Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-246

246. országos illés 1898. február 23-án, szerdán. -j^r, hogy az ő türelmének megszakadta abszolúte nem fog befolyást gyakorolni az én türelmem változatlan megmaradására; én tovább is minden egyes interpelláczióra meg fogom vizsgálni az ügyet és elő fogom adni válaszomat úgy, a mint a dolog áll. (Helyeslés a jobboldalon.) Én az ő türelméből vagy türelmetlenségéből kifolyó interpellácziókra mindig teljes objektivitással fogom megadni válaszomat. (Helyeslés és tetssés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezekben adott válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár János: T. képviselőház! Az a sajátságos, hogy valahányszor a néppárt Trencsénmegyében fellép, legyen az akár választás, akár más valamely alkalomból, ott mindig van egyszer itt, egyszer ott járvány, (Derültség jobbfelöl.) szabadelvű járvány. Tessék meggyőződnie a belügyminiszter úrnak arról, hogy Csaczán három hete egyetlen egy halálozás fordult elő az utóbbi időben és az sem fertőző betegségből származott; most azonban egyszerre olyan járvány lett épen 13-án, hogy másod- vagy harmad napra nem lehetett volna azt a katholikus mulatságot megtartani. Az az egy-két difteritisz mindig előfordul úgyszólván minden községben, s az nem olyan ok, a miért azt az előadást meg lehetett vagy meg kellett volna akadályozni. Egyébként tudtam előre, meg is mondtam a minap, hogy a belügyminiszter úr mit fog felelni; nem is vártam mást. A mi pedig a türelmét illeti, hát valóban, ő igen türelmes, mert van egy, vagy talán több — egyet bizonyosan tudok — interpelláczióm, a melyet hozzá intéztem, és a melyre, noha máihárom vagy négy hónap folyt el azóta, még mindig nem kaptam tőle választ. Nem veszem tudomásul a választ. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Felteszem a kérdést. Kérem azokat, a kik tudomásul veszik a miniszter válaszát, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház tudomásul vette. Következik gróf Andrássy Sándor interpellácziója. Gr. Andrássy Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy úgy a szabolcsi, mint a zempléni figynevezett agrárszoeziálisztikus mozgalmas tisztán agitátoroknak a müvei, s épen azért, mivel agitáczión alapúinak, azt hiszem, van mód arra is, hogy azok terjedése meggátoltassék. S mivel úgy magam, mint a vidékek földbirtokosai, a kik a veszélyeztetett területeken vannak, saját érdekünkben igen óhajtanok tudni, hogy mily rendszabályokkal akarja a miniszter úr ezen veszedelmes mozgalom terjedését megnehezíteni, vagy leheKÉPm NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. tétlenné tenni, bátor vagyok ma egy interpelláczióval előállani. Hogy e mozgalom csakugyan majdnem kizárólag agitátorok műve, legyen szabad néhány ^szóval indokolnom. (Halljuk!) Úgy Szabolcsban, mint Zemplénben a legveszedelmesebb, legdühösebb szoeziálisták nem a szegények, hanem a földbirtokos gazdák; a szegényeket némely községben be sem veszik, azzal indokolván ezt, hogy eddig nem volt földetek, minek legyen ezentúl? (Derültség és tetssés.) Más községekben azért lesznek a szegény emberek Szocziálistákká, mivel reménykednek, hogy majd, mikor földosztásra kerül a sor, nekik is jut majd valami; mig más helyeken azért lesznek szocziálistákká, mert félnek az agyonveréstől, ha nem tartanak pajtásaikkal. Ebből megletős biztonsággal lehet azt a konzequencziát levonni, hogy nem a rossz viszonyokban gyökerező bajról van szó, hanem igenis, tisztán az izgatóknak a művéről. E szavaimat megerősíti a t. földmívelésügyi miniszter úrnak egy nyilatkozata is, a ki kimondotta itt a t. ház színe előtt, hogy van Pesten harmincz szocziálista, a ki 200.000 forintot zsebel be a felizgatott tömegek filléreiből, a melyeket azon a czímen szednek, hogy beléptek az illetők a szocziálista egyesületbe. Kubik Béla: E<ry negyedmilliót! Gr. Andrássy Sándor: Legyen szabad most pár szóval leírni, hogy hogyan történik ezen agitáczió. Magam utaztam és jártam azon vidékeken, beszéltem a földbirtokosokkal és többnyire megegyező nyilatkozatokat hallottam. Megjelenik egy izgató, némelykor nappal s nyilvánosan perorál, máskor éjjel, a szerint, hogy milyen a falu hangulata; ott, a hol miszticzizmussal kell dolgozni, éjjel jelenik meg; a hol nagyobb az elégületlenség, kiáll a piaczra is; de a fődolog az, hogy hoz magával szocziálisztikus iratokat és egy pár jelszó kimondása után kiszórja a nép közé. azután elillan. A nép ilyenformán magába szívja e mindenféle rágalmakkal és valótlanságokkal telt nyomtatványok mételyét és kezd a felett tanakodni. Éjszaka tanácskozásokat tartanak; mikor azután a dolgot meglehetősen megbeszélték egymás között, újból megjelenik egy agitátor; az már hangosabban beszél és így tovább azon pillanatig, a mig látják, hogy meg van a dolog érve arra, hogy a szocziálisztikus — nem tudom minek nfvezik — szövetség, társulat, vagy kör megalakuljon. Akkor aztán éjjel, egymást karon fogva, holdvilágnál, mindenféle hókusz-pókuszszál felesküsznek s azt a bizonyos kört megalkotják. Elősegíti ezen tévtanoknak és elszórt jelszavaknak terjedését és hitelét mindenféle svindli, ilyen például az, a mit szintén a mi19