Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

176 247. országos ülés 1898. február 24-én, csütörtökön, a simítás alkalmával nem egyszer láttam a dohányát. Ha a termelő a vizsgálatnál ott van, akkor megmondhatta volna, hogy melyek azok a csomók, a melyekben első osztályú levelek voltak, és a melyek bele osztályoztattak a második osztályba. De hát hiszen t. pénzügyminiszter úr, vigyen le engem a szolnoki dohánybeváltó hivatalba és ha én akarom — s ezért a kijelentésemért helyt állok — egy tizedrésze nem marad meg ott első osztályú levélnek abból, a mi első osztályú levélnek be van véve, ha valaki a legeslegnagyobb skrupulozitással, szigorúsággal, czélzatossággal kezeli az ügyet. Mikor egy dohánybált felvesznek, megnézik a tetején, akkor azután szétborítják és a közepét vetik fel, s a' ból megnéznek 40 csomót, nem találnak beune egy levelet, a mely nekik nem tetszik, megnézi az 50-ik csomót is, megnézi a 60-ikig, míg utóvégre annyi levél közt talál olyan levelet, a melyre azt mondja, hogy ez a levél nem oda való; és ezen egy-két levélért — bocsánatot kérek — embertelen dolog, azt az egész bált egy alsóbb osztályba sorozni. T. pénzügyminiszter úr! Én nem a beváltási árszabályzatot kifogásoltam, nem azt mondtam, hogy kevés az egységára az első osztályúnak meg a válogatott levélnek, a másodiknak és a harmadiknak, hanem kifogásoltam az eljárást, mely lehet nagyon jó, — megmondtam a múltkor is — ha lelkiismeretes, ahhoz értő, méltányos közeg által kezeltetik, de tűrhetetlen az eljárás akkor, ha szeszélyes, ahhoz nem értő személyzet által kezeltetik. Miután pedig az első kategóriákat nem lehet mindenütt betölteni, hogy tudniillik lelkiismeretes, méltányos, ahhoz értő, szakavatott emberek vegyék át, — legalább a mi tapasztalásunk bennünket az ellenkezőről győzött meg — azért kívánom, hogy az árszabályhoz csatolt utasítás körüli eljárás percziziroztassék. Teljesen kifejlett levél, — 1894 óta használják ezt a kifejezést, az 1894 előtt használt »tekintélyes levél« helyett. Mutatok és a t. pénzügyminiszter úrnak teljesen kifejlett, nagy levelet, olyat, melyről a nyersdohányhoz értő minden ember el fogja ismerni, hogy az teljesen kifejlett, hibátlan levél, a szépsziníí levél, puha, ruganyos, nyúlékony, jólégő levél. Azt hiszi a pénzügyminiszter úr, hogy ez bekerül az első osztályba? Nem. Lukács László pénzügyminiszter! De igen! Gullner Gyula: Nem, és harmadszor is mondom, hogy nem. Bocsánatot kérek, de tényleg így van. Azért mondtam én azt, hogy ha már így történik a beváltás, akkor a mi a nagyságot illeti, helyesebb lett volna mérték szerint meghatározni, hogy milyen nagyságú, milyen hosszúságú levelet kivan a dohányjövedék ahhoz, hogy az első osztályba soroztassék, minőt a másodikba és harmadikba. Azt mondják: teljesen kifejlett levél. Ez függ az időjárástól; néha, kifejlődik a dohány nagygyá, néha marad kisebb a levél, de akkor is teljesen kifejlett levél; a különbség csak az, hogy első osztályt adnak annak a levélnek, mely ő szerintük n.igy, mert hogy mekkorának kell lennie, ezt ma Sem tudom, sem én, sem a pénzügyminiszter úr; ha pedig szerintük kisebb a levél, akkor alsóbb osztályba sorozzák. Épen ez a helytelenség, a mire rámutatni most ismételten bátorkodtam. Azt mondja a pénzügym'niszter úr, — a miben igaza van, — hogy az idén sok éretlen dohány, színégett dohány is volt. Volt, elismerem; de nem az ellen panaszkodtak, hogy az éretlen, színégett dohányt olyan osztályba sorozták, a melybe az nem lett volna sorozandó, hanem az volt a panasz, hogy a jó levelet nem tették jó osztályba, hanem beletették egy rosszabb osztályba. Azt azután, a mit a pénzügyminiszter úr mond, hogy az az oka, hogy kevés a pajta, a minek következtében kénytelenek a dohányt künn szárítani, — nem értem teljesen, lesz szives majd megmagyarázni. Hiszen a bennszárításnak kötelezettsége nincs kimondva és nem is nagyon terjed abennszárítás. Meg is mondom miért, megmondtam már tavaly is a költségvetés tárgyalásánál. Tény az, el fogja ismerni mindenki, hogy a bent szárított dohány jobb mint a kint szárított. Ha arra akarja ösztönözni a termelőket a t. pénzügyminiszter úr, ho^y a bent szárítást íiozzák be a kezelésbe, akkor annak nem az a módja, a mi most van, hogy a bent szárított dohányt épen oly árban veszi át a t. pénzügyminiszter úr, mint a kint szárított dohányt. Már pedig mi a különbség? Az, hogy egy 1200 négyszögöles magyar holdra bent szárítás mellett kell pajtákra, simító házakra,, dohányos lakásokralegkisebb számítással 70—80 forint, inveszticzió a mi csak megközelítőleg elégséges. Tehát ha valaki bent szárításra akar berendezni legalább is egy harmadrészben több kiadása van. És, ha az a termelő azt látná, hogy ezért az inveszticzióért ő megkapja a magáét az által, hogy a jobb qualitása kikészített bent szárított dohány első osztályát magasabban fizetnék, mint a kint szárított dohány első osztályát és így tovább az egész vonalon lefelé, akkor igenis ez által sarkaltatnék a dohányos arra, hogy áttétjen a bent szárításra, de mikor egy harmaddal több kiadásra van szüksége és a mellett a jövedelme nem több, mint az olcsóbb kezelés mellett, — legfeljebb csak több azáltal, a mivel