Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-254

254. országos ülés 1898. máiczins 4-én, pénteken. 347 hogy kinek adjak tulajdonképen hitelt: annak a két vagy háromszáz levélhordónak-e, vagy pedig a t. miniszter úrnak, mert a kettőnek effátuma homlokegyenest ellenkezik egymással. Már interpelláczióm előterjesztésekor akárhány levélhordó nyilatkozatát bírtam e tekintetben, és aznap is kaptam egy levelet, melyben az egyik levélhordó ezt írja (olvassa): »Folyó hó 16-án a képviselőházban mondott beszédjeért, melyben a budapesti levélhordók ügyével tetszett foglalkozni, az összes budapesti levélhordók a képviselő úrnak a legnagyobb elismeréssel tartoznak.* (Derültség jobbfelöl.) Kérem, tessék csak meghallgatni. Lepsényi Miklós: Nevetni könnyebb ám, mint felelni! (Mozgás) Molnár János (olvassa): . . . »Igen, mi levélhordók, mint keresztény emberek, rosszabbak vagyunk a bálványimádó pogányoknál, de ez nem a mi hibánk, hanem elöljáróinké, a kik az ünnepnapi kézbesítésre nézve nem találnak, vagy nem akarnak találni alkalmat . . . Én, mint jó keresztény ember huszonöt éve, hogy levélhordó vagyok, de ezen huszonöt év óta igazán nem tudom, milyen az Isten háza belülről.« (Felkiáltások jobbfelöl: Hogy hívják?) Odatette (olvassa): »E soraim alatt azért kell, hogy elhallgasssam nevemet, (Nagy derültség jobbfelől.) mert nem akarom magamat hivatali üldözésnek kitenni.« (Derültség jobbfelől.) Én tudok neveket, mert személyesen beszéltem nem egygyel és meg is nevezhetném, de már a múltkor megmondtam, hogy ezt nem fogom tenni, nehogy még hivatalából is kiüldözzék azt a szegény embert, (Mozgás.) mert meg merte nyíltan és bátran az igazságot mondani. (Derültség jobbfelöl.) Rakovszky István : A miniszterelnök sem mondta meg. Molnár János: Más levelet is kaptam az utóbbi napokban : »Interpelláczió tárgyává mél tóztatott tenni a postai levélhordók helyzetét, mely interpelláczió tényleg megfelel a postások helyzetének, de kérem szépen, ez mind kevés, mert a postások valódi rabszolgaéletet élnek. Nemhogy vasárnapi napon, de az egész éven át nem mehetnek a templomba a szent misére« . . . De nem folytatom tovább. Ha meg nem győztem a kereskedelemügyi miniszter urat az előzőkkel, ezeknek és nem tudom még hánynak a reláczióját hiába fogom tudomására hozni. Azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak is van tudomása arról, hogy más művelt államokban, például Belgiumban, már csütörtökön, pénteken olyan bélyegeket adnak ki, a melyeken rajta van, hogy vasárnap ne kézbesíttessék ez a levél. (Zaj.) Egyébként nem -akarok többet beszélni, úgy ! is hiába beszélnék, (Derültség a jobboldalon.) mert ha ezen kérelmeimre meg nem indult a miniszter úr, akármennyire fogom is kérni, azt hiszem, úgy is felesleges lesz. Tehát kijelentem, hogy szíves válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Meg fogja engedni a t. ház, hogy a t. interpelláló úrnak egyes nyilatkozataira megtegyem az észrevételeimet. A t. interpelláló képviselő úr indokolta, azon levelekkel, a melyeket itt felhozott, hogy vannak egyes levélhordók . . . Molnár János: Nem egyesek! B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Egyesek, mert utóvégre az illető csak a saját nevében írhatott, más nevében nem, azért hangsúlyozom ezt különösen, mert lesz alkalmam megmutatni az interpelláló képviselő úrnak, hogy megvan adva a lehetőség, hogy az istentiszteletet látogassák. Ugyauis a "fővárosi levélhordóknál három csoport van. Mikor az egyik működik, akkor a másiknak szabad az ideje és elmehet az istentiszteletre. Az egyik csoport 7 és 11 órakor tesz szolgálatot, a közbeeső idő szabad, akkor elmehet. A másik csoport 8 órakor indul el és végzi dolgát 10 óráig, tehát 8 óra előtt és 10 óra után látogathatja az istentiszteletet. A harmadik csoport délelőtt 9 órakor és délután 3 órakor jön szolgálatba, a közbeneső időben látogathatja az istentiszteletet. A ki el akar menni, az mindenesetre talál magának időt, hogy eljárhasson az istentiszteletre. Még csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy azok a példák, a melyeket az interpelláló úr felhozott, inkább ellene, mint mellette szólanak. Hivatkozott a belga bélyegekre. Nagyon jól ismerem én ezeket; de ezeknek van egy csatléka, a melyre rá van irva, hogy vasárnap nem kívánják a kézbesítést. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a felhasznált bélyegeknek alig egy százaléka olyan, a mely a kézbesítést nem kívánja, mert rendszerint vasárnap is kívánják a kézbesítést. Ugyanazt látjuk a vasárnapi munkaszünet klasszikus hazájában Angliában is, a hol még akkor is, mikor a magánéletben teljes szünet van, tehát vasárnapon a levélhoidóknak^ki kell egyszer hordania a leveleket. Ezeknél a kérdéseknél ennélfogva elsősorban és kiváltkép figyelemmel kell lenni a nagy közönség érdekeire, a mely megkívánja, hogy a levelek vasárnap is kézbesíttesseuek. (Helyeslés a jobboldalon.) De, a mint már mondtam, van szabályzatunk, a mely e tekintetben olyan, hogy a nagy közönség érdekei is teljes módon biztosíttatnak és a postai alkalmazottak is látogathatják az istentiszteletet, a mennyiben látogatni akarják. (Úgy van! jobbfelől.) Ezeket 44»