Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-247
178 2 * 7 * országos Ülés 1898. febrnár 2á-én, csfitSrtCtíű. második és harmadik napon torkig lévén a kellemetlenkedéssel, bele se szóltam, egyetlen egy esetet sem appelláltam, azt mondtam: legyen úgy, a hogy akarják. Ezért történt, hogy a második napon még rosszabb átlagot kaptam. Én a 1. pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul nem vehetem, mert ezen válasza megerősíteni látszik azon feltevésünket, hogy helyesli azt az eljárást, mely ott követtetik. Az pedig nem helyes. Nekem megnyugvás az, a mit interpelláczióm után s.óval és levelekben kaptam termelő gazdatársaimtól, kik melegen megköszönték felszólalásomat és konstatálták azt, hogy mióta ez a felszólalás történt, emberségesebben történik a beváltás. Ott is ülnek önök közt olyanok, kik nekem azt mondották : Igazad volt, azóta egészen máskép, méltányosabban, igazságosabban folyik az eljárás. Ha a t. pénzügyminiszter úr ezeken a bajokon általánosságban akar segíteni, akkor nem így kell válaszolnia. Meg kellett volna mondania: Én pedig állandó felügyelet alatt fogom tartani a beváltást, ne n fogok tűrni semmi olyat, mi a termelők érdekét csorbítja, de ilyet fedezni, a leghelytelenebb, legigazságtalanabb, legönkényesebb eljárás. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Bocsásson meg a t. pénzügyminiszter úr ez nem az a válasz, a mely a t. pénzügyminiszter úrhoz, a kinek objektivitásához, igazságszeretetéhez, méltányosságához nagy várakozást fűztem, illő — bocsánatot kérek a kifejezésért — és méltó lett volna. Én, t. ház, megtettem a magam kötelességét kerületem érdekében, megtettem főkép most, a mikor azt látom, hogy nem a valóságos igazságtalanságok, nem a valóságos méltánytalan ságok, hanem a látszólagos igazságtalanságok, a látszólagos méltatlanságok szítják és szítják inkább és inkább azt a parazsat, a melyet szoczializmua név alatt értünk. Én nem leszek szoczialista, attól ne féljen a t. pénzügyminiszter úr, de midőn az az elszegényedett ember, mikor megszámol vele a dohánytermelő, azt mondotta: »Uram, inkább koldulni megyek, de 12 forintos átlaggal nem tudok dohányt termeszteni, 13 forintos dohánytermelés mellett nem tudom családomat eltartani. És felmondott neki mind, úgy, hogy a hatósággal kell a novemberben beszegődött dohányosokat visszaszállíttatni, a kik elhagyták helyöket, épen azért, mert látták, hogyan bántak el velö'k, s akkor adni ilyen választ, a mikor minden oldalról veszélyek fenyegetnek, sem szoczialisztikus, sem általában politikai szempontból ezt a dolgot helyeselni nem tudom. Ez volt vezető oka annak, hogy ezt a kérdést szóvá tegyem, mert kerületem legnagyobb része dohánytermelő. Én nyugodt lélekkel tettem meg ezt, meg is találtam annak igazolását azokban a nyilatkozatokban, a melyeket termelő társaimtól azóta kaptam. A t. pénzügyminiszter úr válaszát nem vehetem tudomásul. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház ! Tekintettel az idő előrehaladt voltára, csak egy pár szóval kívánok válaszolni azokra, a miket a t. képviselő úr mondott. A t. képviselő úr nincs megelégedve a vizsgálatnak azzal a módjával, a melylyel én a kérdést felderíteni igyekeztem és azt mondja, az lett volna a helyes, ha az érdekelt felek kihallgattatnak. Azt hiszem, t. képviselőház, a kérdés, a melyet tisztába kellett hozni, kizárólag az volt, hogy helyes volt-e a beváltott dohánynak osztályba sorozása vagy nem ? Hogy e tekintetben n feleknek meghallgatisa mit mozdított volna elő ezen a dolgon, azt én belátni képes nem vagyok. De ha megjelenik az illető a helyszínén és úgy az egészre nézve, mint az egyes beváltó felekre nézve — a t. képviselő úréra nézve is, mint már említettem — megvizsgálta a dolgot és konstatálta, hogy helyesen vagy nem helyesen lette besorozva az osztályokba, ez azt hiszem, egyedüli objektív és teljesen felvilágosító eljárás lehet e kérdésre nézve. Én, t. ház, nem vitatom azt, hogy első osztályú dohány ott egyáltalán ne fordult volna elő; abszolúte nem akarom kétségbe vonni, hogy a t. képviselő úr e tekintetben kifejtett okoskodása helyes. Nem is azt mondottam én, hogy nem volt ott első osztályú dohány, hanem azt mondottam, hogy az első osztályú dohány közé oly anyagokat kevertek, hogy a fennálló szabályok szerint kötelessége volt annak a tiszt viselőnek, hogy alsóbb osztályba sorozza, a még jobb minoségíí dohányt is. E tekintetben az utasítás? a következőket mondja (olvassa): »A termelők kötelesek a dohányleveleket nagyság, alak, szín, finomság és egyéb tulajdonságaik szerint, az osztályozási szabályzat értelmében, tisztán megválogatva csomózni és a csomagokat vagy bálokat csak egyenlő minőségű levelekből összeállítani. Ha ezen kötelességüknek pontosan megfelelnek, úgy az egyes csomagokban foglalt anyag mindenkor egy és ugyanazon osztályba sorozandó. Dobánycsomók pedig, melyek nem egyenlő minőségű levelekből állanak, egy osztályzattal alább váltandók be, mint a melyekbe a leveleknek jobb és nagyobb része tartozik.« És ez nagyon természetes, (Helyeslés jobbfelől.) t. ház, mert minden egyes dohánylevelet nem lehet külön beváltani, és ha ez nem volna kimondva, akkor a kincstár és az állam mindig ki volna téve annak, hogy rossz minőségű leveleket csúsztatnának be és ez által a kincstár
