Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-246
146 246. országos filés 1898. február 23-án, szerdán. niszteri padokról hallottunk, hogy felutaztatnak embereket Pestre és bemutatják őket az állítólagos földmívelésügyi miniszternek, belügyminiszternek, miniszterelnöknek stb., azon hirek alaposságát pedig, a melyeket ők újságjaik révén terjesztenek, azzal igyekeznek bizonyítani, hogy elmondják, a király is mellettök van, mert hiszen ha a király nem engedné, hogy e tanokat a sajtó útján hirdessék, hát hogy liozná a király postája minduntalan és mindennap az újságot, így aztán az a szegény, félrevezetett nép azon meggyőződésben van, hogy a rablóháborúra való ösztönzés jogos alapon történik és kívánságaik méltányosak és jogosak. Mivel utóvégre is ezen állapotok tűrhetetlenek, szükségesnek véiem, hogy itt erélyes rendszabályokkal lépjünk fel és a mint pár szóval bátor voltam már jelezni, itt — nézetem szerint — háromféle intézkedésre lesz szükség. (Halljuk!) Először is okvetlenül szükséges, hogy azt a bizonyos részvénytársaságot itt Badapesten feloszlassák, hogy kellő gond fordíttassák arra, hogy új társaság se Budapesten, se másutt ne keletkezhessek. Ha a vármegyei közigazgatás megfelelne a modern igényeknek, azzal igen sokat tehetnénk; de egyrészt nincs meg a fizikai lehetőség, mert elégtslenek az erők, másrészt maguk a vármegyék is hibásak, mert oly tisztviselőket választanak, a kikben nincs meg a kellő képesség és a miről a minisztérium nem tehet, tehát számolni kell a meglevő bajjal. Okvetlenül szükséges, hogy utána nézzünk, ueesak Budapesten, hanem a vidéken is, hogy a szocziálisztikus mozgalom kellőleg ellenőriztessék, az izgatók a kellő időben lefüleltessenek. Végre pedig legfontosabb, hogy a népet forradalomra izgató sajtó ellen okvetetlenül erélyes lépéseket tegyünk. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) Megvallom, nekem nem igen tetszik az a kissé czenzuraszagú intézkedés, a melyről most olvasunk, (Úgy van ! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) de ezzel nem akarom azt mondani, hogy a sajtószabadsággal való visszaélést így tovább kell tűrni, mert utóvégre az lehetetlen, hogy per ^akasztófáravaló, gazember, hunezut, rabló« stb. — bocsánatot kérek az inparlamentáris kifejezések felemlítéseért — írjanak szakadatlanul a földbirtokosokról, Magyarország tekintélyes középosztályáról és folyton a sajtóval izgassák a törvényes rend ellen a népet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre nézve kell, ha mást nem, ideiglenes rendszabályokat hozni, a melyek a tisztességes, a politikai sajtót semmiképen ne érintsék, hanem csak a mételyező, forradalmi sajtó grasszálásának vegyük elejét. Megvallom, én legjobban szeretném, ha a t. miniszter úr ide állana a ház elé és bejelentené, micsoda erélyes intézkedéseket akar tenni és meg vagyok győződve, hogy bármily erélyes de méltányos intézkedéséhez megkapja a ház és a törvényhozás hozzájárulását, bár tudom a t. háznak minden tagja nem lévén annyira érintkezésben a vidékkel, fázik az erélyes rendszabályoktól. Megvallom, én is fázok tőlük, t. ház, de mikor nem látok más kibontakozást, ahhoz kell nyúlni, a mivel valami eredményt lehet elérni. Interpelláczióm szövegébe nem vettem be jövőben szükséges teendőket; de mindenesetre igen óhajtandó, hogy a kormány minél előbb és minél szélesebb rétegekből merítve informáczióit, megindítana valamely mozgalmat. Indítványnyal nem állok elő arra nézve, hogy mivel lehetne a szocziális kérdést a lehető legrövidebb idő alatt szanálni. Különben is azok a rendszabályok, a melyeket kérek, csupán ideiglenes jellegűek és a jövőre nézve bizony elégtelenek. Bátor vagyok a t, belügyminiszter úrhoz ,a következő interpellácziót intézni (olvassa): »lnterpeíláczió a belügyminiszter úrhoz. Miként szándékozik a t. belügyminiszter úr a törvényes jogrend ellen való izgatást megakadályozni ?« (Helyeslés és tetszés.) Elnök : Közöltetik a belügyminiszterrel. Az ülést bezárom. (Az- ülés végződik d. u. 2 óra 5 perczkor.)