Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

m 212. országos ülés 1898, február 16-án, szerdán. szegény félrevezetett nép; mert tudjuk a történelemből, hogy az ilyen parasztlázadások nem igen szoktak sikerülni; iszonyú vérontások árán elnyomatnak, mert el is keli nyomatniok. De ha mégis sikerülnek, akkor a lázítók maguk lesznek zsarnokai a népnek, hacsak a vallás, a keresztény elvek, a szivüket be nem töltik és embertársaik iránt jó indulatra nem hangolják. T. ház ! Bizonyítani tartozom azt az állítást, hogy a szoezialista tanok körülbelül egyeznek a liberalizmus tanaival. Be fogom bizonyítani, mert nem szoktam semmitsem felületesen állítani. Sokkal lelkiismeretesebben veszem a dolgot, semhogy olyat cselekedném. Igenis, a liberalizmus irányzata ép olyan keresztényellenes, mint a szoczializmus irányzata. Ez egészen nyilvánvalóvá lett a múlt évben, midőn az ország herczegprímása a Szent István-társulat ülésén megnyitó beszédét elmondta. Tudjuk, hogy ő anynyira a paxnak embere, hogy csupa békeszeretetből talán tovább is megy, mint kellene. Ama nagyhatású beszédében egyebek közt ezeket az igazságokat mondta: » Európának most nincsen egyetlenegy nemzete, a melynek társadalmi égető sebei nem volnának; nincsen egyetlen egy nemzete, a mely akár a kül-, akár a belbékét csak rövid időre is garantirozhatuá. Mi az orvosság? Vissza kell térnünk Istenhez!« Nos, akkor az ország biboros főpapja még nem láthatta előre a tavalyi szocziális mozgalmat, és az idei még borzasztóbban nyilvánúlíakat. Igazat mondott tehát, a mit az utóbbi események a legfényesebben igazoltak. Én akkor kíváncsi voltam arra, hogy vájjon a sajtó a pax emberének ezen nyilatkozatát, mely tulajdonképen csak egy bizonyos létező állapotnak a konstatálása volt, a nélkül, hogy a szabadelvüség ellen támadott volna, miként fogadja és méltányolja. A klerikális lapokról nem szólok. Átnéztem vagy tizenhat liberális napilapot; szükséges volt ez, mert épen akkor volt a költségvetési vita is, és épen akkor erről az oldal ról (a néppártra mutat), de a függetlenségi pártról is vádolták a kormányt azzal, hogy keresztényellenes tendeneziákat követ. A t. miniszter urak azonban rendesen úgy nyilatkoznak, úgy viselkednek, mintha ők a vallásosságot igenis támogatnák. Csakhogy, ha Barabás Béla t. képviselőtársam kérdezi az igazságügy minisztert, hogy miért dobták ki a törvénytermekből a feszületet és miért nem esküsznek keresztény módra a feszületre, erre nem válaszol. Ha pedig a t. kultuszminiszter urat kérdezi az ember, hogy a faiskolákban miért nem állít a mindenféle felekezetű ifjúság számára hitszónokokat, hogy azok is némi lelki vezetésben részesüljenek, erre nem nyilatkozik a t. miniszter úr. Szóval a miniszter urak igen okos emberek: (Derültség balfelől.) arra felelnek, a mire lehet, de a mi kényes dolog, arra nem felelnek, hanem erről böleaen hallgatnak. (Derültség balfelől.) Azért sok tekintetben az ember csak a liberális lapok útján tájékoztathatja magát arról, hogy tulajdonképen hogy is állunk. Éti ezeket a kormánylapokat akkor átnéztem. (Bálijuk! Halljuk/) Nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki liberális lapokat is és megvallom, hogy az ellenzéki liberális lapok részint helyeslőleg nyilatkoztak a primás beszédéről, részint pedig egyszerűen referáltak róla; azonban a kormánylapok már aztán vezérczikkeztek. (Közbekiáltások a baloldal Mlső padjairól: A zsidók/) Hát kérem, az egyik sugalmazott kormánylap : a »Magyar Ujság« szinte lelkesedéssel fogadta a prímás beszédét. (Közbekiáltások balfelől: Fenyvessy irta!) Ez a »Magyar Újság* többek közt így ír és így ujjong örömében (olvassa): »Tegnapelőtti nagyszabású beszédét — tudniillik a herczegprimásnak — jól esik e helyről — tudniillik a vezérezikkben — méltatnunk, mert a mit a herczegprimás mondott, azokat igazán az utolsó betűig alá fogja irni a kormány és a vele tartó szabadelvű párt nagy többsége. Mintha magának dr. Wlassics Gyula kultuszminiszternek csak nemrég tartott beszédjének tenorja csillogna ki e fontos beszédből.* Azután így ír: »Nagyon örülünk, hogy a herczegprimás tegnapi beszédje voltaképen nagyjában és egészében a magyar kormány "felfogását is képezi.« S végűi: >>Ha a magyar társadalomban is megtalálható az általános európai betegség, ha korunk ferdén értett elméletei megmérgezték magánéletünk erkölcseit és a politikai szenvedélyeket, e baj ellen szívesen fogadjuk el a herczegprimás által ajánlott orvosszert, a lelki, a valláserkölcsi életet.« így írt a »Magyar ljjság.« A másik sugalmazott, hivatalos lap, a »Nemzet« azonban másként írt, többi között így (olvassa): »A jelenlegi herczegprimás, Vaszary Kolos, kiváló figyelmet fordít arra, hogy ez a nagyböjti prédikácziója, már a választott thémának aktualitása s az ezzel összefüggő pikanterai révén is bizton fölkeltse a közérdeklődést, mely okon az alapigéket nem az írás ódon zamata versei, hanem a napi sajtó legfrissebb szenzáeziói szolgáltatják számára. Természetes, hogy az ily alapokra fektetett morálfilozófia sem lehet valami mélyjáratú s inkább a fantáziának merész szárnyalásával kénytelen leplezni a felületességet. Mi nem vagyunk hajlandók egyes, szórványos szimptomák alapján olyan vigasztalanul sötét színben látni a mi közerkölesiségünk állapotát, mint a minőnek a herczegprimás bánatos felháborodással festi.«