Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

388 266. országos Ólé* 189$, l. márceiua 7-én, hétfőn. nem emelkedik. Nem akarok, nincs is helyén, politikai momentumokat itt a vitába belekeverni, de önkéntelenül előtérbe tolul az, iiogy addig, a mig iparunk nincsen, iparos államról beszélni — a mit pedig a miniszter ár szájából is hallottam — túlzott elfogultság. Iparunk nem fejlődött, ipari szempontból kivitelünk nem előre megy, hanem visszaesik. Nem azért, mert az utaink niucsenek meg, hanem azért, mert Ausztria bennünket tökéletesen befolyásol. Csak egy pár statisztikai adatot hozok fel. Például pamutszövetekben kivitttink 1894-ben 28.000 métermázsát, 1895-ben 25.000 métermázsát, 1896-ban már csak 23.000 métermázsát. Tehát kevesbedett a kivitel. Gyapjúszövetekben kivittünk 1894-ben 13.000 métermázsát, 1895-ben már kevesebbet, 1896-bancsak 9000métermázsát. Tehát itt is visszaestünk. Női ruhákban kivittünk három millió forint értékűt, ez lement két millióra; férfi ruhákban kivitelünk hét millió és egynehány százalék forint értékűt, ez leszállt öt millióra. Valamivel emelkedett kefeárú-kivitelünk. Tudom t. ház, hogy el kell foglalni a tért, mert csakugyan nagyon sok olyan iparágunk van, a melyet tudnánk fejleszteni, különösen ha már egyszer e részben megizmosodhatnánk. Felszólalásomnak nem is az volt a czélja, hogy én azon járatokat nem helyeslem. Méltóztassék tegnapelőtti beszédemre visszaemlékezni, én magam állítottam fel azt a tételt, hogy igenis a járatok meglétele magában véve ok arra, hogy a kivitelre irányuló árúk előállíttassanak, erre alkalmas az inger, de szükséges, hogy bizonyos előfeltételek meglegyenek. Én óhajtom e járatokat, de előttem mindig más ez él is lebeg, a melyet sohsem szabad szem elől téveszteni: hogy nem óhajtom a Keletre irányuló kivitelt oly kezekbe adni, a mely konkurrencziát fog csinálni Fiúménak és annak kárt okoz. Mert azt a szolgálatot, a melyet most keletre irányítunk, elvégezhetné ugyanaz a társulat, a mely nyugoti kivitelünket irányítja, és pedig, úgy hogy Fiúméra hátrányos nem lenne. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Mert az természetes, hogyha egy egységes társulat fogja kezelni mind a két irányt, az önmagának konkurrencziát nem csinál. És ott van a kormánynak befolyása is, hogy ezen állapotot fel ne használhassa a termelő hátrányára, mert nemcsak a termelők érdekei, hanem egyes vidékek és góczpontok mint Fiúménak érdekei is kell, hogy megóvassanak. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, és e miatt vettem igénybe a t. ház becses figyelmét is. (Helyeslés a szélső haloldalon.) B Dániel Ernő kereskedelemügyi mi niszter: T. ház ! Minthogy a felszólalt képviselő úr mint klasszikus tanura reám hivatkozott, kötelességem nyilatkozni és az ő állításait a kellő' világításba helyezni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr kimutatta, hogy ime, 1896-baii magam tartottam szükségesnek, hogy a malmok teljes üzemüket fenntarthassák egészen olcsó tarifát engedélyezni a fiumei vasúti relaczióban, csak azért, hogy a vaskapui utat ne használják, mert ime, azt mondja, már akkor feltűnt az a nagy veszedelme Fiúménak, mert ők 28 krajczárért hajlandók voltak elszállítani azt Galaezba, a mit a fiumei relaczióban csak 55 krajezárért szállíthatnak. T. ház! Ez tökéletesen így áll. Akkor történtek kísérletek, hogy a magyar lisztet via Galacz szállítsák, akkor csakugyan ajánlatok tétettek 28 krajezárban. De nézzük, hogyan történt a dolog? Azok a román hajók, a melyek a gabonát felhozták, csak azért tették ezen olcsó ajánlatot, hogy üresen ne menjenek vissza; tehát ez csak inczideníalis eset volt, a melyre rendes körülmények között számítani nem lehet. Különben nem csak a galaczi irányra nézve tettem azokat az olcsó tarifákat, hanem más irányra való tekintettel is, a mely még veszedelmesebb, mert ott állandó viszonyok vaunak, tudniillik a Dunán fel egészen Bécsig, ounan vasúton Hamburg felé. Mondom, ez még veszedelmesebb, mert az ottani ajánlott kedvezmények állandó, természetűek voltak, sőt nagyobb hibának tartottam volna, ha azt az utat használják az exportáló malmok, mint a fiumei utat, mert erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a dunai vízi út fontossága azon munkálatok és azon áldozatok után, a melyeket a magyar állam annak az életrevalósága érdekében hozott, okvetetlenül be fog állani, s evvel a a körtííménynyel nekünk feltétlenül számolnunk kell. Meg vagyok róla győződve, hogy ezen víziútoak tökéletesedése folytán egy olyan forgalom fog kifejlődni, amely eddig még nem volt. Komjáthy Béla: Ezt elhiszem! B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : A koi mánynak mindig az lesz a feladata és azt fogja különösen feladatának tekint,ni, hogy Fiúménak fontossága ezen verseny által semmiképen se csorbíttassék. A kormánynak hatalmában állottak mindig azok az eszközök, hogy azt a forgalmat, a mely természetszerűen Fiume felé gravitált, jövőre is fentartsa Fiúménak, mert úgy van meggyőződve, hogy a kikötő — sajnos, hogy csak egy kikötővel rendelkezünk, mert a többi adriai kikötő nagyobb fontossággal nem bír, — fentartassék, prosperáljon és virágozzék a jövőben is, mert csak az az egy út az, a meíylyel a külföldi piaczokkal összeköttetésbe juthatunk. Ezekkel, t. ház, azt gondolom, hogy épen nem követünk el az ország érdekei ellen semmit, hogy ha azon másik vízi utat, a mely minden-