van szó, ahhoz a parlament hozzájárulása is szükséges. Nem elég a felség maga, mert ő csak fél szuverén törvényhozási szempontból; a magyar parlament és a király együtt képviselik azt a törvényalkotó jogot, a mely e tekintetben a miniszteri intézkedést szanálhatja. Hát erre az utóbbi kijelentésemre a t belv
