Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-255

255. országos ülés 189S. márczius 5-éu, szombaton. 361 Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés beczikkelyezéséről« szóló törvényjavas­lat indokolásához csatolt I. és III. száma mel­lékletekbea foglalt egyezmények tartalmát tudó másul veszi.* (Helyeslés jőbbfélől.) Elnök: Kivan valaki hozzászólani? Rakovszky István jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Báli­juk! Halljuk!) A benyújtott törvényjavaslatnak czélja az, hogy a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal Í898. január 29-én kötött szerződés beczikkelyeztessék. Ezen szerződésnek czélja, a mint indokolásából kitűnik, először, az, hogy egy önálló keleti tengerhajózási vállalatot létesítsünk, hogy a keletre irányuló forgalmunk­nak a legtermészetesebb és a legolcsóbb vizi utat kihasználjuk, hogy az Al-Dunán, a Feketetenge­ren és általán véve a keleti vizeken a minket megillető helyet elfoglalhassuk, hogy ott a mi kivileli czikkeinknek versenyképességét biztosít­suk, és egyik főczélja az is, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mi ipari kivitelünknek a keleten piaczot teremtsünk. Ezek a törekvések, a melyeket a szerződés, illetőleg a törvényjavaslat maga elé kitűzött, nagyon szépek és nagyon helyesek és ez ellen a czél tekintetéből kifogást tenni egyáltalán nem lehet és ha azt látnám, hogy e törvényjavaslat­nak elfogadása esetében e nagy ezélokat elér­hetnők vagy csak meg is közelíthetnők, én vol­nék az első, a ki e törvényjavaslat elfogadása mellett szólalnék fel. T. ház ! Az bizonyos, hogy nekünk igye­keznünk kell arra, hogy a tengerentúli orszá­gokban összeköttetéseket, járatokat megteremt­sünk. Statisztikai adatokkal is lehet azt bizonyítani, hogy az ilyen tengeri járatoknak felállítása, fentartása roppant hatalmas emeltyűje minden­kor a kiviteli forgalomnak, a kiviteli forgalom pedig természetesen visszahat az ország jólétére. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy nem a kivitelre szánt áruknak mennyisége az, a mely szükségszerííleg megteremti a 'szállítási eszkö­zöket, hogy az azután elhelyezést találjon, ha­nem már magában a szállítási eszközök felállí­tásában van meg leginkább a« az erő, a mi a kivitelre szánt czikkek előállításában nagy len dületet idéz elő. Ennek egyik legnagyobb bizonyítékát ké­pezi az általam összeállított statisztikai kimuta­tás. Ha, csak a Fiuméből kiinduló marseillei, Nizzába és az olasz kikötőkbe menő kivitelün­ket veszem, a mely lisztben, babban, szilvában, fában és részben még ásványvizekben is volt, akkor azt látom, hogy midőn először állíttattak fel ezen járatok, 1883 ban összes kivitelünk csak 466 tonnát tett ki és hogy ez gradatim KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. mindig emelkedett; mert már í884-ben 1366, 1890-ben 9386, sőt 1895-ben már 24.902 tonna volt a kivitel. Tehát míg akkor, midőn ezen szállítási eszközök rendszeresítve lettek, úgy­szólván semmi kivitelünk nem* volt: az, e szál­lítási eszközök felállítása után horribilis módon megnövekedett. Ugyancsak hasonló statisztikai adatot képez az is, ha az Antwerpen, vagy Rotterdam felé irányuló kivitelünket nézzük, mert, míg ott 1884-ben összes kivitelünk csak 304 tonna volt, addig 1897-ben — s itt nem akarom a közbeneső évek kiviteli eredményeit elősorolni — 26.579 tonnára emelkedett kivite­lünk, még pedig árpában és lisztben, a mi ter­mészetesen nagy gazdasági előnynyel járt az országra nézve. T. ház, e felállított tételből azt a következtetést kellene levonnom, hogy e szerint az, ezen törvényjavaslattal, illetve a szerződés szerint kontemplált járatokat is helye­selni kell. Minden bizonynyal, mert ha megvan­nak az előfeltételek, akkor ezen járatok is ugyanezen eredményt fogják előidézni. Én he­lyeslem is e járatokat, azonban mint később ki­fejteni fogom, mégis egész határozottan ellent­mondok a törvényjavaslatnak, mert hitem és meggyőződésem szerint, — és ezt csekély erőm­mel bizonyítani is megkísérlem, — mi a kitűzött czélt ez esetben e törvényjavaslattal és ezen szerződés alapján elérni nem fogjuk. (Halljuk! Halljuk!) Sőt meggyőződésem az is, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén (Halljuk ! Hall­juk!) a törvényhozás által kitűzött és általáno­san helyeselt czél nem hogy meg van valósítva, de esetleg még akadályául is fog ez szolgálni a jövőben való megvalósításnak is. (Úgy van! a szélső baloldalon) Az első czél, a mint a miniszteri indoko­lásból látjuk az, hogy egy önálló nemzeti ten­geri hajózási vállalatot létesítsünk. Minden oly országban, hol még a hajózás nincs annyira ki­fejlődve, hogy azt egészen önmagára lehessen hagyni és egyesek vállalkozó szellemére annak továbbfejlesztését nem lehet bízni, — hol tehát, mint minálunk is Magyarországon — még az ily tengeri összeköttetések és járatok megterem­téséhez az államnak segélyezéssel és támogatás­sal kell hozzájárulnia. (Mozgás és zaj a jobbolda­lon. Felkiáltások a ssélsöbalon : Társalognak; nem lehet hallani!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Komjáthy Béla: T. ház! Mondom, hogy a hol az államnak kell segélyezni és támogatni az ilyen járatokat, ott ugyan óvatosan kell ügyelni arra, hogy az az állam czéltudatosnn járjon el és minden irányban és megfelelő ten­geri hajózási politikája legyen. (Helyeslés aszélső baloldalon.) Az egyöntetű vezetés és egy minden irány­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom