Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

g 241. országos ülés 1898, február 15Sén, kedden. T. ház! Egy nagyon fontos újítás, ezt is, lia jól emlékszem, Sámuel Lázár t, képviselő úr említette fel, hogy én több román községben az állami iskolában megengedtem azt, hogy a második és harmadik osztálytól kezdve a román ifjúságot román írásra és olvasásra is tanítsák. Méltóztassék azt elhinni, hogy a románok ezt igen nagy örömmel vévén, az állami iskolák irányában sokkal nagyobb hajlandóságot mutat­nak, és én egészen helyesnek is tartom, hogy a második és harmadik osztálytól kezdve a román a maga anyanyelvén olvasni és irni tanúihasson. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak az iskolák beléletének irányí­tására vonatkozik, hogy az ingyenoktatás feié gravitálok. Mindig az állami iskolákról szólok. (Helyeslés jobbfelöl.) Ma már háromszáz állami iskolában van ingyenes oktatás. A tandíj pedig magában véve oly csekély, hogy én azt hiszem, hogy a közoktatásügyi politikának és kormány­zatnak komoly feladata, hogy az ingyenoktatás a népoktatási téren az egész vonalon létesíttes­sék. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Az állami tanítóknak anyagi helyzetéről is kell szólanom és erről jelenthetem, hogy ez fokoza­tosan javul. 35.500 forintot vettem fel arra a czélra, hogy a tíznél több szolgálati évvel biró állami tanítók fizetése 500 forint legyen; a szé­kes főváros környékén a megélhetési viszonyok meglehetősen olyanok lévén, mint a fővárosban, erre 7560 forintot vettem fel; az ötödéves pót­lékokra pedig 15.250 forintot. Ma már nincsen olyan állami tanító, a kinek a fizetése 400 fo­rinton alul volna, sőt rövid idő múlva elérke­zünk az 500 foriuthoz, de azért a végleges fejlődés nem lehet egyéb, mint hogy annak ide­jében, ha a pénzügyi helyzet megengedi, vala­mennyit a XI. rangfokozatba állítsuk be, T. kép­viselőház ! Mikor itt a tanítókról szólok, lehe­tetlen, hogy meg ne emlékezzem arról, — a miről talán méltóztatnak is tudomással birni, — hogy az internaczionális szoczialista-szövetkezet a tanítókhoz fordult és a tanítókat akarta leg­inkább a maga czéljainak megnyerni. Örvende­tesen tapasztaltam, hogy kevés kivétellel a taní­tóknak nagy része — látom a hozzám érkezett számos tantestületi feliratból — a leghatározot­tabban ellene szegültek ennek a csábításnak és hazafiúi önérzettel tiltakoztak az ellen, hogy az ő szegénységüket akarták talán kihasználni arra, hogy ezen internaczionális eszmeáradatnak áll­janak a szolgálatába. (Éljenzés a jobbóldalon.) Az állami népiskolák elhelyezéséről (Zaj. Elnök csenget.) is vagyok bátor a t. képviselőháznak, ha ugyan így lehet azt nevezni, bizonyos pro­grammot előterjeszteni, mert ez mindenesetre minden képviselőt, de minden vidék értelmiségét is, a lehető legközvetlenebbül is érdekel. (Hall­íjuk! Halljuk!) T. képviselőház! Tanügyi és egészségügyi szempontból igen jól kell elhe­lyezve lenni különösen az állami népiskoláknak, mert ha mi megköveteljük a többi iskolafentar toktól, hogy a szabályoknak megfelelők legye­nek iskoláik, semmiesetre sem volna helyes, ha az állami iskolák azoknak meg nem felelnének. Én ismét azzal a köteles őszinteséggé], a mely­lyel fel szoktuk tárni a helyzetet, kijelentem, hogy 343 népiskola bérházakban rosszul van elhe­lyezve és ezekért az állam évenként 100.916 forint bért fizet; az állam saját épületében, de vagy didaktikai, vagy egészségügyi tekintetből rosz­szúl van elhelyezve 175. Szükséges tehát e két csoport szükségletének kielégítésére 1050 tan­terem, 450 tanítói lak, a mi körülbelül 4,000.000 forintot igényel, a mi az első csoportot, tudni­illik a bérelt helyiségekben levő népiskolákat illeti, mert igen nagy bérösszegeket fizetünk, a községeket hosszabb időre biztosítjuk a bérlet­összeggel, így a községek szívesen fölépítik az iskolákat és jókarban lesznek a megfelelő épüle­tek, melyek a bérleti idő leteltével a kincstár tulajdonába mennek át. A saját, de rosszul el­helyezett népiskolák tekintetében az állami épü­letekre nézve tárgyalások folynak most a pénz­ügyminiszter úrral, ki a legjobb akarattal van a javítás iránt és a pénzügyi helyzet figyelembe • vételével ezt a kérdést is valószinüleg helyesen meg fogjuk oldhatni, úgy hogy meglevő állam­iskoláink aztán mind jól lesznek elhelyezve. Az iskolaépítésre nézve mintaterveket ké­szíttettem minden iskolanemre és a vályogból készített iskolától a többtermtí és bizonyos luxus­sal épített iskoláig mindenféle fajtára. Ezeket a közigazgatási bizottságokkal is közöltem, úgy hogy mindenkinek hozzáférhetővé vannak téve. (Helyeslés.) A t. képviselő úr által említett gazdasági iskolákkal magam is előszeretettel foglalkozom, mert az ismétlőiskolákat csak úgy népesíthetjük be, ha a szülő meggyőződik, hogy gyermekei onnan bizonyos gazdasági ismeretekkel térnek haza, a melyeket az életben értékesíthetnek. Négyszázat már szerveztem, a sikernek feltétele azonban az, hogy a tanítók szakismerettel bír­janak. Ez csak a tanítóképezdében és a külön­böző gazdasági szakokban rendezett tanfolyamok­ban érhető el. T. barátom, a földmívelésügyi miniszter úr előadását kiegészíthetem azzal, hogy a múlt évben 225 mezőgazdasági, 170 szőlé­szeti, 20 tejgazdasági tanfolyamom volt, sőt gyümölcsészeti tanfolyam is tartatott. Készült a tanítók számára gazdasági vezérfonal, az isko­lának pedig gyakorlati iskolakönyv, a miben hálával tartozom a t. kollegámnak, a földmíve­lési miniszter úrnak, mert a tanítok gazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom