Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-241
18 241. országos ülés 1898. február 15-én, kedden. T. ház! Hogy röviden jellemezzem azt a különbséget a mi a Rajnán inneni oktatásban, szemben a fraueziával rejlik: egy példára leszek bátor at. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk !) Minden értelmes ember, a ki valaha művészeti ügyekkel foglalkozott tudja, hogy az antik festészetből reánk egy fikarcz sem maradt. Thaly Kálmán: Nem lehet ezt mondani. A vázákon van. Hock János: Sajnos, a görög szellemnek minden festészeti alkotásai megsemmisültek, . . . Thaly Kálmán: A vázákon van! Hock János: A cserepeken és vázákon rajzok maradtak, de nem festmények, t. képviselő társam, . . . Thaly Kálmán: Festmény is maradt! Hock János: . . . mert a görög művészetet épen az jellemzi, hogy teljesen elvesztette a vázákon a festészetet és elvesztette a vázáknak mázát; mi az egyptomi művészetben még megvolt. A görögben ez már nem volt meg s a festőművészeinek semmiféle oktatása nem maradt reánk: Zsilinszky Mihály államtitkár: Hát Pompejiben ? Hock János: Az nem speeziális görög művészet! Kérem, államtitkár úr, tanulja meg először, hogy a latin és görög festészet között különbség van. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Zsilinszky Mihály államtitkár: De hiszen klaszikusokról, suliikról beszélt! (Zaj.) Hock János: Rosszul méltóztatott érteni, mert én azt mondtam, hogy a görög festészet minden alkotása megsemmisült. Thaly Kálmán: Előbb antikról beszélt! (Mozgás.) Hock János: Szerencséjére a német tudománynak, élt ezredévekkel ezelőtt egy görög művészet-kedvelő, az ügynevezett Pausanias; utazó, a ki beutazta egész Görögországot; eljárt minden helyre, a hol valamely szobor-vagy festmény-műremek volt és a mit látott, fejjegyezte és e jegyzőkönyve reánk maradt. Ez a Pausanias-jegyzőkönyv úgyszólván a görög festőművészet valóságos katalógusa. Ezt a könyvet rohanja meg a német tudomány. Többek között Pausanias, ez az első görög Baedecker-iró elbeszéli, hogy ő volt Lesekében és ott látta Polygnothnak, tehát az ókor leghíresebb freskó-festőjének két hatalmas falképet: az egyik Trója ostromát ábrázolta, a másik Homér Odysseájának XI. énekét illusztrálta. Ez a XI. ének az úgynevezett »Neküia«, melyben leírja Hooiér, hogy Odysseus hogyan száll le az alvilágba, hogy teszi ott le kardját, hogy látja azután szemei előtt elvonulni az összes alvilági árnyakat, szóval az alapeszme nála ugyanaz, a melyet feltalálhatunk Danteiiéi, mikor VergiHússal látja szemei előtt elsodortatni az űrben Paolonak és a szerencsétlen Francesca da Rimininek az alakját. Ezt a jelenetet, ezt az illusztrácziót Pausanias állítólag valaha látta és benyomásait róla egy könyvben mégis irta. Már most uraim, mit tesz minden komoly ember a világon? Azt fogja mondani . . , (Zaj.) Államtitkár úr, parancsol valamit? Nagyon szívesen fogadom! Zsilinszky Mihály államtitkár:. Nem! Hock János: Azt mondja minden komoly művész, és minden komoly ember, nagy kár, hogy a Polygnothnak ezek a freskói megsemmisültek. Csak a német tudomány megy tovább. A német művészeti oktatás részére elhatározták, hogy ezeket a festményeket egy mtítörténészszel restauráltatják. Ez épen olyan vállalkozás, mintha egy modern művész, a ki soha Rómában nem volt, például Miehel Ángelotól vagy Rafaeltől nem látott semmit, az én elbeszélésem után elhatározná, hogy megfesti a sistusi kápolna nagy freskóját, vagy Tintoretto »Paradicsom«-át, vagy Rafael valamelyik loggiáját vagy stanzáját! Hisz a ki ért a festészethez, az tudja, hogy az illető művész helyes képet adni nem fog, mert legnehezebb dolog a világon egy festménynek a faktúráját és színeit puszta szavak vagy elbeszélés után visszaadni. Hiszen, ha még oly világosan sikerült is kifejeznem magamat, hogy vonalról-vonalra, színárnyalatról - színárnyalatra tudna az illető követni, akkor is, hogy valaki Miehel Angelot vagy Rafaelt lefesse, legalább is oly zseninek kell lennie, mint ezek az Istentől ihletett lángelmék voltak, (Tetszés.) És, t. ház, a német tudomány mégis elhatározta, hogy egy műtörténészszel megrajzoltatja, hogy azon a falon, a mely már régen leomlott, milyenek lehettek azon a festmények, a melyeket soha senki sem látott, csak Pausanias írt le valaha. Nos, uraim, mit csináltak? Elővették Pausanias könyvét és megbízták Schenk urat, a uagy műtörténészt (Közbekiáltások a bal- és szélső baloldalon: De nem a tanárt! Schenk Hugót! Derültség.) hogy ezeket a soha nem látott falfestményeket a művészi oktatás részére fesse meg. No hát Schenk úr megtagadta volna saját faját, (Derültség a szélső baloldalon.) ha. e megbízást visszautasította volna. Elővette Pausanias könyvét, és elővette mindazokat a német tudósokat, a kik valaha erről a ránk maradt kis könyvről újabb nagy könyveket írtak, (Derültség.) elővette Welekert, Lloydot, Berndorí'ot. Kari Robertet, stb., és elhatározta, hogy most megfesti Polyguothot, és hogy mit követett el, azt tessék megnézni a Wiener Vorlege-Blätterben; ijesztő példája ez a német művészeti felfogásnak.
