Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

374 266. országos ülés 1898. márarims 3-én, hétfőn. bályozást, hogy Európa ezt a miszsziót reánk ruházta; de valami hasznunk abból nem lett és nem is lesz egyhamar. A másik dolog, a melyet a Vaskapu óta létesítettek a Dunán, tudniillik a Magyar folyamés tengerhajózási részvénytársaság, szintén egyike azoknak a nagy tévedéseknek és abszurditásoknak, a melyekbe belebotlottunk. Mert hisz tulajdonkép mit tett ez a vállalat? Tőlünk egy jó csomó pénzt visz ki évente, kartellirozott a Dunagőzhajózási társasággal s előmozdítja azt az importot, a melyre pedig legkevésbbé volna szükségünk; tehát egy járműcsoporttal több vau arra, hogy Romániából hozzunk gabonát. Ez is tehát époly félszeg dolog volt, mint a Vaskapu-szabályozás. Hisz igen kevés ezikket szándékozunk mi arra kivinni. Komolyra veszem a vasipar termékeinek kivitelét, ez igenis egy számbaveendő czikk, a mely bármily kevés legyen, de az által, hogy arra tudunk exportálni készítményeket, a vastizlet talán terjedni fog; komolyra veszem azt is, hogy a faüzlet az által, hogy ilyen hajózást létesítünk, emelkedni fog bizonyos fokig s ebben a czikkben többet fogunk exportálni; de ho^y sör- és czukorexportunk ez által ránk nézve kedvezővé válnék, azt már tagadásba veszem. A Magyarországban elfogyasztott sör legnagyobb része osztrák sör. Tehát, ha sört is exportálunk, — a mint azt az indokolás előadja — abból az következik, hogy azt a kevés sört is, a mi nálunk feleslegesnek tűnik ki, az osztrák sör tolja ki, mert az osztrák sör hódítja el piaczainkat és tolja ki a magyar terményt. Ugyanez áll a czukorra is. Czukortermelésünk köríílbelííl egyenlő fogyasztásunkkal; ezen fogyasztás körülbelül konzumálná termelésünket. Már most nekünk van exportunk ; ez az export osztrák provenienoziájú, tudniillik Ausztriából az ott termelt czukor feleslegét Magyarországba * hozzák és ez által itt összegyűlvén sok felesleges czukor, a felesleg kitolatik Ázsia, ÉszakAfrika és Törökország felé. Ily körülmények között ma, midőn Ausztriával kell e részben tárgyalnunk és midőn vagy Ausztriával valami konveneziót kötünk, vagy akár ktílön vámterület fog létesülni, legalább arról kell gondoskodnunk, hogy azoknak a fogyasztási czikkeknek, a melyek ma közös adóztatás alatt állanak, — mint a sör, czukor, bor, szesz — a termelése kontingentáltassék, hogy annyit termeljünk, a mennyi magunknak kell, az osztrákok pedig annyit, a mennyire nekik van szükségük. De hogy ők felesleget termeljenek és azt ide exportálják és a mi keveset mi elő tudunk állítani, azt kitolják innen és mi kénytelenek legyünk azzal idegen piaczokra menni, Afrikába, Ázsiába, Törökországba, azt én paradox dolognak tartom. De ha tényleg úgy volna, hogy az alatt a tíz év alatt, a melyre a köztünk és Ausztria között kötendő szerződés szól, felesleg mutatkoznék és azon a szerződésen változtatni nem lehetne, s akkor a t. kormány előállana azzal, hogy azt mondja: mindenáron exportálni kell ezt a felesleget, tehát szubvenczionálok egy ilyen tengeri vállalatot, mert ezen a módon a sör és czukor nem fog itt összegyűlni, ezt értem; de mikor szerződésünk Ausztriával lejárt, s új helyzet előtt állunk, akkor nem csinálnám meg a vállalatot, hanem akkor, mikor Ausztriával e részben megállapodtunk s tudni fogjuk, hogy lesz-e egyezmény és milyen, vagy hogy nem áll-e elő a külön vámterület, mindenekelőtt pedig a terményeknek a kontingentálását a monarchia két fele közt követelményként állítanám fel, épen ágy, mint a szesznél s más némely czikknél. Ezek azok, miket felhozni bátor voltam. Én ezeket a danái vállalatokat egyfcől-egyig csak sorozatának tartom a ballépéseknek, a melyek a magyar termelés érdekeinek soha komolyan meg nem feleltek. Ilyennek tartom a Vaskaput, a Folyam- és tengerhajózási vállalatot, s ilyen ez az utolsó vállalat, melynek jármüvei a Fekete-tengeren fognak járni. Én mindezeket feleslegesnek tartom és kívánnám, hogy az AlDuna felé ilyen vállalatokat többé ne létesítsünk, mert nem arra van a mi exportunk, hanem iparkodjunk az árúk tömegével nyugatra jutni. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon értem, hogy mig Ausztriával voltunk szerződéses viszonyban, nem törődtünk ezzel, mert Ausztria volt terményeinknek emésztője; de elvégre is nyugaton kell keresni terményeink számára piaczot. Erre nézve ugyanis tennék intézkedéseket, nem ma, mert mig az európai vámszerződések fennállanak, tudniillik: 1903-ig, ez a hajózási vállalat ugyan a keletre exportálni nem fog, hanem igenis importálni fog onnan. Mindezeknek következtében meg fog engedni a t. miniszter úr, hogy én ezt a törvényjavaslatot, a melyben egyébként sok munka és igyekezet mutatkozik, főbb alapelveiben el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Nyegre László jegyző: Kovács Pál! Kovács Pál: T. képviselőház! Magyarország földrajzi fekvésénél és kulturális fejlettségénél fogva arra van utalva, hogy nyers terményeivel a nyugat felé, kelet felé pedig iparterményeivel vegyen részt a világversenyben. A ki ezt az előttünk fekvő tőrvény javaslatot áttanulmányozza, arra a meggyőződésre jut, hogy a kereskedelmi miniszter urat is az az elv vezérelte kalkulálásában, hogy az Al-Duna a feketetengeri relaczióban az ipari termékek exportálá-