Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

36 242. országos ülés 1898. február 16-áu, szordta. kisérem itt a sajtót. Ezért nem csak a lapokat, hanem a füzeteket is megszereztem, átlapoztam. Megvallom, kerestem fiz anyagot, hogy itt a t. háznak bemutassam, hogy az igazi doktriner szoczialisták mily elveket vallanak, és hogy iizok az elvek a legtöbb tekintetben milyen szépen megegyeznek a liberalizmus tanaival. (Helyeslés Bálijuk!) De hogy ne túlságosan vegyem igénybe a t. ház becses figyelmét, csupán egyetlen egy ily füzetet hoztam magammal, melynek czíme: »Kereszténység és szoczializ* mus.« Két levél van ebben. Az egyik egy katholikus plébánostól, a ki 1875 ben, a midőn ott Németországban a szoczializnms nagy mértékben kezdett texjedni, intézte azt a levelet Sebeihez, a német szoczialista vezérhez és a másik az erre adott válasz. Csak pár sort olvasok fel a plébános leveléből (olvassa): » Nevezzenek meg nekem egy olyan vétket, visszásságot vagy igazságtalanságot, melyet a keresztény vallás és tanok nem elég szigorúan üldöznének és büntetnének ; nevezzenek meg nekem olyasvalamit, a mit önök kárhozatosnak és elítélendőnek tartanak és annak megszüntetésére törekednek, hogy nem-e volna az megszüntetve, ha a keresztény egyház tanait követnék; nevezzenek meg nekem valami jói nemest, kívánatost, mely nem virágoznék ott, hol a keresztény vallás utasításait követik? Önök nem lesznek erre képesek s ezért el kell ismerniük, hogy az önök által ostorozott visszásságok okai nem a kereszténységben, sem a vallásban vagy az egyházban, hanem az emberekben keresendő.« (Úgy van! a baloldal hátsó padjain ) Bebel egy negyedévi hallgatás után válaszolt erre a levelére, de az itt feltett kérdésekre bölcsen hallgatott. Hanem azután válaszolt ilyenféléket — jellemzésül egy-két mondatot felolvas )k: (Halljuk! Halljuk!) »A papi osztályok, a nép uralkodó osztályától támogatva, igyekeztek az emberek felvilágosodásának és fejlődésének gátat vetni.« Madarász József: Világos! Mócsy Antal: Mondom, lám, hogy a liberalizmusban találjuk meg az ő tanait. »A kereszténység, mint minden vallás, az előrehaladott művelődési korszak szellemi békója, stb.« Ilyen frázisokkal áll elő. » Én nem csak a keresztény vallásnak, hanem általában minden vallásnak ellensége vagyok.« Ismét más helyütt — nem tudom, Mezei Mór t. képviselőtársam itt van-e, annak kétfégenkivíü ez igen nagy örömére szolgálna: »Az erkölcsnek semmi köze a valláshoz.« (Derültség a haloldal hátsó padjain.) Azután itt ezzel a hazugsággal áll elől: »A franezia katholikus az erkölcscsel niegegyeztethetőnek tartja a papi áldás nélküli házasságot.« Hát méltóztatnak talán emlékezni, hogy, midőn a polgári házasság behozataláról volt szó, nem néppárti ember, hanem Pázmándy Dénes úr, a ki Parisban sokszor megfordult, a »Magyarország«-ban erről hosszú czikket írt, hogy bizony még épen Parisban is mindenki, a kit egyházi akadály nem gátol, hogy egyházi házasságot is kössön, a polgármesteri hivatalból megy ünnepélyesen a templomba, az egyházba is megesküdni. Ez egyszerűen nem áll, ez csak a nép félrevezetésére való. Azután, a liberális uraknak kétségeukivűl ez is fog tetszeni: »A keresztény vallás a szabadság és a kultúra ellensége.« Azután x Európa azon államai, a hol az egyház képviselői az államkormányzatban és népképviseletben részt vesznek, minden befolyásukat az államhatalom fentartására használják fel« és végre . . . »A keresztény vallás alapját képező tan- és dogmagyííjtemény pedig az emberiség ellensége.* Hát, t. ház, így megy ez végig, de nemcsak ezen füzetben, hanem a szoczialisták számára kiadott füzetek valamennyijében és valamennyi újságban. Valamennyiben találtam több ilyen, fönnálló törvényeink alapján is inkriminálható helyet, mert ezek vallás -és osztály elleni izgatást foglalnak magukban. Bokányi Dezső fordította ezt, t. ház, és kiadta Mezőfi Vilmos. Izraelita; meggyőződtem róla; (Nagy derültség.) elmentem az irodájába, őt és a feleségét is láttam. (Halljuk! Halljuk!) Ezt azért említem fel, t. ház, mert ez a bizonyos Mezőfi Vilmos úr az, a ki a magyar szocialisták számára a legtöbb ilyen füzetet ir, fordít vagy kiad. Ez előszavában megjegyzi . . . Pichler Győző: Azok nem lázító füzetek a miket Mezőfi kiad; hanem nagyon szép dolgok. (Zaj. Elnök csenget.) Mócsy Antal % Mindjárt meglátjuk. Előszavában azt mondja Mezőfi, hogy midőn Bebel úr ezt irta, akkor még az volt az álláspont, hogy a szoczializmus minden vallásnak ellensége, de e tekintetben megváltoztak a nézetek és most az az álláspont, hogy a szocziálclemokraczia egyik fő el ve volt ós marad az, hogy a vallás magánügy. De ennek daczára én nem találtam ezen, Mezőfi Vilmos űr által kibocsátott füzetek között egyetlenegyet sem, a melyben ő magának alkalmat ne venne a magánügyet képező vallást támadni, különösen a keresztény vallást és szolgáit csúffá tenni. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Lepsényi Miklós: Mi köze hozzá, ha magánügy ! Mócsy Antal: Említettem, hogy a szoczializmus a liberalizmus szülötte. Gondolom, a felolvasottakból azon meggyőződést méltóztattak meríteni, hogy a kormány ilyen embereket nem