Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
108 2#5. országos ülés 1898. febrnár 19-én, siombaton. vájjon ildomos-e, helyes-e, hogy egy katbolikus pap egy másik katholikus papról olyan állításokat tegyen, mint a minőt tegnap Városy Gyula képviselő úr itt a házban tett; egy metaforát használt, de azt mindenki elértheti, ha akarja, hogy minek elkövetésével vádolta Városy Gyula képviselő űr a békésmegyei tanfelügyelőt. Megvallom, hogy én undorral fordultain el ettől. (Felkiáltások a jobboldalon: Pfuj!) Városy Gyula; Csak akarta elkövetni. Nem mondtam, hogy elkövette. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Rezey Sylviust, a ki püspöki titkár volt, a ki országgyűlési képviselő volt töhb eziklusou át és mindenekfelett a magyar államnak egyik hű román nemzetiségű polgára, és a ki mint püspöki titkár, — bizonyítványából látható, — a nagy püspökmegyei adminisztráczióban a lehető leghelyesebben működött közre teljesen jogosítottnak tartottam magamat arra, hogy tanfelügyelőnek kinevezzem. (Helyeslés jobbfelöl,) A t. képviselő úr — tessék csak meghallgatni — (Bálijuk,! Halljuk!) azt mondta, hogy feljelentést tett a békési tanfelügyelő ellen, de én nem tettem a feljelentésre semmit, Rezey most is Gyulán van. Igenis, egy hozzám intézett levélben panaszt emelt ellene a t. képviselő úr. Városy Gyula; Nem panaszt tettem, csak a figyelmét hívtam fel. (Derültség jobbfelől.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem, én soha ilyen dolgot elő nem hoznék a házban, de ha ön engem provokál, és pedig oly tónusban, mint tegnap, éii adósa senkinek sem maradok, (Élénk helyeslés jobbfelől.) és meg lehet róla győződve, hogy minden alkalommal visszafizetem önnek, ha oly modorban beszél velem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Városy Gyula: Ott leszek! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Elmondom a dolgot. A t. képviselő úr egy levelet intéz hozzám és elmond egy panaszt Rezey ellen. Benne van a levélben, hogy két úr Rezeyt leköpte s azt kéri Városy Gyula képviselő úr e levélben, hogy 48 óra alatt távolítsam el Rezeyt. Micsoda felfogás ez az egyéni jogokról? Ez az egyéni szabadság tisztelete? Hát 48 óra alatt minden eljárás nélkül távolítsam el? És mit tettem én, t. ház? A levelet feljelentésnek vettem, mert ez kötelességem volt. (Helyeslés jobbfelől.) Városy Gyula: Megmondtam a folyosón, hogy nem feljelentés volt. (Élénk derültség jobbfelöl.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter; A feljelentés folytán kiktíldtem Halász osztálytanácsost a vizsgálatra és azt mondtam: hogy a képviselő úrtól szerezze be elsősorban az adatokat. A képvis lő úr azt mondta; »Kérem, én nem kívánok feljelentőnek tekintetni.« (Zaj jobbfelöl.) De én ennek daczára, mivel most már tudomásom volt róla, hogy ilyen vád van Rezey ellen, leküldtem az előnyomozás teljesítésére Halász Fereuczet, a ki ezt teljesítette is Azt mondja a képviselő űr, hogy őt pedig nem értesítették az előnyomozás eredményéről. Hát miért értesítsem, ha Ő azt mondja, hogy nem kivan feljelentő lenni? (Helyeslés jobbfelöl. Városy Gyula közbeszól.) Elnök: A képviselő urat rendre utasítom a folytonos közbeszólásért. A szomszédai is jönnek már panaszkodni, hogy nem képesek hallani folytonos közbeszólásai miatt. (Nagy derültség.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Én megtartottam az előnyomozást és gondolom, hogy Halász Ferencz pártatlanságában és rigorózus eljárásában, a ki e házban őt ismeri, senkisem fog kételkedni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, azt tettem, hogy innen a központból egyik legjobb emberemet küldtem ki, és kiderült, hogy a súlyosabb vádak teljesen alaptalanok. Az egyik magánintézetben való eljárása azonban nem volt kifogástalan és én ezért őt megintésben is részesítettem. De már most azt mondja a képviselő úr, hogy a tanfelügyelőnek ott tekiutélye nincs, helyezzem át rögtön onnan máshova. Erre vonatkozólag legyen szabad felolvasnom a következőket. Békésmegye főispánja a következőket jelenti (olvassa): »Egészen kétségtelen, hogy a tanügyi közigazgatás Rezey Sylviusban kiváló erővel bír, a kinek képzettségét és ügyszeretét csak hazafisága múlja feltíl. S míg egyrészt a hivatali kötelességteljesítés terén csak dicsérőleg emlékezhetem meg Rezey tanfelügyelőről, másrészben ki kell emelnem azt is, hogy ő a békésvármegyei előkelő társadalomban közszeretetben és becsülésben részesül. Az utóbbi állításom támogatásául szolgáljon az a körülmény, hogy a mihelyt beszivárgott a híre annak, hogy Rezey ellen erkölcsi életére vonatkozólag nagyméltóságodnál panasz tétetett, egyfelől a vármegyei tiszti kar, másfelől a Gyulán állomásozó magyar királyi honvédezred tisztikara siettek testületileg kinyilvánítani azt, hogy Rezeynek erkölcsi reputáczióját érintetlennek tartják. Midőn ezen két testület nyilatkozatait visszakérőleg tisztelettel van szerencsém fölterjeszteni, lehetetlen nem hangsúlyozom, hogy ezen az erkölcsi s becsületbeli tekintetre kényes testületek nyilatkozatainak a jelen ügyben, midőn Rezey az erkölcsi viselkedés oldaláról lőn
