Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-255

368 255. országos Illés 1898. márezhis 5-én, szombaton. kávékereskedés hátrányokat szenvedjen. Ha tehát azt akarjuk, hogy kiviteli forgalmunk minden irányban raegóvassék, előmozdíttassék és megizmosodjék, nekünk hatalmas, mindenesetre egy kézben levő tengeri hajózási-vállalatot kell segélyeznünk; megerősítenünk, hogy minden irányban szolgálja érdekeinket. Nem azt állítom ezzel, hogy nekünk Keletre nem kell gondolnunk, mert hiszen esetleg lehet idő — a mivel ugyan a mostani többség és kormány nem nagyon biztat, — hogy talán önálló vámterületet képezünk és mint nagy iparosállamnak Keletre is lesz kiviteli ezikkünk, de ma nincs; ma tényleg a nyugatra vagyunk utalva, mert nyerstermékeink leginkább ott találnak kiviteli piaczot. Hát, t. ház, ha azt mondom, hogy a Keletre való kivitel talán nincs nekünk annyira biztosítva, mint a nyugotra való kivitel; az igaz, megdönthetlen. A kormány azt mondja, hogy a Vaskapu megnyitásával megnyílt vizi-út főkép és különösen a mi keletre irányuló kivitelünknek az útját képezi. Én ezt a tételt a leghatározottabban tagadom és kétségbe vonom, és kimondom azt a nagy szót és be is foyom bizonyítani, hogy a Vaskapu által megnyílt út nem annyira keletre való kivitelünket fogja szolgálni, a mi még ma nincs is, hanem annak az útnak tengeri kikötője a legerősebb konkurrense lesz Fiume kikötőjének. Már pedig azt magasabb érdekek követelik, hogy mi annak a Fiumének, a mely közvetlenül a tenger partján van, a mely az év minden szakában igénybe vehető, és a mely az ország egyrészének, tudniillik Horvátország- és déli Magyarországnak kivitelét egyedül képes kiszolgálni, egy más kikötőben konkurrencziát ne csináljunk. Eddig mindig azt mondottuk, és nagyon helyesen, hogy Fiume Magyarországnak gyöngye. Hiszen mi Fiumeért óriási áldozatokat hoztunk. Hát vájjon helyes tengerhajózási politika-e az, ha mi esetlegesen egy kikötőt akarunk megerősíteni olyképen, hogy konkurrense legyen annak a gyöngynek, a melyre milliókat köl'ottünk! Tudja az egész ház, de nem tartom feleslegesnek mégis egy kissé emlékükbe hozni, hogy az 1871 : XIX. törvényczikk szerint költöttünk egyszerre 13,120.000 forintot a kikötőre. Ugyancsak a kerületi kikötőre 43.000 forintot,' egy tárházra 80.000 forintot, később 260.000 forintot, a kőolajkikötőmedenczére 1.320.000 forintot, épületekre 189 ezer forintot. Ha mindezt, és azon vasúti kiadásokat is számításba veszszük, a melyekbe nekünk Fiume került, az alkotmányos aera óta költöttünk Fiumére összesen 24,000.000 forintot; és vájjon helyes politika-e, ha mi most egy idegen területen lévő kikötőnek megerősítésére és istápolására a magyar kikötőnek, a mely Magyarország gyöngye, konkurrencziát teremtünk? Ez, szerintem, a legelhibáiOttabb dolog, nekünk Fiumére szükségünk van, nekünk Fiumét meg kell tartanunk, nekünk érette az áldozatokban esetleg tovább is kell mennünk. Felhozom itt például a barcs-gradeei vasútnak kiépítését, a mely az Alföld csomópontjától hamarabb elérhetővé tenné a tengerpartot Triesztnél egy negyedrész úttal, azután a károly városi vasutat, a melylyel képesek volnánk a Száva völgyének forgalmát Fiúméba terelni. Ezeket ki kell a jövőben építeni, nem pedig annak a kikötőnek, a melyikre büszkeséggel tekinthetünk, és a melyre milliókat áldoztunk, egy más kikötőben erős konkurrenst teremteni. Mert méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az a fiumei kereskedő, a ki ott Összeköttetései által vagyont szerzett, a magyar államnak polgára; de ha mi már most Galaczban állítunk fel tárházakat, ha oda is mennek Magyarországból az emberek, akkor ezek egy-két év alatt elvesztek a magyar államra nézve. De, t. ház, a mint nincs nekünk tengeri hajózási politikánk, úgy nem volt soha helyes közlekedési politikánk sem. A bosnyák vasutakat is úgy építettük ki, hogy Bécsben legyen azoknak a szála és nem Budapesten. Vagy jutott-e eszébe valakinek, hogy a dalmát kikötők vasutjait megcsinálják? Ausztriában sincs senkinek eszében, tehát nekünk sem, hisz itt is Ausztria vezetett bennünket. Nekünk, t. ház, meg kell mentenünk Fiume kikötőjét, meg kell óvnunk azt minden oknélküli konkurrenstől; mert elismerhetem én, t. ház, hogy nekünk szükségünk van a Vaskapu által megnyílt útra, de nem a keletre irányuló reménybeli kivitelünkre, hanem nyugotra irányuló kivitelünkre. Azt hiszem, nem ok nélkül költöttük a milliókat Fiúméra; azt nekünk minden áron fentartani, védeni kell. Igenis, nekünk igénybe kell vennünk a Vaskapun át megnyílt szállítási utat, de nem annyira a keletre irányuló kiviteli forgalom, mint inkább a nyugotra irányuló kivitel érdekében. Nem lehet számításon kívül hagyni azt, hogy a ma kivitelt kereső magyar árú Fiúméba az utat nagyon drágán teszi meg, daczára, hogy vasutaink lemennek önköltségen alól, mégis egy métermázsa szállítása Budapestről 58 krajczárba kerül, addig a vizén képesek vagyunk G-alaczra az árút 28 krajczárral szállítani. Tehát bizonyos, hogy az ország egyrésze, az északkeleti és nyugoti rész Galaezon fogja megtalálni kikötőjét, ha nyugotra akar szállítani, de az ország másik része Fiumét fogja keresni. Tehát, ha azt akarjuk, hogy úgy az egyik érdek, mint a másik érdek megóvassék, a mire törekednünk kell, akkor egy egyöntetű közlekedési politikát kell folytatnunk, úgy hogy az egyik érdeket a másik érdek elő-