Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

40 342. országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. s azon bölcseség, a melyre törvényhozóink már száz év előtt tudtak helyezkedni,mikor 1890/9l-ben kimondták, hogy vallásával ellenkező dolgokra, szertartásra senkit kényszeríteni nem lehet. Ez az, a mit mi kívánunk, hogy legyenek tekintettel a törvényalkotásban a keresztény elvekre, ne hozzák a keresztény embert kollízióba az állam és egyháza, lelkiismerete iránti kötelességeivel. (Helyeslés balfelöl,) Már az idei költségvetés tárgyalása folyamán hallottuk egyes miniszter uraktól, különösen Darányi Ignácz miniszter ártól, de tegnap a kultuszminiszter úrtól is, hogy hiszen a kormányzat nem is ellensége a vallásnak, nem ellensége a kereszténységnek, támogatja a kormányzat a vallásosságot. Tavaly mondta Wlassics Gyula miniszter úr, hogy nem kőzönbös a vallás az államnak; Darányi Ignácz miniszter úr pedig beszédében sok-sok adatot sorolt fel arra nézve, hogy mennyire támogatja ő a saját tárczája keretében. No már, t. miniszter úr, igen kár volt ezzel feldicsekedni. Hiszen ama járulékok viselésére törvény vagy kétoldalú szerződés által van a miniszter úr kötelezve. Az kellene még, hogy maga a miniszter ne tartaná meg a törvényt és szerződést! Hisz akkor tisztára a szoczialisták álláspontjára helyezkednék. T. képviselőház! Egy érdekes mondatot olvasok fel arra nézve, hogy nem klerikális oldalról, hanem liberális oldalról miként fogják fel a kormánynak támogatását, viselkedését az úgynevezett klerikalizmussal szemben. (Olvassa): »A kiérikalizmussal szemben pedig azzal vél eleget tenni a maga kötelességeinek a kormányzat, hogy aposztatáit beveszi táborába és az igaz szabadelvú'ség híveinek boszankodására valósággal beczézgeti azt az eretnekhadat.« Nem néppárti lap írja, hanem a »Budapesti Napló«, kifogás nélküli liberális lap. T. ház! Iparkodom rövidre vonni beszédemet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én úgy látom, hogy a t. liberális kormányzatnak — persze a liberalizmus álláspontjából kifolyólag — az a törekvése minden téren, tehát a vallás és közoktatás terén is, hogy a hatalmat mind a központi kormányzat kezébe összpontosítsa, hogy így minden a hatalomnak a szolgálatára legyen rendelve. Csak röviden említem meg, hogy erre törekedtek a római Czézárok is, de azért végre , mégis legyőzettek. Méltóztatnak tudni, hogy a nagy franczia forradalom 1789-ben alkotmányt csinált azzal a ezélzattal, hogy az egyházat lenyűgözze, politikai eszközévé tegye a kormányzat kezébe. De méltóztatnak azt is tudni, hogy azokban a girondistákban, a kik koruknak legtudományosabb férfiai, a legnagyobb szónokai, hozzá kell tennem, legjobb francziái voltak, megvolt az a jóakarat, hogy alkotmányos királyság legyen. Meg akarták menteni XVI. Lajos királyt, nem bírták, és ők maguk utóbb félelemből az ő halálára szavaztak, hogy a maguk fejét megmentsék, de nem birták megmenteni, sőt később azok, kik őket legyőzték, nyaktilóra vitték őket, mint Eobespierereés a többi gonoszok is kivétel nélkül nyaktiló alá kerültek, míg végre az isteni gondviselés megelégelte ezt, a mi két millió franczia polgár életébe került és jött Napóleon, ki a kereszténységet, ha nem is régi jogaiba, de valamennyire még is visszaállította és a csőcselék, az akkori szoczialisták, az akkori hitetlen liberálisok által, az oltárról letaS7Ított Istent oda újra visszaállította. Ez volt ezélja a nagyon hatalmas Bismarcknak is, azonban midőn látta, hogy a katholikus egyház ellen való támadás, melyet a kultúra nevében intézett, arra vezet, hogy a szoczializmus mind inkább terjed és esetleg a birodalmat fogja tönkre tenni, noha az előtt nagyon fogadkozott, hogy nem fog Ganossábá menni, volt benne nem nem csak annyi belátás, de annyi hazafiság is, hogy igen is elment Canossába. A mi t. liberális kormányunk ezeket a dolgokat kétségtelenül csak oly jól, vagy még jobban tudja, mint én, hanem úgy okoskodik: okos í;

ember tanúi a szomszéd házának az égésén. Ok tehát óvatosabban csinálják a dolgot, ők majd nem fogják elkövetni azokat a hibákat. Csak röviden konstatálom, hogy a t. liberális kormányzat minden óvatossága és eszélyessége daczára is oda jutott, hogy egész váratlanul a nyakán van a szoczializmus az ő legborzasztóbb formájában. Jó lesz tehát Canossába menni, va,gyis visszátérni a kereszténységre és nem várni be azt az időt, hogy mint más egyebekben úgy ebben a dologban is a külföld után akkor induljunk, mikor már késő. Nem tudom, mások észre vették-e, de én úgy látom, hogy külföldön, Francziaországban, Németországban a kereszténységhez való visszatérés mindinkább tért foglal. A franczia irodalom az ocsmány naturalizmustól elfordul s mindinkább az idealizmus felé hajlik. A franczia ifjúság, a német keresztény ifjúság gyűléseket tart, magát erősítendő a keresztény szellemben. Örömömre szolgál, hogy a budapesti főiskolában is (Halljuk! Halljuk!) kezd a keresztény magyar ifjúság ébredni. Az indító ok ugyan egyelőre talán nem is a keresz-. ténységhez való czéltudatos visszatérésben rejlik, mint inkább a létért való küzdelem ösztönében, mert méltóztatik tudniazt, hogy a budapesti főiskolákon roppantul megszaporodott az izraelita ifjúság száma, — az egyik fakultáson meg pláne már abszolúte többségben vannak, a többieken is ma-holnap oda fognak jutni, és tekintve azt