Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

247. országos ülés 1898. ez idő szerint szükségesnek nem találtam. (Iíelyeslés jobb felől.) Kérem a t. házat, méltóztassák válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gulner Gyulai T. képviselőház! Ha nem kisértem volna régebb idő óta figyelemmel és nem volna köztudomású dolog az, hogy Magyarországon minden interpellácziónak mi a sorsa, akkor meglepetve hallottam volna a t. pénzügyminiszter úr válaszát. De mert hiszen tudjuk mindanyian és tisztában vágyónk azzal, hogy Magyarországon minden interpellácziónak az a sorsa, hogy minden panasz alaptalan; orvoslásra nincs szükség; minden jól, minden szépen és rendben megy; a Sipka-szorosban minden csendes és csak az elégedetlenség terjed azután a házon kivtíl, holott itt meg azt konstatáljuk, hogy Magyarország közkormányzatának minden ágazatában a legnagyobb rend, a legnagyobb igazságosság uralkodik és a leghelyesebb eljárás van rendszeresítve: tehát nem lepett meg az igen tisztelt pénzügyminiszter úr válaszából levonható konklúzió; arra körülbelül el is voltam készülve; de azt azután őszintén bevallom, hogy mégis bátor voltam remélni, miután interpellácziómhan és azt kisérő igénytelen felszólalásomban ezt határozottan kértem és mint szükségest állítottam oda, hogy a t. miniszter úr által elrendelt vizsgálat alkalmával a termelők közül, ha én nem is, de legalább azok , a kiket én megnevezendő lettem volna s a kiknek dohányával ezen eljárás követtetett, jelen legyenek, a mely vizsgálat eredményéből konstruálta at. pénzügyminiszter úr jelen válaszát, mert azon t. képviselőtársaim előtt, a kik dohánybeváltással s általában dohánytermeléssel nem foglalkoznak, ez igen tetszetősnek és alkalmasnak látszik arra, hogy teljesen megnyugvással vehessék a t. pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul: »Kiküldtem a központból egy hivatalnokot, a ki megvizsgálta az összes dohányt, X-nek, Y nak a dohányát és ezt, és ezt találta«. Igen ám, de a kik tudják, hogyan megy ott a kezelés, nem fognak egykönnyen megnyugvást találni a t. pénzügyminiszter úr eme válaszában. A dohánybeváltás ezen része úgy történik, hogy a dohány-bált felteszik a mázsára, megvizsgálják, osztályozzák, és mindezek alapján, — mondjuk — a második osztályba sorozták. Az osztályozás helyes, kifogás nem történik ellene; elviszik arra a helyre, a hol a második osztályú dohányok vannak, azután az odavaló munkások raktározzák ; következik utána egy másik bál, az már a termelő felfogása szerint első osztályú; a beváltó tiszt felfogása szerint második osztályú, de mert mindig, vagy legnagyobb részben az utóbbinak van igaza, tudniillik, a beváltó tisztnek, tebát rámondja, hogy 175 I második osztályú. A termelő nem akar kellemetlenkedni; nem akarja a felügyelőt kihívni, mert — a mire vissza fogok térni, — azt a bizottságot nem látta a beváltó bizottságnál, bekövetkezik tehát az, hogy azt az I. osztályú dohányt a II. osztályba veszik fel; a munkások elviszik ugyanazt az I. osztályú jobb minőségű dohány bált oda, hová előbb a II. osztályút vitték ; ráborítják a II. osztályúra, és akkor a csomók, melyek valósággal helyesen vannak osztályozva I. és II. osztályúnak, összekeverednek azzal a később helytelenül osztályozott első osztályú dohánynyal, és azután a vizsgálat alkalmával azt mondják, hisz ez kevert dohány, hiszen nem egyforma. Hol keverték össze t. miniszter úr? A raktárban, akkor a mikor megosztályoztatott és e helytelen osztályozás által előáll a vizsgálatnak az az eredménye, hogy hiszen össze van keverve, nem egyformák a csomók, tehát alsóbban kellett osztályozni. Nem az volt a kérdés, t. pénzügyminiszter úr, azt én magam mondottam, tudom is, konstatálom is, hogy az idén igen sok színégett dohány volt. Nem az volt a kérdés, hogy éretlen levelek is voltak, hanem az a kérdés és az a mi sérelmünk, hogy az első osztályú leveleket készakarva sorozták a második osztályba. Mert azt, hogy a szín égett, éretlen levelű dohány az alsó osztályokba, a harmadik osztályba, sőt kihányásba kerül, az természetes, azt tudjuk mi is. Nem is azért panaszkodunk, hanem méltóztassék a miniszter úrnak megkérdezni a saját pártjában akármelyik dohánytermelő bizalmas emberét, lehetséges-e az, itt a hivatalos kimutatás — bocsásson meg a pénzügyminiszter úr megint a csak magam eäetét vagyok kénytelen előhozni, de ebből nem varrok himet, csakhogy én ezt tudom legjobban és példaképen kivánom felhozni — lehetséges-e, hogy van dohányos, a ki beadott 39 métermázsa 73 kiló dohányt, ezen szigorú kezeléssel kihányást, tehát hasznavehetetlen dohányt nem tudtak neki többet csinálni, mint 36 kilót és az a dohányos, a ki ilyen jól kezelte dohányát, nem kapott egyetlen egy kiló első osztályú levelet! A ki a dohányát így tudja kezelni, annál teljes lehetetlenség ez, (Felkiáltások a, baloldalon: Képtelenség!) mert a rossz dohányosnál a kihányás nagyobb mértékben van meg, de a hol a legszigorúbb eljárás mellett is, majdnem 40 métermázsából, nem lehet több mint 36 kiló kihányást találni, annak, higyje meg nekem t. pénzügyminiszter úr, kell első osztályú levelének lenni, mert ez kitűnő dohányos. A másik beadott 40 métermázsa 29 kilogramm dohányt; összes kihányása 110 kiló volt. Ez sem sok. 0 sem kapott egyetlen egy első osztályú levelet sem. Megint csak azt mondom, hogy teljes lehetetlenség, s ezt már azért is mondhatom, mert Bbrnär 24-én, esfltörtbkon.