Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

242, országos iilés 18í>8. február 16-án, szerdán. 85 tönkre, lesznek földönfutókká, proletárokká, eset­leg szoczialistákká. (Igaz! Úgy van! a bal­oldalon.) Ezen is kel lené tehát valami módon segí­teni, hogy a gaz uzsorás a szegény embert tör­vényes formák között ki ne zsákmányolhassa. Lenne a kereskedelmi és földmívelésügyi minisz­tereknek is tennivalójuk új keresetforrások nyi­tásával, telepítések, szövetkezetek létesítésével. Lenne a belügyminiszter úrnak is sok teendője; mert a szoezializmus egyik fó'oka a nép erköl­csének megrontása azáltal, hogy a választások­nál folyton a legcsúnyább visszaélések követtelek el, melyek a kissé gondolkodni tudó embert olyan okoskodásra viszik, hogy hát minek legyen ö türelmes és becsületes, mikor az urak megveszik az ő lelkiismeretét ötven meg száz forintért, ha pedig nem akarja eladni, csendőrökkel kergetik szét! Erre a nép azt mondja : »Ha az urakat nem viszi el az ördög, engem sem fog elvinni.« Azért a belügyminiszter úr ne soká késsék azon ígérete beváltásával, hogy oly választási törvény­javaslatot alkot, a melynek segélyével tisztes­séges választások történhessenek. De még mind­ezzel nem vehetjük elejét a szoczialízmusnak. Van egy általános orvosság is, — ha a föld­mívelési miniszter úr ki is gúnyolja és kurnzs­lásnak is mondja az általános orvoslás elméletét. Pedig az igazi szakértő orvos, ha úgy találja, hogy a vér az oka a testen itt-ott mutatkozó fekélyeknek, iparkodik ugyan a bajt belsőleg is kezelni, de főtörekvése a baj fő okát, a rossz vért javítani. Ily általános orvosszert nyújthatnak a kultuszminiszter és honvédelmi miniszter urak. A kultuszminiszter úr azzal, hogy iparkodik elő­mozdítani a vallásosságot. Ne féljenek az urak a felekezetisógtől. Én igenis felekezeti vallásosságot kívánok, úgy hogy a katholikus legyen igazán katholikus, a protestáns igazán protestáns, a zsidó igazán zsidó, mert nem az a baj, hogy a haza polgárai több felekezethez tartoznak, hanem az, hogy maholnap egyik sem tartja meg vallását, hanem felekezetnélküli lesz. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Talán csodálkoznak, hogy mit tehet a honvédelmi miniszter úr? Roppant sokat, de nem hajlandó rá. Nem rég történt, hogy — gondolom Molnár János t. képviselőtársam — kérte a miniszter urat ? hogy a honvédeket is lássa el tábori lel­készekkel. Ez — gondolom — abból az alka­lomból történt, hogy a honvédelmi miniszter úr bemutatta a hadseregnél előforduló öngyilkos­ságokról szóló kimutatását. Ezen alkalomból sürgette t. képviselőtársam, az öngyilkosságok ellensúlyozására, a honvéd­ségnél is a tábori lelkészek alkalmazását. Erre azt mondta a t. miniszter úr, hogy neveljék a papok jobban az ifjúságot, és akkor aztán nem fognak előfordulni az öngyilkosságok; különben is nem lehet a honvédségnek tábori papokat adui. Egyrészről azt mondja, hogy nem lehet és nem szükséges a honvédségnek tábori papokat adni, másrészről meg, hogy neveljék a papok jobban az ifjúságot, én ebben kontradikeziót lá­tok. Mi lesz, hogyha szoczialista szülőknek a gyermekei szintén, mint szoczialisták mennek be a hadseregbe? A papok őket odahaza, még mint ezivil embereket, mint gyermekeket, előbb az iskolákban, majd meg a templomban nBvel­ték és óva intették őket a felforgatástól, a rossz­tól, a törvényes rend ellen való felkeléstől, de a katonaságnál nincs a ki oktassa, tanítsa őket, és így megtörténhetik, hogy a szoczializmus be­fészkeli magát a hadseregbe is. Az elősoroltam orvosszerek a szoczialisták legnagyobb részére orvosszert képez, mert én úgy tudom, legalább szeretném hinni, hogy a mi népünk még nem vetkőzött ki egészen a hitéből, habár a szertelenül űzött sajtóbeli és szóbeli lelketlen, istentelen izgatások megtévesz­tették is. Azokat a megtévelyedett polgártársain. kat, a kiket a nyomorúság tett hajlandóvá, mert nem tudták a betevőfalatot övéiknek meg­keresni, az előszámláltam intézkedések segélyé­vel, egyiket ezzel, a másikat azzal, vissza lehet a rendnek, a kötelességnek és hazafiságnak út­jára terelni. És én szeretem hinni, hogy a mi szoczialistáink legnagyobb része még ilyen. De van ám a szoczialistáknak egy másik faja, az igazi szoczialisták, a kik a doktrinerizmus bolond gombáit vették be, a kik atheisták és köztársa­ságiak. Egy szoczialista vezér mondotta, hogy »Magától értetődik, hogy a szoczialista atheista és köztársasági«. Egy másik azt mondotta: »Mit nekünk az ég, nekünk az nem kell, nekünk a pokol kell, minden gyönyörűségével, a mely azt megelőzi; az eget mi hagyjuk a pápista papok­nak.* Ezeknek a szoczialistáknak az előszám­láltam orvosszerek nem fognak mit sem hasz­nálni, de azért mégis ezeket az orvosszereket alkalmazni kell, hogy legalább az ivadékaik, a gyermekeik, jó útra téríthetők legyenek. Ezzel szemben nem marad más hátra, mint hogy a hatalom, ha erőszakkal lépnek fel, erőszakkal álljon nekik ellen. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondtam, hogy doktriner szoczialisták atheisták és hazafiaílanok. A múltkor t. bará­tom és képviselőtársam, Lepsényi Miklós, gon­dolom a munkás-törvényjavaslat tárgyalása al­kalmából, egy csomó adatot olvasott fel a budapesti munkáslapokból, a melyek igen szo­morú világításba helyezték a mi szoczialistáink­nak, legalább vezéreiknek a gondolkozásmódját. Ezen idézetekből kitűnik nemcsak az, hogy ne­kik Isten nem kell, de az is, hogy nekik a . haza sem kell. Én is figyelemmel kisértem és 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom