Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-255
352 ^ 5 * Wstóg** ülés 1898. márcziiis 5-én, szombaton. mivel a kérdéses összegek jóval magasabbra rúgnak földadónknál.« Továbbá itt van Feketeváros községe. Fel akarok néhány sort olvasni egy innen hozzám intézett levélből (olvassa): »Az árvizköltségek magassága ma már elérte azt a fokot, hogy az évi járulék több, mint a mennyit a megterhelt ingatlan jövedelmez. E körülménynél fogva nincs az ingatlanoknak értéke, hanem folyton árverés alatt állanak gazdátlanul és műveletlenül. Az ártér-költség földadónkhoz képest épen ötször nagyobb. A pusztító filloxera nem oly nagy csapás, mint a vizköltség. Tiz év óta a szabályozási költség annyira felemelkedett, hogy ha itt a kormány nem intézkedik, a község teljes romlásnak indul és kénytelen lesz birtokától önként megválni. A község, mint erkölcsi testület előtt 46 forintot fizetett ily czímen, most 432 forint 32 krajczárt.* Ezek a költségek pedig, ha a t. kormány az 1893-h;in a XVII. törvényczikk értelmében felvett 2,600.000 forintos kölcsönt be fogja követelni az illetőktől, még jobban, egy harmaddal fel fognak emelkedni. Kérem az igen tisztelt pénzügyminiszter urat, méltóztassék az ügyet megvizsgáltatni, még pedig első sorban azt, hogyan kerültek egyátalában az előbb említett községek a szabályozásba bele, mert, a mint mondottam, sem az egyik, sem a másik törvényjavaslatban arról szó sincs, hogy a Fertőt le fogják csapolni; ellenkezőleg mind a kettőből vih'gosan kiolvasható, hogy a Fertő lecsapol ágától elállottak. Egyenesen kötelességévé válik a t. kormánynak, hogy ezeket a terheket, a melyek igazságtalanul és minden indok nélkül rovattak a fertőmenti községekre, maga viselje. Az a vidék már úgyis egészen tönkre ment a filloxera pusztításai folytán. Ilyen eljárás mellett azután ne tessék csodálkozni, ha a szoczializmus azon a vidéken is, a hol pedig mindeddig nem lehetett észrevenni — terjedni fog. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ajánlom a kérdést az igen tisztelt kormány figyelmébe ! Molnár Antal jegyző : Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Legyen szabad ezen kérdéshez pár szóval hozzá szólanom. Úgy az előttem szólott t. képviselőtársam, mint tegnap épen e tárgy körül lefolyt vitában e házban pártkülönbség nélkül mindenki meggyőződhetett arról, hogy a Rábaszabáiyozás keresztül vitele minden tekintetben pótlásokra szorul és beigazolva van, hogy azon községek is, a melyeknek pedig semmi részük sincs a Rábaszabályozásban, mily nagy mérvben vannak megterhelve. Van azonban a dolognak egy másik oldala is, a mely nagyon megfontolandó. Ha egy ilyen nagyszabású miinél, mint a Rábaszabáiyozás, ilyen viszonyok állnak elő, ez a jövőre nézve nagy kihatással van közgazdasági tekintetben annyiban, a mennyiben nagy folyóinknak mellékfolyói még mindig szabályozásra várnak és így, úgy hajóközlekedési, mint az egyes árterületeknek értékesítésre szempontjából jövőben gondoskodni kell arról, hogy az egyes birtokosoknak és községeknek kedvét ne vegyük el attól, hogy az ilyen szabályozásba belemenjenek. Maga az, hogy köztudomásúvá lesz, mily nagy teherrel járnak a szabályozási művek, mintegy ijesztő példakép fog állani a jövőben a folyók szabályozása elé, és az egyes törvényhatóságok és községek idegenkedni fognak attól, hogy ily szabályozásokba belemenjenek; és így ezáltal azon nagy közgazdasági ezélt, a melyet jövőben el akarunk érni, hogy folyóink, úgy vizi közlekedésre készen álljanak, mint azon nagyobb területek, a melyek most hasznavehetetlenek az árvíz folytán, a tavaszi áradás miatt hasznavehető művelés alá vétethessenek, az említett körülmények folytán nem lesznek keresztül vihetők a jövőben, mert ezzel elriasztottuk és elidegenítjük a gazdákat úgy, mint az egyes törvényhatóságokat. Ez egyik messze kiható kára a nem előnyösen keresztülvitt szabályozásoknak. De másrészt egy nagy következetlenségbe esünk akkor, a midőn e szabályozásokkal nem hogy a meglevő helyzeten javítanánk, sőt súlyosbítunk. És akkor míg egyrészt az adózó egyedeket telepítés által szaporítani igyekszünk, hogy ezáltal minél több családnak szerezzünk otthont, hogy ez által az adóképes polgárság megerősödve elviselhesse azokat a nagy terheket, a melyeket a jövő feladatai reá rónak, addig itt azzal a ténynyel állunk szemben, hogy az egyes községek polgárai a reájok rótt terheket elviselni képesek nem lévén, kénytelenek otthonukat elhagyni és kivándorolnak. Ha mi tehát egyrészt telepíteni akarunk, másrészt a már otthonnal bíró egyéneket meg nem védelmezzük, akkor ezen politikai irány teljesen czéltévesztett. De ha visszatérek magára a Rábaszabályozásra,, nem akarok elébe vágni annak a jogos kérelemnek, a mely a közel jövőben a szomszédos törvényhatóságok részérői a kormánynak be lesz terjesztve és a mely alkalommal ki lesz mutatva, hogy milyen hátrányosan lett ezen míí a polgárok megterheltetése szempontjából keresztülhajtva és hogy az egyes községekre milyen igazságtalan és elviselhetlen terheket ró. De azért már most megjegyzem, hogy a Rábaszabályozás keresztülvitelénél az az egység, a mely az árterületeknél fel szokott vétetni, a Rábaszabályozásnál oly terjedelemben vétetett fel, hogy a ki ismeri, különösen a Felső-Rábát és
