Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

174 2é7. országos ülés 1898. február 24-éu, csütörtökön, 121 íorintot. A nagyadonyi birtoknál 1894-ben 91 forintot, 1895-ben 125 forintot, ez alkalommal pedig 139 forintot. Tehát 121 forintos és 139 forintos holdankénti hozamot ért el és ha ezt a holdankénti eredményt összehasonlítjuk olyan gazdáknak a holdankénti hozamával, a kik dohánytermelési engedélylyel nem birnak, azt hiszem, hogy itt valami nagy panaszra és elégületlenségre okot nem találunk. Ismétlen, t. ház, — és ez az első kérdésre a válaszom, — hogy a vizsgálatot megejtettem és a vizsgálat azt az eredményt mutatta, hogy nem az eljárásnak a helytelenségére, nem a szabályoknak meg nem felelő voltára, hanem tisztán a dohány minőségére vezethető vissza, hogy a szolnoki dohánybeváltó hivatalnál beváltott dohányok túlnyomó részben csakis az alsóbb osztályban voltak beválthatók. A mi már most a második kérdést illeti, hogy hajlandó-e a kormány olyan intézkedéseket tenni, a melyek a beváltó helyek érdekeit állandóan megvédeni alkalmasak, mielőtt erre válaszolnék méltóztassék megengedni a t. háznak, hogy egy pár passzust azon utasításból, a mely 1876 óta fennáll éí a mely kivétel nélkül minden dohánybeváltásuál alkalmaztatik. (Hilljuk! Halljuk!) Ezen utasításnak 7. §-a azt mondja: »A dohányjövedék, pénzügyi törvények és szabályok 15. §-a értelmében a kincstár számára termelt dohányt csak bizottmányilag szabad a termelőktől átvenni. Minden beváltó bizottság egy szakértő beváltó tisztviselőből, egy közbenjáró pénzügyi közegből és egy, a termelők sorából felállított bizalmi férfiúból áll. Azonkívül minden beváltási állomás számára egy törvényhatósági biztos lesz kirendelendő, ki a beváltási üzlet egész tartama alatt jelen lenni tartozik.* Ezen törvényhatósági biztosnak a hatásköre pedig szabályozva van a 20. §-ban, a hol az van mondva, hogy a törvényhatósági biztos hivatva van őrködni a felett, hogy a beváltási üzlet körííí a törvényes eljárás betartassék, képviseli a termelők érdekeit és egyetértésben az üzemvezetővel fentartja a rendet és a csendet. Egy további szakasz a következőleg szól: »A pénzügyi törvények és szabályok 18. §-a szerint a kiküldött törvényhatósági biztosnak azon czélból kell jelen lennie, hogy ha a termelő dohányának osztályozása ellen kifogást tesz, eziránt a községi előljáró, bizalmi férfiak és- egyéb dohánytermelők véleményét meghallgatván, ezen alapon egyezményt létrehozni igyekezzék. Ha az egyezség nem sikerűi, akkor elsősorban az ügyet vezető tisztviselőnek kötelessége, az árú beható vizsgálása és a beváltási mintáknak a vitás árúval leendő összehasonlítása és esetleg a 15. §. k) pontjában előírt eljárás alkalmazása útján újabbi szabályozást teljesíteni. Ha a vezénylő tisztviselő határozata nem elégíti ki a felet, akkor a közigazgatási biztos ezen eset felől jegyzőkönyvet felvenni és abba az osztáhozási tiszt leletét, a fél követelményét, a bizalmi férfiú nézetét és az ügyletvezető eldöntését felsorolni tartozik.« Ez aztán áttétetik a dohánybeváltási felügyelőhöz, a ki ilyen esetek fölött határoz és ha a fél ezzel sincs megelégedve, appeilálhat a pénzügyminisztériumhoz, a meíy ilyen esetekben véglegesen dönt. Azt hiszem, t. ház, ezekből a szabályokból méltóztatik meggyőződni arról, hogy a beváltó fél nem áll védtelenül a kincstárral szemben, hanem hogy mindenütt kell lennie bizottságnak, kell lenni a felek érdekeit megvédő bizalmi férfiaknak, a félnek van módja appellálni a felügyelőhöz, van módja appellálni a pénzügyminiszterhez. Es a t. képviselő úr maga II konstatálta, hogy igénybe vette ezeket a jogorvoslatokat, hogy tíz, vagy tizenkétszer vette igénybe a beváltási felügyelőnek az intervenczióját és hogy ez neki adott igazat az esetek legnagyobb részében. Tehát, azt hiszem, fényesebb bizonyíték arra, hogy van mód a felek érdekeinek megvédésére annál, a mit a i. képviselő úr említett, alig képzelhető. Azonban a t. képviselő úr névszerint is megemlített egy tisztviselőt, a kinek a helytelen, vagy igazságtalan eljárása okozta volna azt a kedvezőtlen eredményt, a melyet a t, képviselő úr itt előterjesztett. Ez a tisztviselő bizonyos Sztarek Dezső beváltó-hivatali segédtiszt. Erre nézve a dolog úgy áll, hogy a t. képviselő úr három napon át váltotta be a dohányt január 25., 26. és 27 én. Január 25-én Sztarek volt kirendelve a dohány átvételére; miután azonban a t. képviselő úr nem volt megelégedve ennek az eljárásával, kifogást tett ellene és a főnök Sztareket elrendelte onnan és egy másik tisztviselőt, valami Killer Lajost rendelt oda, a ki azután folytatta az átvételt. Az eredmény pedig az volt, hogy mig az első napon, a mig Sztarek vette át a dohányt, az átlag 11 forint 61 krajczárf tett, a második és harmadik napon az átlag 11 forint 44 krajczárt tett, tehát sokkal kedvezőtlenebb volt, mint a Sztarek által átvett dohány ára (Derültség jobbfelöl.) Mindezeknél fogva ismétlem, hogy az előadottak alapján evidens, hogy nem az eljárás, hanem a dohány minősége volt az, mely a kedvezőtlen átlagokat és beváltási árakat előidézte és miután a fennálló szabályok szerint a beváltó felek nem állnak védtelenül, hanem megvan a mód arra, hogy jogaikat érvényesítsék, ennélfogva újabb intézkedéseket e tekintetben