Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-241
241. országos ülés 181*8, február 15-én, kedden. 19 Többek közt a Pausanias leirása szerint azon alakok között, a kiket Odysseus elvonulni látott szemei előtt, volt két szerencsétlen szellem. Ezeket Polygnoth úgy fogta fel, hogy az űrben lebegnek büntetésből és a szél sodorja magával őket. Tudják, uraim, hogyan érzékítette és fogta fel azt Schenk úr? Azt a két szerencsétlen szellemet ráültette egy hintára, a hinta két végét két. madzaggal felkötötte egy fára ; világos, hogy a ki ránéz a hintára, az tudja, hogy azok a szellemek rövid idő múlva lebegni fognak. (Nagy derültség.) A freskónak pedig, a mely kompoziczióban hetven alak volt csoportosítva, egész keretét széttördelte, és egymással, párosával lerajzolta a freskó kompozicziónak az alakjait. És ezt a könyvet kezébe adja a német művészeti oktatás az ifjúságnak, hogy tanulják megismerni Polygnothot, az ó-kor leghíresebb freskófestőjét, természetesen Schenk úrnak az eszejárága szerint. (Derültség) Ilyen a német oktatási rendszer a művészetben. Hiszeu egy ismert nagy angol filozófus, Lewis, Göthe ezímű tanulmányában nagyon helyesen vázolja és ismerteti a kultur nemzetek közt levő különbséget. Mert hogy a németek nagy poétáját, Goethét jól jellemezzék és jól megismertessék, oda egy angol filozófusnak kellett születni, és ez az angol filozófus volt Lewis. Ez az angol filozófus a többi között azt mondja: hogy a német, franczia és angol, szóval a nyugati kultur-népek észjárása között mi a különbség, azt egy jiéldával igazolja. Tegyük fel, hogy egy vagyonos, dúsgazdag ember meghal és szolgálatot akar tenni a kultúrának; azt akarja, hogy megismerhesse az egész világ, hogy milyen az angol, a franczia, és milyen a német észjárás; tehát kitűz egy pályadíj it. A legegyszerűbb kérdést. Fejtsék meg és írják meg a különböző nemzetek irói, hogy mi a teve ? És a ki a legjobbat megírja, azé lesz a pályadíj. Mikor a franczia iró meghallotta, hogy mily értékes pályadíj van kitűzve a közönséges tevére, rögtön kocsiba ül, kihajtat a jardin d'acclimatisationba, előveszi a jegyzőkönyvét, megnézi milyen a teve, leírja róla benyomásait, azután oda megy az őrhöz, megkérdezi, hogy régóta van-e már ott, ismeri-e azt az állatot, hogy milyen a szokása. Ezt leírja a jegyzőkönyvébe, megy haza, megvacsorál, meghallgatja még az esti operának első felvonását, azután hazamegy, megírja egy tárczaczikkben, hogy mit látott a tevéről és végén odaírja : »Messieurs, voilá le chameau«. Az angol, mikor meghallja, hogy a tevére kiírták a pályadíjat, csomagol, leutazik Afrikába, ott épít magának hajlékot valahol egy tevecsorda mellett. Felkél napköltekor, kimegy, lesi az állatot, hogy mit csinál, egy pár évig, és mikor azután összegyűjt négy könyvre való jegyzetet, hazamegy, megírja könyvét, és a végén odaírja: »Uraim, mindazt elbeszélem, a mit négy évi folytonos tapasztalataim után a teve életéből megtudnom sikertílt.« (Nagy derültség.) A német, mikor hallja a pályázatot, az soha tevét nem látott, de nem is kíváncsi reá, (Derültség.) elmegy a könyvtárba, ott átnézi a katalógust. Összegyűjt minden könyvet, melyben valaha tudós vagy iró a teve életével foglalkozott. Szekérre rakja, viszi haza, mikor azután mindent összegyűjtött a könyvtárakból, neki áll a könyveknek, jegyezget, kivonatolja, rubrikákra osztja. Akkor jön azután a sor a lesikonokra, a Naturgeschichtekra és encziklopédiákra, és mikor minden adatot összegyűjtött, akkor hallja, hogy egy angol most jött haza Afrikából, a ki könyvet akar írni arról, hogy milyen a teve. Megvárja, mig ez a könyv is megjelent, azt is elolvassa és bár ő maga tevét soha nem látott, megírja a tevének az életét, hogy elnyerhesse a pályadíját. írja 30 esztendő óta, most írja a 30-ik kötetet, és ha Isten életének kedvez, talán majd valaha befejezi. (Derültség.) íme nagyon ügyes és találó feldolgozása és példája ez a három kultur-nemzet és nyugati nép észjárása és gondolkozás közti különbségnek, a melyet Lewis »Goethe életében« elbeszél. T. ház ! Ha a példa magját kiveszszük, a következő megállapodássá jutunk; a franczia szellem tudományban, művészetben, eszmékben gondolatot teremt; az angol szellem becsületes munkájával tudományos megbízhatóságot ád, vagyis forrás irodalmat teremt; a német szellem pedig teremt lesikonokat, encziklopédiákat, statisztikát, szóval ezeket a száraz elméleti tárgyakat. (Zajos helyeslés.) Már most, t. ház, az a kérdés, hogy a három nemzet eszejárása közű! melyik felel meg nekünk legjobban tudományban és művészetben? Mert a szerint kell nekünk mennünk és a szerint kell nekünk eljárnunk. (Halljuk ! Halljuk!) A három nemzet eszejárása közű! inkább azt kell akczeptálnunk, a melyik legközelebb áll a miénkhez, vagyis az a kérdés, hogy egy magyar iró hogyan irnä le azt a tevét? Mert ebből a szellemi munkájából fog azután kidomborodni az ő kulturális tartalma, az ő nemzeti karaktere. (Halljuk! HallíuJc!) Ezt a nemzeti karaktert kell megtalálni nekünk a tudományban és művészetben ; ezt a nemzeti karaktert és faji érzést kell nekünk felkarolnunk tudományban és művészetben és ezt kell nekünk kultúráikig tovább fejlesztenünk. Ezt kell az iparban, kézi és képzőművészetben, szóval mindenben, mert egyedül a nemzeti géniuszból szabad a művészetnek meríteni. Sajnos, t. ház, mi a legrosszabbat tettük, behoztuk művészetünk oktatásába a német ész3*
