Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
245. országos Illés 1898. február "10-cii, szombaton. 109 megtámadva,, mindenesetre jelentő súlylyal kell a mérlegbe, esniök. Ezen előkelő testületnek Rezey egyéniségének erkölcsi és társadalmi értékéről telt nyilatkozatához magam is férfias nyíltsággal csatlakozom^ Minthogy én azt a kérdést vetettem fel, hogyha igazak lennének azok, a mik a t. képviselő úr levelében vannak, akkor ott azon a helyen maradhat-e a tanfelügyelő, a főispán jelenti: »Békés vármegyéből való elhelyezését és például a központba való beosztását szintén nem tartom szükségesnek, mert egyénisége itt tiszteletet élvez és állásának tekintélye eddig még csorbítatlan.« A főispán jelentésével teljesen analóg kiküldött megbízottam jelentése is. Ennek következtében mindaddig, a meddig alapos panasz, olyar, a mely beigazoltatik, a tanfelügyelő ellen fel nem merííl, igen természetes dolog, hogy én ellenében semmiféle megtorló eljárást nem indítok, ele nem is indíthatok. (Helyeslés jdbhfeUl.) T. képviselő úr! Egész beszédében, ebben a rideg és sivár felszólalásában rám nézve csak egy megnyugtató és felemelő kijelentés volt és ez az, hogy irányomban teljes bizalmatlansággal viseltetik. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Kérem a t. képviselő urat, hogy ezt a nemes érzését hűen őrizze meg, a t. házat pedig kérem, hogy a meddig tevékenységemmel, működésemmel és igyekezetemmel meg van elégedve, bizalmával ajándékozzon meg. (Hosszantartó, szűnni nem akaró zajos helyeslés, taps és éljenzés a jobboldalon.) Városy Gyula: T. ház! (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll! Üljön le!) Elnök (csenget): Csendet kérek: Városy Gyula: Személyes kérdésben óhajtok szólani és részben félremagyarázott szavaim értelmét helyreállítani. A t. miniszter úr engem azzal vádol, hogy én oly dolgokat hozok fel, a melyek a parlamenten kivííl álló személyekre vonatkozván, és azok, miután itt nem lehetvén jelen, sokkal súlyosabbak, és sokkal jobban igényelnék talán az ő részükről való védekezést, én, midőn ezt így elmondom, a képviselői immunitás palástjába burkolom magamat. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is van!) Mint igen sűrűen, most is itt van az igazság, nem a túlsó oldalon. Én nem akarom a képviselői immuni(ást arra használni, hogy másokat ok és alap nélkül meghurczoljak. E tekintetben a miniszter úr engem túlzottan félreértett, mert minden adattal, minden argumentummal, beszédem minden egyes pontjával, melyet a közoktatásügyi politika keretén belül felemlítettem, az ő figyelmét szándékoztam felhívni ezen dolgokra, a mint fel is hivtam radikális módon, a mint közbeszólásomban is megemlítettem, Rezey Sylvius tanfelügyelőre az ő figyelmét, és hogy megértett akkor engem, mutatja az, a mint tudomásom van róla, hogy a vizsgálat megindult, és, a mint mostan tartott beszédében is sejtette a házzal, bizonyos kisebb pontok a vádból be is igazolódtak. Nem tartom én Rezey Sylvinst jellemtelen embernek; nem tartom tanfelügyelői tudományok hiányában bővelkedő, vagy szűkölködő embernek legkevésbbé sem, hanem igenis, azt ne felejtse el a t. miniszter úr, egész beszédemen, a tekintély növelésének elve vonult keresztül, és azt mondtam: »Ha valaki nyilvános és hivatali szereplésében nem úgy viselkedik, hogy a tekintélyt növelje, hanem, hogy azt lerontsa, akkor ez az ember nem odavaló.« Ez volt beszédem tenorja, s ezt félremagyaráztatni senkitől, legkevésbbé a miniszter úrtól nem engedem. Kemény volt a beszédem, de nem rosszakaratú. (Nevetés jobbfelöl.) E szót is visszautasítom, mert a miniszter úr e szót is használta ellenem. Soha semmiféle párttal és kormánynyal, legkevésbbé pedig emberekkel szemben rosszakaratú nem voltam és nem is leszek. Mindenben az igazságot keresem, itt és azon az oldalon is. Ez hozott a parlamentbe. (Zaj.) A mi Ruzicska dolgát illeti, tegnap is említettem, hogy Zala megyében »Szálló Levelek* czíme alatt egy hónaponként néhányszor megjelenő újságból merítettem azokat az adatokat, melyek máig sincsenek megezáfolva. Én ott olvastam, hogy ő a tanítókat 3—4—5 községből egy pontra czitálja és úgy veszi át az informácziót, melyet a közigazgatási bizottság ülésein elmond és így kerülnek elő e tanügyi kormányzati statisztikai adatok, Rezey Sylviusra nézve nem mondtam többet, mint hogy felhoztam az ő mértéktelen ivását. (Nagy zaj jóbbfelől.) Hogy kötelességét elhanyagolja nem állítottam. (Zaj jobbfelöl.) A mi a t. miniszter urnak személyemre vonatkozó fenyegetését illeti, kérem, vegye tudomásul, a mint én tudomásul vettem, a mit ő mondott, hogy én állandóan az igazságért küzdök, (Felkiáltások jóbbfelől: Látjuk!) És ha ő figyelemmel szándékozik kisérni azokat a dolgokat, melyeket támadásnak minősít ellenem, hát én mindenkor ott leszek és nem félek a magam árnyékától, mert engem az igazság és a jó szándék vezet. (Zajos ellenmondás jóbbfelől.) Én ezért mindenkor megfelelek. A »Hazánk« czikkére nézve kijelentette a miniszter úr, hogy neki atyafiai nincsenek olyanok, a kiket el kellene helyezni. Helyes ez az ő álláspontja. De felhozta az én bátyám esetét is. (Zaj. Elnök csenget.)
