Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

245. országos ölé* 1898. febrn&r 19-én, szombaton. 119 a községben és megígérték, hogy a mieinket sem fogják kitűzni; és hálából ezen nyert köz­ségért rögtön lefizettek egy községi Wertbeim­szekrényre 200 forintot, Á község a pénzt zsebre vágta, de azért egytől-egyig mind ránk szava­zott. (Zajos derültség. Elnök csenget.) De ezzel sem elégedett meg ám Ruffy Pál képviselő úr, mert ő a várnai czímzetes kanonok esperes-plébánoshoz, Zlatárihoz beállítván, fel­kérte őt: »Ugyan, nagyságod! Legyen a pár­tnnkon.« A gyenge Öreg úr néha néha ugyanis még habozván, épen ezen gyengeségénél fogta őt Ruffy Pál képviselő, és azt mondotta neki; »Tudja mit, nekünk annyi már a szavazatunk, hogy már többet nem is akarunk, de az Isten szerelméért, könyörüljön rajtunk, és tegye lehe­tővé, hogy legalább két papunk legyen a párt­ban, hogy kettővel tudjuk beigazolni,, hogy mi is keresztény alapon, a revízió alapján állunk.« Zlatáry egy ideig szabadkozott, de azután, udvarias ember lévén, nem adta ugyan magát meg, de mert talán a képviselő úr azt hitte, hogy megadta magát, akkor azután azt mon­dotta neki: »Jó, nagyságod, és én becsület­szavammal kezeskedem arról, hogy hat héten belül meg fogja kapni az infulát«. (Derültség. Zaj.) Erről feleljen az általam idézett kanonok, Zlatáry ár, a ki ezt tízenkét tanú jelenlétében előttem mondotta el a választás előtti estén. Ezzel körülbelül végeztem volna Ruffy Pál képviselő úrral. Most áttérek a kisebbekre. így példáúi Haydin főszolgabíróra, a ki — csak ezt jegy­zem meg — Kisuczaújhely községben, a mely körfílbelííl négy mértföld távolságra esik a vá­lasztás színhelyétől, midőn a Markovits-pártiak éjszaka kocsikra akartak ülni, akkor csendőr­asszisztenczia mellett ezt megakadályozta, és az asszonyokat is inzultálva, a betegeket, aggokat nem engedte szekerekre ülni, de csendőrfedezet mellett, a kocsik mellett gyalog, a 17 kilo­méterre fekvő Budtanig kisértette őket, a leg­nagyobb hidegben és hóban. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez már komiszság! Zaj.) Garay járásbirósági végrehajtó az egész idő alatt egyebet sem tett, mint pressziót gyakorolt, exequált, szavazatokat vásárolt és azokat be­hozta. Hogy mennyire vág ez össze a bíróság és végrehajtókra nézve hozott törvényparagrafus­sal, azt nem tudom megbírálni, azért leszek bá­tor az interpellácziómat az igazságügyminiszter úrhoz is benyújtani. Most áttérek magára a főemberre: Rossival István képviselő úrra. (Halljuk! Halljuk!) Meny­nyire tartja Rossival István képviselő úr állá­sánál fogva megengedhetőnek azon szereplést, a melyet ő követett a választókerületben, azt én az ő ítéletére és ízlésére bízom, de nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy Rossival István képviselő úr már Brodnón, épúgy mint Kisucza­Üjhelyen és egyéb községekben legtöbbnyire a korcsmákban, tehát más hitűek jelenlétében is, az aranykereszttel mellén, az előtte térdreborúit szavazókat, mint jelölt megeskettette. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: No-no! Talán nem is úgy volt.) Én rossz néven nem veszem, de a jelenvolt zsidó polgártársak (DerüHség.) ajkán gúnymosoly követte mindenütt ezen eljárást. Gr. Zichy Aladár: Elhiszik és helyeslik. (Mozgás.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat (Halljuk! Halljuk!) mind a két oldalról, ne mél­tóztassanak a szónokot zavarni. Zmeskál Zoltán: Nem zavarnak engem. (Derültség.) No hát ez a Rossival István még ezzel nem elégedett meg, mert ő progranrmbeszédeiben és különösen nyolcz-tiz-tizenkét szem közt épúgy szidta önöket, a kormánypártot, mint a néppár­tot. (Derültség.) Egészen mindegy volt neki; a mi hogy klappolt. (Derültség.) Hivatkozott min­dig arra, hogy ő ahhoz a párthoz tartozott, a melyhez Komlóssy Ferencz képviselő úr tarto­zott. (Derültség balfelöl.) Elválik, hogy hova tar­toznak mind a ketten. És Rossival István kép­viselő mit tett még? Azt is megcselekedte, hogy midőn mint azt itt Molnár János t. képviselő társam tegnapelőtti interpellácziójában felhozta, hogy egy ártatlan tánezmulatságot a katholikus egylettől Csaczán megtagadtak, akkor Rossival István, a nélkül, bogy a főszolgabírót meg­kérdezte volna — és ezt hajlandó vagyok el­hinni — az egy kilométer távolságra eső várnai vasúti állomástól választóit kibontott zászló alatt, zeneszó mellett kisérte, és a kibontott zászló alatt reverendában, nyakán kereszttel járta előt­tük az ördögtánczot. (Nagy derültség.) T. ház! Most már gyorsan végezni akarok. (Zaj. Elnök csenget.) Ne méltóztassék ezen a fel­vidéken történt dolgokat rideg pártszemponíból megítélni. (Helyeslés balfelöl.) Méltóztassék a t. kormánynak és a t. túloldalnak — egész hig­gadtan figyelmeztetem erre — meggondolni, hogy ezen felvidéki tót népet, a mely ma még úgy önök által, mint bármely más párt által vezethető, úgy az önök, mint a mi kezeink kö­zül kisiklani ne engedjük, mert ha egyszer meg­történik, ha önök ezt a tót népet demoralizál­ják, vallásában megsemmisítik, ha ezt a tót népet anyagilag és szellemileg tönkresilányítot­ták, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) ha ezen népet álarcz alatt, mert nem tudni, hogy kiket csaltak a kortesek, önöket-e vagy pedig Komlóssyékat, ha az önök jelöltje részéről, bár pártonkívüli, megengedik, hogy a vallást tegye ott tönkre, az ellen izgasson; ha megengedik, hogy e tót

Next

/
Oldalképek
Tartalom