Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

241. országos illés 1898. február 15-én, Iseddcu. fi­sára, mint újon született város, míg Pozsony konzervatív jellege inkább az egyetemnek volna megfelelő. Az általános nemzetéségi okokon felül, ezen irányban, még azon részletes okok is szólanak, hogy kipróbált hűségű és hazafiságú, most már erősen magyarosodó határváros, a versengésre felhívó 8 gyöngülő Bécs közelében, melynek egyetemi előnyei a közelfekvésnél fogva könnyen elsajátíthatók; — hogy legközelebb esik a nyu­gati megtermékenyítő kultúrához; —• hogy a kör­nyékbeli, részben ősmagyar, n;igy részben pedig már régebben s újabban is megmagyarosodott népek között, oly német és szláv népek nagy tömegekben laknak kik hazájukhoz minden­kor kifogástalanul hűek voltak. Be van] e város ékelve azon nagy szláv tengerbe, mely mindig a mi kétségtelen tengerünk volt; bár ha felkorbácsolták is olykor hullámait a Giskráéihoz hasonló igyekezetek. E tengert képező nép, már a honfoglaláskor a magyarság fegyvertársa volt; Mátyás fekete seregének vitéz hada ennek a magja, Rakóczynak kiváló katonái, soraikból is kerültek ki. E nép életre-halálra imádja a földet, mely­ből maga van, mely születéséé, mely hazája s hová még a legmesszebb idegenből is, igazán arczáuak verejtékéve] szerzett garasait család­jának, gyermekeink elhozva, meghalni mindig visszatér. Ezen tótságról írja Dessewffy József, »annyi tűrő erő van benne, mint a magyarban cselekvő«, mely természeti tulajdonságának elő­nyei, az államfentartás, az államvédelem szem­pontjából eléggé kedvezően nem is mérlegelhetok. Ezen nyugati és éjszaki tótokat és nyugati németeket, ezeknek kiválóit kell magunknak meg­tartanunk, nem pedig a bécsi, gráczi vagy a prágai egyetemekre szorítanunk, hogy őket vagy a külföld tartsa meg egészen vagy ugyan visszakapjuk őket, de bizonyára nem mint bará­tainkat. Ezekbe kell a magyar gondolkodást, a magyar géniuszt, a magyar lelket átplántálnunk, miként ez már alsó- és középiskoláinkban ki­váló és eléggé nem is dicsérhető sikerességgel folyamatban van, a legfelsőbb, a legmagasabb, nemcsak konzerváló de fejlesztő és vezető tan­intézetben is. Mind ezeken kivfíl Pozsony hazánk leg­műveltebb városainak egyike, Mária Terézia által alapítottfszáz évesnél idősebb jogi akadémiá­val, bölcsészeti tanfolyammá], Emericanummal, evang. theológiai akadémiával, kereskedelmi akadémiával,'kertészeti és szőlőmível ési szakisko­lával, számos alsó- és középiskolával, mely utóbbiakból környékén is annyi sok van, hogy ezek már magokban is elégségesek volnának e gy egyetem fentartására. Ezen tanintézetek mindegyikére a mennyiben fenmaradnának, bizo­nyára elhatározó befolyással lenne, az egye­temen szükségkép, uralkodó és vezető magyar szellem. Népességi viszonyai, fekvése, mind a leg­kedvezőbb ; területén már egy létesítendő egye­tem számos előfeltételei alkató részei feltalál­hatók: sok és nagy kórház, szülészeti intézet, bábaképző, őrültek kórháza; továbbá különböző könyvtárak, művészeti intézetek múzeumok, régiségi tárak, igen figyelemre méltó természet­tudományi társulat is. Újabb időben e város erős fejlődésnek indult és nagy számú inteliigencziája, a gyári és ipari foglalkozás, a kereskedelem fejlettsége, vidékének kitűnő termőföldje, rajta intenzív mezőgazdasága és azon Magyarország legsűrűbb népessége, vasúti hálózata s új dunai hidja, melyek biztos és állandó Összeköttetésbe hozták a dunántúli vidékekkel is: azt az egész nyugati részek, az egész felvidék központjává emelték. Rajtunk múlik, hogy hazánkban a tudo­mányok második góezpontjává s ezáltal hazánk és nemzetiségünk hatalmas fentartó oszlopává emeljük ! Pozsonynak, a hajdani országgyűlési, a hajdani koronázási városnak, kell nyújtani, mire minden, úgy múltja, miként jelene predesz­tinálja, a szerencsét, a hivatást, a kötelességet, hogy a magyar műveltséget, legteljesebb össz­hangzatban a nyugati műveltséggel, tovább fej­leszsze és egészen a magyar nemzetbe olvaszsza, a jövő eszméivel, a természet törvényeihez képest, mindegyik faj előnyére, az éjszaki és nyugati tótot és a nyugati németet! E helyen legyen jövőben a tudományok drága kincsesháza, e helyen, mely szép, egész­séges vidéken fekvő, jó vizű vezetékkel bíró, jó szellemű, jó erkölcsű, legnagyobb részében csendes város; mi szempontomból szintén nem meg­vetendő. Mert bár a nagy tömegek zajos küz­delmében, az önfentartás kényszere, élénkítő, nagy és erős előbbre vivő hatalom : mindazon­által ez sokszor a czélon túl is ragad és csak a visszavonúltság csendjében kel életre és haj­tásra a gondolat, melyet a tapasztalás, az élet szükségesnek kivántj miként a magszem is saját melegében hajtja ki csiráját és kezdetben ön­magából táplálkozik. Számos, igen számos szükséges kelléket és előnyt hozhatnék még fel és az előadottakat részletezhetném, mi czélomat istápolná. Okokat, melyek bennem azon meggyőződést keltették, hogy ha Pozsonyban egyetem felállíttatnék, ez igen rövid idő alatt messzire túlszárnyalná a nálánál idősebb kolozsvári egyetemet, tehát ha­tározottan hasznosabb is volna; sőt a budapesti­vé! is felvenné a méltó versenyt. Pozsony város és vidékének ereje, hazafisága nyújt erre nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom