Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

242. országos ülés 1898, február 16-án, szerdán. 37 támogathat, és én mégis ezzel vádolhatom a liberalizmust és liberális kormányt, hogy a szoczializmus magyarországi vezetőivel szemben — megengedem, hogy formális meggyőződésben, szerződési viszonyban hozzájuk nem áll, de — jóakaratú semlegességet tanúsít. (Élénk ellenmondások jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Kubinyi György S Már a szemináriumban is vannak szoczialisták! Mócsy Antal: T. ház! Ábelügyminiszter úr itt a házban jelentette ki, hogy Magyarországon a szoezializmus tisztára néhány lelketlen izgatónak a műve. Én már akkor megjegyeztem, hogy a belügyminiszter úr oka az egész szoczializmusnak; azt a néhány izgatót miért nem tette lehetetlenné? Módjában állott. Lepsényi Miklós: Úgy van! Ugy van! Bessenyei Ferencz : Ki interpellálta meg? (Zaj.) Mócsy Antal: Darányi Ignácz igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr e napokban azt mondta, hogy itt Budapesten a központban valami harmincz ember van, a kik talán negyedmillió forintot vasalnak be a szegény szoezialistáktól s ők kényelmesen élnek. No hát, ha a t. kormány is annyira ismeri a kozpoútban a szoczialisták vezetőit, hogy jövedelmüket is tudja: miért nem tette akkor a kormány lehetetlenné azt, hogy ők akár az újságokban, akár pedig szóval a vidéken a szegény népet a szoczializmusba kergessék ? (Úgy van! a baloldal hátsó padjain) Méltóztatik arra emlékezni, hogy a múlt évben a szoczialisták akadályozták meg a budai Ugron-párti népgyűlést és a Kossuth-párti gyűlést, a melylyel tüntetni akartak az önálló vámterület mellett, pedig a szoczialisták azt hirdetik, hogy a munkásoknak érdekükben állana, ha Magyarország külön vámterülettel birna. Mél tóztatnak emlékezni arra is, hogy a múlt esztendőben, a mikor a függetlenségi párt nagy tüntetést rendezett, az is csak a szoczialista vezérek jóakaratú támogatásával volt megtartható. Pfeiffer azt mondta : »Mit Rudnay főkapitány ? velem beszéljenek eelőször, ha gyűlést akarnak tartani, mert megmutatom, ha a mi feltételeinket nem teljesítik, nem lesz a tüntetésből semmi«. Említették itt, gondolom Visontai Soma képviselőtársam, hogy a »Földmívelő« szoczialista lap ellen sajtópert nem indítottak. A földmívelésügyi miniszter úr erre azt felelte, hogy de igenis, négy sajtóper van ellene folyamatban. Megengedem, de csak a legutóbbi időben. Itt van azután az ipari szoczialisták négy újságja, kauczió nélkül, pedig mindig politikával foglalkoznak. Megjelenik minden héten, csakhogy más-más czímek alatt, még pedig ilyen szép csábító czímek alatt: »Népjog«, »Népszava«, »Népjólét«, »Népakarat«. E lapok minden számában a vallás és különösen annak szolgái ellen, de nem ritkán a kormányhatalom ellen is a legmértéktelenebb izgatások és szidalmazások fordulnak elő. Ha olykor-olykor kapnak is ezek a lapok sajtópert, úgy látszik, igen jól érzik magukat, mert azért minden héten megjelennek. (Derültség.) A t. kormány nem akarta útját állani annak, hogy az e téren való izgatásnak eleje vétessék. A t. kormány, vagy talán a t. kormány nem, de annak közegei, a választások alkalmával is igen szívesen látták a szoczialisták támogatását. Tudok egy kerületet, a hol veszedelemben volt a szabadelvíípárti mandátum, mert néppárti jelölt is lépett fel. Pfeiffer úr lement a kerületbe és fellépett szoczialistaprogrammal. Tartott az illető községekben beszédeket, olyanokat, a milyeneket a lapjaikban szoktak irni, az egyház és a vallás ellen főként. Izgatott a templom ellen, mondván: »Ke menjetek oda, mert minden szolgaságtok a templomból származik, a papság ott hirdeti, hogy a nyomorúságot békességgel tűrjétek, inkább koplaljatok, semhogy a máséhoz nyúljatok! A papok a ti azipolyozóitokk Közbe-közbe aztán kijutott az államhatalomnak is. Ott hallgatta a szolgabíró és a jegyző, és még sem részesítették a szónokot rendreutasításban, hanem jóakaratú és kegyteljes mosoly kíséretében és egy kis biztatással gondolták: »Hadd üsse Pfeiffer a papokat.« Ilyen módon aztán sikerűit is a kormánypártnak megtartania a kerületet. Azért ismétlem, hogy habár a világért sem tételezem fel, hogy a t. kormány annyira sülyedt volna, hogy ezekkel a szoczialistákkal egyetértsen, annyit mondok újra, hogy a legutóbbi időkig, míg a dolog igen égetővé nem vált, a t. kormány bizonyos jóakaratú semlegességet tanúsított velők szemben, úgy okoskodván, hogy hadd üsse a szoczialista a papot, hadd rongálja a vallást, ezzel csak az én malmomra hajtja a vizet; hiszen ha majd engem bánt, ott lesz a Manlicher, majd rendet csinálok én azzal. Csakhogy, t. ház, mint előbb is már mondtam, ezt a Manlichert a nép fiai kezelik, a kiknek azt hirdetik, mint azt Lepsényi Miklós t. képviselőtársam múltkor felolvasta, azt írják az újságba, hogy tanítsák meg fiaikat, hogy ez a haza nem a tietek; ez a földesuraké, a gazdagoké, nektek nincsen hazátok. Ha ez tovább így tart, akkor a hadsereg, mely néphadsereg most, nem úgy, mint valamikor, zsoldos hadsereg, többségében, félni lehet, hogy szintén szoczialista lesz, és akkor veszedelemben lesz a trón, a vallás, a haza, veszedelemben lesz az intelligenczia, és általában a kabátos ember, a birtokos ember. De legnagyobb veszedelemben lesz maga az a