Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-255

255. országos ülés 1898. márczlus 5-én, szombaton. 353 a talaj hullámzását, az meg van győződve arról, hogy az a nagy egység, a mely föl lett véve, korántsem egyezik meg a tulajdonképeni árterülettel, mely a szabályozással érdekelve van, a mennyiben sok esetben csak egy részét éri az egységnek a Rába kiöntése. A szabályozási medenczében most is még erdőségek vannak, a melyek kisajátításra várnak. És igy az egész medencze kitisztítása még óriási költségekbe fog kerülni, a mi a rábaszabályozási társulat terheit képezi. De erre nem akorok bővebben kitérni, de az igazság érdekében azokhoz, a miket az előttem szólott t. képviselő urak felhoztak, csak azt fűzöm hozzá, hogy a kormánynak nemcsak emberbaráti, de polgári kötelessége is, hogy a mennyiben ezen Rábaszabályozás a szomszédos községek és földbirtokosokra káros és hátrányos következéseket hozott és a mennyiben ők ezen terhekre a mostani közgazdasági viszonyok között képtelenek, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ha csak tönkre menni nem akarnak. Ezen viszonyokkal szemben, 'hiszem, az igen tisztelt kormány nem fog mereven elzárkózni, és ha ezen irányban kérelemmel fognak hozzájárulni, hogy a Rábamenti községeken segítve legyen, akkor nem fog késni és habozni az igen tisztelt kormány, hogy a legmesszebbmenő méltányosság terére ne lépjen és a jogos és méltányos kérelemnek helyt ne adjon. Ezt óhajtottam csak ezen tételnél megjegyezni. Radó Kálmán: T. képviselőház! Meggyőződésem, hogy ha az elhangzott súlyos vádakat t. képviselőtársaim a földmívelésügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál hozták volna elő, a földmívelésügyi miniszter úr azon téves informáeziókból merített vádakkal szemben a szükséges felvilágosítást megadta volna s nem lenne szükséges, hogy igénytelenségem e tárgyban felszólaljon, egy perezre is igénybe vegye a t. ház türelmét. így azonban ezen igen súlyos és a viszonyok nemismerésébö'J folyó vádakra, melyekkel a t. képviselő urak a Rábaszabályozást illették, engedje meg a t„ ház, hogy röviden reflektálhassak. (Halljuk/ Halljuk/) Azt mondotta Bolgár Ferencz t. képviselő társam, hogy az általa felemlített községeknek — B ehhez csatlakozott közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársam is — a Rábaszabályozáshoz semmi közük sincs. Boesánatot kérek, a Rábaszabályozás 1872 ben alakúit meg s alapszabályainak 1. §-a azt mondja (olvassa): »A társaság czélja Győr, Sopron, Veszprém és Vas vármegyék, szabad királyi Győr városa területén a Rábának, mint főfolyamnak, valamint az említett törvényhatóságok, úgy Mosony vármegye, Sopron és Ruszt városok területén a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. Rába által táplált, ezzel okozati összeköttetésbec levő Kis-Rába, Rábcza és Répcze stb. mellékfolyóknak, nemkülönben a Fertőnek s egyéb belvizeknek összefüggő ártereire nézve megfelelő együttes és összhangzatos szabályozási rendszert megállapítani.* Azon községek határai és árterei tehát egy egészet képeznek a Rábaszabályozás árterével, A Rábaszabályozás árterei műszakilag fejlesztetvén, azon községek, a melyek a Fertő partján vannak, szinte a nivó alá esvén, természetesen aRábatertilet ártereihez tartoznak annál is inkább, mert a Rábának a reczipiense volt a Fertő medre, és a Fertő medre száraz években a szabályozás előtt bizonyos időre kiszáradván, akkor azon községek parti birtokai a mezőgazdasági kultúrának adattak át; később beállván a nedves esztendők, a Fertő a Rába nagy árvizei folytán újból Rába vizével megtöltetvén, épen a t. barátom, Bolgár Ferencz által említett községek, a győri püspökség rákosi uradalmai, a hová akkor a győri püspök háladatosságból, hogy oly kiválóan jó földet nyert, a mit előbb csak a viz bírt, kápolnát építtetett és ráíratta: »Én vagyok a rétek virága*. Azon területek a kápolnával együtt későbbi években víz alá kerülvén, és a Rábaszabályozás árfcérfejlesztése elrendeltetvén, azon községek a Rábaszabályozás kötelékébe lettek bevonva. A mi pedig Bolgár Ferencz képviselő úr azon állítását illeti, hogy előbb kevesebbet, most pedig többet fizetnek azon községek, az nagyon természetes, mert kezdetben, a mikor a társulat a maga autonóm jogaiban azt hitte, hogy a szabályozást félig már azzal megoldotta, hogy a Rába folyón levő czirka 28 malom rőzse-fenékgátakat eltávolította, a malmokat igen magas árban kisajátította, a melyeknek kisajátítására , 1 forint, 70 krajezár, később néhány kisebb kivetéssel az árteret megterhelte; később pedig, a mikor a törvényhozás az 1885 : XV. törvényezikket megalkotta, kimondatott, hogy az árvízmentesítési munkálatok tartama alatt a költségek interkaláris kamatait az állam viseli, Abban a pillanatban, midőn a munkálatok be lettek fejezve, az állam az interkaláris kamatokat tovább nem fizette, a felvett kölcsönök összes járulékai az ártérbirtokokra lettek kivetve éselkönyveltettek, azokkal a községek megterheltettek s közadók módjára behajtattak. A mi pedig azon állítást illeti, hogy borzasztó és súlyos, elviselhétlen terhek rakattak az illető községekre, hivatkozom Ruszt város és másokra, hogy azok a szabályozás folytán első osztályú földeket nyertek, a melyekért ma is a szomorú gazdasági viszonyok között 20—22 forint haszonbért fizetnek. Miután felszólaltam ós t. barátom Bolgár Ferencz képviselőtársam észrevételeivel szemben 46