Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-247
247. országos ölés 1898. febrnár 24-én, cs1it5rtök8n. 177 talán kevesebb a szakadozott dohánya, — akkor nem fog senkisem a bent szárításra súlyt helyezni. (Úgy van! Úgy van! lalfélöl.) Én nem tudom, vájjon a t. pénzügyminiszter úrnak szándéka-e áttérni a bent szárítás kötelező kimondására; tehát erről nem beszélhetek ; csak kénytelen vagyok mégis az árra nézve megjegyezni, — mert a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a dohánylevelek rosszaságának részben oka az, hogy kevés lévén a pajta, a termelők kénytelenek künn szárítani a dohányt és e miatt a produktumuk sokkal silányabb minőségű — hogy ha a t. pénzügyminiszter úr a bent szárítást akarja előmozdítani és arra akarja terelni a termelőket, annak más módja nincs, mint az, hogy a bent szárított dohányért, a mely kétségtelenül jobb és alkalmasabb a gyártásra, mint a kinn szárított, nagyobb árt fizettessen. Erre más mód, más megoldás nincs. (Helyeslés a haloldalon.) Áttért ezután a pénzügyminiszter úr az én csekélységemre és párhuzamot vont ;iz 1894-iki hozam és a legutóbbi esztendőbeli hozam közt. A t pénzügyminiszter úr itt egészen ferde álláspontra helyezkedett, Nem az a kérdés, t. pénzügyminiszter úr, hogy én 1894-ben holdanként mennyi jövedelmet kaptam azon földtől és mennyi jövedelmet kaptam 1897-ben ugyanazon földből, mert épen a leglényegesebb részt, a melyen ezen számítás alapúi, kihagyta a pénzügyminiszter úr. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Mert a t. pénzügyminiszter úr nem mondta el azt, hogy 1894-ben három métermázsa 80 kilós termés volt dohányban azon a vidéken, s akkor természetesen kevesebb volt a jövedelem, az idén pedig egy kis holdon 7—7 x /2 métermázsa volt a termés. Ebben van a különbség. Ezt azután legyen kegyes úgy számítani a pénzügyminiszter úr, hogy 1894-ben, per métermázsa átlag milyen ár jön ki és milyen ár jön ki 1897-ben. (Helyeslés a baloldalon.) Én nem emlékszem, hogy épen 1894-ben milyen ár jött ki, de azt tudom, hogy mikor az adóhivatal engem is, másokat is kifizetett, az átlag olyan rossz volt, hogy még ilyen rossz átlag nem jött ki egyikünknek sem, mióta csak dohányt termel, mint az idén és így 1894-ben sem. Azt elismerem, hogy nekünk 1894-ben a dohányért kevesebb jövedelmünk volt; de ennek egyedüli oka az, hogy kevesebb termett és az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak tudnia kell, hogy mikor sok dohány van, akkor jó dohány is van, mert sok dohány akkor van, mikor kifejlett levelek vannak, kevesebb dohány pedig akkor, a mikor a levél nem fejlődhet ki a kedvezőtlen időjárás miatt. A kérdés tehát az, hogy a dohánynak mázsánkénti átlaga mennyi, mert ez vonatkozik KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XIII. KÖTET. csak arra, hogy méltányos volt-e a bevétel. Hogy a dohánynak mázsánkénti átlaga mikor volt olyan ? Emlékezetem szerint még egyetlen egyszer sem volt olyan, mint az idén. Azután a t pénzügyminister úr áttért interpelláczióm második részére, a melyben azt kérdeztem, hogy szándékozik-e a t. pénzügyminiszter úr a beváltást akként berendezni, hogy a termelőnek állandó védelme legyen. Fölolvasta az utasításokat a t. miniszter úr, hogy hogy van az az átvevő bizottság szervezve. Ne higyjen nekem a t. miniszter úr, hanem kérdezzen itt a t. ház tagjai közül akárkit, akármely pártból, látta-e ott valaha azt a bizottságot (így működni, mint a hogy azt a t. pénzügyminiszter űr leírta és itt felolvasta. (Úgy van! bal felől.) Tudja a t. pénzügyminiszter úr, hogy kik azok a bizalmi férfiak? A dohányosok közül egy, a ki írni tud. Mert mi a szerepe annak a bizalmi férfiúnak, a kinek jelenlétére a t. miniszter úr a termelő közönség védelme szempontjából olyan rendkívül nagy súlyt fektet? Annak a hivatása a táblára írni krétával, egyéb semmi. Ha bele szólni merne, akkor azt mondják : Menjen innen, nem ért hozzá, jöjjön másik. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy a termelőnek érdekei mellett nagyon könnyen lehet ott mindenkinek szólni Ne vegye rossz néven, megint a magam esetére hivatkozom. Harmadéve fekvő beteg voltam a dohánybeváltás alkalmával, s beküldtem a gazdatisztemet. Midőn az első bálnál azt mondta: »De uram, ez mégsem járja« ; az volt a válasz: »Maga hallgasson, semmi köze hozzá!« S azután ment a beváltás tovább Higyje meg a t. pénzügyminiszter úr, hogyha úgy Szelestey módjára titokban ellátogatna a beváltáshoz, de úgy, hogy ne tudják, hogy ő jár ott, akkor majd egész más fogalma volna arról a beváltási eljárásról, a mely ma folyik. (Úgy van! balfelől.) A t. pénzügyminiszter úr védelmébe vette azt a Sztarek Dezső urat is, a kit én megemlítettem. Fentartom az utolsó betűig állításomat, a mit róla mondtam, s a minek igazolására nekem elég bizonyítékom az, hogy a mikor én a felügyelőt tizenkét esetben kihívtam, ő nyolez esetben nekem adott igazat. Nem lehet helyes eljárás az, ha kétharmadrészben kénytelen a felügyelő máskép, feljebb osztályozni, annál a hivatalnoknál, a ki az osztályozást végzi. De az azután, a mit a pénzügyminiszter úr mond, hogy az utóbb kirendelt tiszt arra még rosszabbul vesz át, mit bizonyít? Először azt, hogy mikor ez a dohányom ment, talán roszszabb dohányom ment; másodszor azt, hogy lehet, hogy ez sem vette jól fel. A harmadikat pedig feltétlenül bizonyítja, hogy én már a 23
