Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

166. országos ülés 1898. máresíns 7-án, hétfőn. 389 esetre nagyfontosságú, a jövőben szintén úgy kultiváljuk, hogy ne Fiumének csináljunk vele konkurrencziát, hanem hogy új forgalmat teremtsünk ezen az úton, a mely eddig nem volt s a mely eddig Fiúmén át nem is nyerhetett kellő kielégítést. Ezek pedig csak a nyers tömegárúk, melyek hazánk keleti részén megvannak, de a melyek a fiumei úttól a nagy távolság miatt el voltak zárva. Én azt hiszem, ezt a két érdeket meg kell egyeztetni, s ha erre kellő figyelemmel leszünk, akkor fogjuk az országnak a legnagyobb szolgálatot tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hock János jegyző: Major Ferencz! (Zaj jobbfelöl.) Major Ferencz: T. képviselőház! Csak néhány perezre kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni, hogy Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére feleletet adjak. 0 ugyanis kicsiuyléssel szólott azon iparczikkekről, melyekre nézve kell, hogy a szállítás olcsóbbá tétessék, hogy a jövőre életképesek legyenek. Én, t. ház, akkor, a mikor csak például hoztam fel egy-két iparczikket, melyek között a gazdaságigépek már ma is kivitelre igen alkalmas iparczikket képez, mely a Kelet szükségleteit részben fedezhetné. És ugyanakkor beszédemben kifejtettem azt is, hogy én nem vagyok az ellen, sőt legnagyobb mértékben mellette vagyok annak, hogy a keleti kereskedelem és így a vizi utak legnagyobb mértékben kihasználtassanak. De, én minthogy tapasztalatból beszélek, megvagyok győződve arról, hogy Magyarország iparczikkeire a piaezot véve tekintetben, helyesen csakis Konstantinápoly szerepelhet és az képezheti úgyszólván a gyúpontját iparczikkeink kivitelének, Épen azért a jelen törvényjavaslat azon rendelkezését, a mely csak három évre biztosítja az alacsony tarifát, azért nem tartom elégségesnek, mert Konstantinápolyon túl már a Levantén és a syriai partokon a Lloyddal kötött egyezség folytán 1896-ban jár le, s így addig ott biztosítva van az egységes és olcsó tarifa, de épen a fővonalra Konstantinápolyig nincs biztosítva csak három évre, már pedig, hogy a kiviteli ipar fejlődhessék, a meginduláshoz szükséges mindenek között 2—3 év, hogy ezalatt virágzásnak induljon és ép akkor veszíti el a versenyképességre szükséges szállítási kedvezményt a szerződés értelmében. Én tehát csakis ebben látom a törvényjavaslat hiányát és ez az oka, a miért én nem járulhatok hozzá és ez az, a mi a szerződés sikerét az egész cziklusra kétségessé teszi, mert három éven túl, bizonyosan épen oly tarifái fognak követelni, mint a minőt a többi hajók is alkalmaznak. Ha még az első hat vagy hét év biztosítva lett volna ezen olcsó kedvezménynyel, még akkor is meg tudtam volna barátkozni ezen egyezséggel, még pedig azért, mert elégségesnek tartottam volna ez időt ipari kivitelünk megizmosodására, de bárom év úgyszólván csak a berendezkedésre elegendő, már pedig ezen három év elteltével kivitelre szánt iparczikkeink elesnek a tulajdonképeni kedvezménytől. Csak ezeket voltam bátor még megjegyezni. Elnök: Kiván-e még valaki aczímhez hozzászólani ? Szólni többé senki nem kívánván, a vitát bezárom. Kérdem, elfogadja-e a ház a törvényjavaslat czímét ? (Igen!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy a ház a czímet változatlanul elfogadta. Nyegre László jegyző : (olvassa a törvényjavaslat 1, ós 2. §-áf; továbbá a szerződéi czímét; 1. §-át; észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a szerződés 2 § át.). Hock János jegyző: Lukáts Gyula. Lukáts Gyula: T. ház! Előre bocsátom, hogy a szerződés több pontjánál leszek bátor felszólalni, (Halljuk! Halljuk !) de kijelentem egyúttal azt is, hogy módosítványokat nem nyújtok be, előre tudván azok sorsát. Ezen felszólalásokat a magam megnyugtatására kötelességemnek tartom megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Itt a második szakasznál bátor vagyok felemlíteni azt, hogy a közfelfogás szerint a vizi utakat, és így a dunai utat is, nem aunyira az értékesebb, drágább iparczikkek fogják felkeresni, mint inkább a uyerstermenyek, mert az értékesebb tárgyak könnyen kibírják a vasúti szállítást is és könnyebben és szívesebben keresik fel vasúton akár a salonichii kikötőt. Ez a kontemplált gőzhajózási társaság, kizárólag a magyar gabonának, búzának, lisztnek és ezukornak kivitelére fog szolgálni és akkor a magyar államnak érdekében vau ezen nyeratermények kivitelét a lehetőségig védelmezni is. Már most, ha ez a czél, akkor bátor vagyok kérdezni az igen tisztelt miniszter úrtól, hogy vájjon mit keres Saul a próféták között, mit keres Nikolajev kikötő elsősorban a Küstendzséből vagy pedig a Galaczból kiinduló járatokban. Ez a Nikolajev, tudjuk, hogy déli Oroszország egyik legnagyobb gabona-exportáló kikötője. Odesszát kivéve, ily fontos kikitője nincs Dél Oroszországnak; sokkal nagyobb, mint Tangarog, Brdjanska vagy Marianopol De kizárólag gabona-exportáló kikötő ez, annyira, hogy a százával odaérkező hajók zavorrával, fenéksúly-teherrel érke/nek oda, miután Konstantinápolyban, Burgasban és egyebütt rakományukat lerakták, onnan pedig gabonát visznek nyugat felé. Ennek a Nikolajew kikötőnek a szerződésbe való felvételét, mernék rá fogadni, hogy nem a miniszter úr forszírozta, hanem a társalat maga, hogy ott első sorban kapjon olyan rakományt,