Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-256

256. országos ülés 1898, máresius 7-én, hétfőn. 373 a kereskedelmi miniszternek a szécsány-számosalibunári fő és a számos-antalfalvai szárnyvonalból álló helyi érdekű gőzmozdonyú vasút engedélyezésének megtörténtéről szóló jelentése tárgyában ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt szét fognak osztatni, és annak idején napirendre fognak tűzetni. Következik a napirend értelmében a kisajátításról szóló 1881 : XLI. törvényezikk kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 248, 325) harmadszori olvasása. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen, vagy nem? (Igen!) Kijelent hetem, hogy a ház e törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadja, az tehát további alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett a főrendi házzal fog közöltetni. Következik a napirend szerint a magyar királyi postatakarékpénztár kamatozó betétmaximumának és tartalékalapjának felemeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 340, 346) harmad szőri olvasása. Nyegre László jegyző (olvassa): Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban, igen, vagy nem? (Igeu!) Kijelenthetem, hogy a ház e törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadja, az tehát további alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett a főrendi házzal fog közöltetni. Következik a napirend szerint a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 341, 347) folytatólagos tárgyalása. Hock János jegyző S Gr. Károlyi Sándor ! Gr. Károlyi Sándor: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mindjárt azzal a kijelentéssel kezdjem, hogy én e törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Erre vonatkozó okaimat kívánom előadni. Először is mellékesen megjegyzem, hogy az indokolásban egy dolgot teljesen mellőzve látok : azt tudniillik, hogy mennyi az az áruforgalom, mely ma ott fennáll s a mely miatt már is szükséges volna ezt a hajózási vállalatot megindítani. Itt egy szó sincs e statisztikáról; csak az van mondva, hogy fog ott kivitetni sör, ezukor, vas, fa és egyebek, de hogy mennyi, az nincs megmondva. Ez oly hézag, mely igen kellemetlen, mert e nélkül világosabb volna a dolog Másrészt az indokolásban találok bizonyos hipokrizist is — méltóztassék megbocsátani, íme szóval élek,— de szerintem egy neme a hipokrizisnek az, hogy nem méltóztatnak kimondani egyenesen és őszintén, hogy önök a Lloydra rászorulnak és azzal csináltatnak bizonyos dolgokat, hanem azzal kérkednek, hogy a magyar állam nem szerződik a Lloyddal, hanem az osztrák kormány által befolyásoltatja a Lloydot, hogy az bizonyos járatokat a mi érdekünkben teljesítsen. Azt is mondják, hogy a most létesítendő új vállalatot bizzák meg avval, hogy a Lloydnak bizonyos vonalok kiszolgálásában segédkezzék. Nem látom be, miért nem mondjuk meg, hogy mi esetleg a Lloyddal is szerződünk. Ez bizonyos elpalástolás; a Lloyddal nem egyezkedünk, hanem az osztrák állam által akarunk reá pressziót gyakorolni. Ha pedig az osztrák állam e részben pressziót fog gyakorolni a Lloydra állítólagos érdekeink miatt, akkor annak is kellene kitűnni, hogy az osztrák állam micsoda ellenszolgálmány fejében teszi; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez pedig az indokolásban előadva nincs. A kérdés ezen mellékrészeitől eltekintve nekem régibb benyomásom és hitem az, hogy kelet felé exportunk nagyon gyönge és nem érdemli meg, hogy áldozatokat hozzunk érte. Nem mondom, hogy abszolúte nem léteznek czikkek, a melyeket kelet felé kivisziiik, de ilyen czikk kevés van; ellenben azok a hajók, melyeket szubveneziónálni fogunk, a mi importunkat fogják fokozni. Ez pedig oly import lesz, a melyből nekünk nem lesz köszönetünk; valószinííleg földmívelési termékek importja lesz, melyekre szükségünk nincs. Továbbá valósziníí, hogy a román exportot fogják előmozdítani ezek a hajók, (Úgy van! Úgy van! a bal-és ssélsö baloldalon.) mert a mi exportunkból ugyan nem fognak megélni, de meg fognak élni abból, hogy a román gabonát el fogják szállítani mindenhová, hol az nekünk konkurrencziát csinál, ha nem is direkte, de indirekté, a mennyiben nyomni fogja az árakat oly helyeken, melyeknek áralakulásai reánk befolyással vannak. (Helyeslés a baloldalon.) Ha mindezeket a dolgokat figyelembe veszsziik, akkor aggályteljes előttem mindaz, a mi a dunai forgalom tekintetében eddig történt, A Vaskaput megcsináltuk, de azon mi nagyon keveset fogunk kivinni, Ausztria többet és talán Németország és más államok is, hanem importálni fogunk és ez kárt fog nekünk okozni, mert a Vaskapu segélyével a termények keletről Ausztriába, Németországba, kedvezőbb viszonyok mellett fognak bejöhetni, mint eddig, főleg ha úgy mint eddig a Duna a szabályozás következtében minden évben javul és hajózható lesz elejétől végig. Néhány év múlva a román és a tengeren túli árúk direkt Bécsbe fognak érkezni & mi kárunkra. Ez az, a mit a Vaskapuval el értünk. Igaz, hogy nagy dolognak látszott nekünk, mikor a berlini szerződésben elvállaltuk a sza-