Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

30 241. országos ülés 1898. február 15-én, kedden. legteljesebb garancznt. Tly nemes verseny pedig csak az egyetemi összeg állapotok általános javulását, emelését eredményezhetné. Ezen meggyőződésemnek okai merik önérzetem veszedelme nélkül számba adni a kijelentést: ha valaki az én nézetemnél jobbat talál, szívesen hozzá állok. Mindezen okok azonban többé-kevésbbé ismertek s azért összeszedésük s elmondásuk valóban felesleges. Egyedül esak Pozsony fényes történeti múltjára akarom még, egész általánosságban, felhívni a figyelmet; mert az ember ragaszkodik a múlt idők emlékeihez s lelkesedik a szülők alkotásain, munkáján, mint ősi végrendeleten, melyben az elődök öröksége: tudásuk és érzésük az utódokra átplántálva lesz. Reánk, mint elszigetelt kis népre, a történelem még fonfcosabb; mert nemcsak tanító és államfentartó, hanem esetleg újra talpraállító erő. Az elhunytak kötnek minket e földhöz, fűzik, tartják egymással össze az élőket, mert az élet a halállal s a halál az élettel terhes világunkon, s azok beszédje, kik örökre elnémultak, a beszélők beszédjénél bizony tanulságosabbak nekünk. Mindig azok hívására, szavuk után járjunk és mindig egyenesen fogunk járni; sohasem fogunk megbotlani! Hazánk legműveltebb,, legnagyobb fejedelmeinek egyike, bécsverő Corvinus Mátyás és hazánk legelső humanista irója, Zrednai Vitéz János, esztergomi érsek, állítottak már hajdanában — az 1464. évben — Pozsotryban, a bolognai egyetem mintájára, mind a négy fakultással ellátott főiskolát, az »Academia Istropolitaná«-t, melynek egyik tanára, a világhírű mathematikus és korának legnagyobb csillagásza, Köuigsbergi — Regiomontanus — Müíler János volt, kinek »Tabulae Directionum« czímű, az égitestek pályafutását kimagyarázó munkája, minden csillagásznak több mint kétszáz éven keresztül legfontosabb kézikönyvét adta. A többi tanár is ama kor legkiválóbb tudósaiból kerű t ki. Nem érdek nélkül való az sem, hogy ugyanezen főiskola alapítási idejében virágzott még a Nagy Lajos által alapított pécsi egyetem is, és Mátyás király, daczára ennek, még két új főiskola alapítását vette tervbe, az egyiket Budán, — az Academia Corvináét — melynek építését is megkezdette és alapfalait egész terjedelemben lerakatta; még pedig Heltai Gáspár irása s tanusága szerint — mi ugyan erősen kihívja a történész kritikáját — oly nagy arányokban, hogy az összes tanárok és sok ezer tanuló befogadására alkalmatos lett volna. Hit- és bölcsészeti karát ideiglenesen egyik budai klastromban meg is nyitotta. Mindezekhez hozzá kell vennünk még azt, hogy abban az időben a népesség a mostaninál sokkal csekélyebb és a tudományszomj még ennél is csekélyebb volt; mert a magyar papokon kivűl, kik kiváló prédikácziós könyveikkel — az említettem főiskolák hatásakép — akkor egész Európát elárasztották, a világi elem közül kevesen, az éltesebbek pedig a tudományokkal épen nem foglalkoztak, és — miként jól tudjuk — Báthori István országbíró, Gruthi László és Rozgonyi László banderiális urak még írni sem tudtak; Zápolya István, Bécs főparancsnoka még latinul sem tudott. Tanárokat is messze idegenből, Olasz- és Lengyelországból s Bécsből kellett hozni, szóval, tanárokat, tanulókat, iskolákat, mindent újból teremteni; mégis a hazaszeretet, a buzgóság, a férfias akaraterő, mindezen elháríthatatlanoknak tetsző akadályokon is magát túltenni képes volt, és fényesen győzedelmeskedni tudott. A sasmadár magasba száll és messzelátó szemével, erejével szerzi meg ételét magának és fiainak, utódainak. Mi mások, mennyire kedvezőbbek most minden tekintetben viszonyaink; midőn a fővárosi egyetem magántanárai már a vidékre kénytelenek, de nem mint tanárok, vándorolni, s midőn tanulóink órák hosszat a folyosókról, nyitott ajtók mellett kénytelenek lesni a tudós szót. íme, itt az elmúlt kor, a régenmúlt idők, itt a példa, mely követésre előttünk áll, ha hazánk javának öregbítését, hazánk felvirágoztatását hordjuk hűen szivünkön! Itt az elmúlt kor, a régenmúlt idők, itt a példa, melyben Magyarország műveltségének és ennek folytán politikai hatalmának is legmagasb fokát érte el! Kövessük a nagy király, kövessük a régi tanárok, kövessük őseink nagy, erős, eltörölhetetlen nyomdokát! Midőn most számon vettem az elődök korszakot alkotó munkáját, és a múlt szeretetével a jövőt kívánom fejleszteni: látnom kell, hogy a fénysugárnál, mely a régenmúlt idők mélyéből száll felénk, nem kisebb erejű, nem kevésbbé világít, nem kevésbbé melegít az újabb idők történetének hasonló fénysugara. Értem ez alatt dicsőségesen uralkodó királyunknak 1880. évi április hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározását, — melyet változtatás nélkül és szószerint idézek — melyszerint felhatalmazza magyar kultuszminiszterét, hogy: »esetleg Pozsony szabad királyi városában felállítandó magyar királyi egyetem létesítésére nézve, a még szükséges bővebb tanulmányozás után, a további lépéseket alkotmányos úton megtehesse s hozzá ezek iránt, a magyar minisztertanácscsal egyetértőleg, annak ! idején újabb előterjesztéssel járulhasson*, megengedvén egyszersmind ezen elhatározásának nyilvánosságra való hozatalát. Miként igazságos Mátyás királyunk igye-