Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

245, országos ülés 1898. február 19-ón, szombaton. 97 gyakorlati szükség eseteiben, kizárólag ott, a hol az illetők saját vallásos meggyőződésével és lelkületével nem ellenkezik. Ha már most e konczessziót a t, képviselő úr olyan élénk örömmel fogadta és oly élénk örömmel fogadták ennek konstatálását a t, túloldal soraiban, akkor ebből kettőt konstatálok. Először, hogy kár volt anathemával sújtani és a reakczió, az ultamontanizmus, a klerikalizmus minden villámát szórni gróf Apponyi Albertre azért, mert a szükségbeli polgári házasság álláspontját foglalta el, Ugron Gáborra és gróf Szapáry Gyulára azért, mivel a fakultatív polgári házasság mellett szóltak. De következik még ebből az is, hogy, ha ezt a t. túloldal élénk örömmel és elégtétellel fogadta, ha oly hizelgő elismerést nyilvánít iránta, akkor a t. urak csakugyan revízió útján vannak, és azon az úton, a mely a revízióhoz vezet, egy jelentékeny lépést tettek előre. Egyébiránt, t. ház, én változatlanul fentartom ma is, a mit akkor írtam, és a mi fejtegetéseim lényegét képezi: Hogy mi a kätholikus egyházzal nem akarunk semmiféle viszálykodást, nemcsak azért, mert van a nélkül is elég viszálykodásunk és bajunk, hanem azért is, mert legalább bizonyos eventualitások között a katholiczizmus a magyarság védbástyája lehet. A mi politikánkat pedig nem az obstrukt liberalizmus, hanem a magyar állam érdeke szabja meg. Ma is változatlanul azon meggyőződésben vagyok, a melynek kifejezést adtam akkor, hogy nem üldöztetni kell a felekezeti iskolákat, hanem örülni kell, ha azon iskolákon kivííl, a melyeket az állam jelen szegénysége mellett képes felállítani, állítanak a felekezetek iskolákat. Legyen iskolánk minél löbb. Nagyon helyeslem és nagyon örvendek, hogy a t. miniszter úr ezt az elvet követi legalább ott, a hol protestáns felekezeti iskolák vannak ; csak azt tartanám óhajtandónak, hogy ez elvet kövesse a kätholikus felekezeti iskolákkal szemben is. Mert felhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, — ha nem volna róla tudomása, — hogy ott, a hol a nép nagy tömege kätholikus, és kätholikus iskolákat tart fenn a maga erejéből, ott a tanfelügyelők, mint például Mosonyban is, valóságos irtó háborút folytatnak a kätholikus felekezeti iskolák ellen. (Egy hang balfelöl: Számos helyen igy van!) T. ház! Ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy az államnak nincsen joga bárkit is meggyőződésével ellenkező hitre vagy vallásos aktusra kényszeríteni. De elegendőnek tartottam volna, ha kimondjuk a lelkiismereti és vallásos meggyőződés szabadságát; törvényben biztosítottuk volna, hogy az államnak nincsen joga senkit vallásos meggyőződésével ellenkező vallásra vagy vallásos aktusra kényszeríteni; ellenben végzetes KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIII. KÖTET. hibának, kárhozatos hibának tartom azt, hogy intézményesen törvénybe igtattuk a felekezetnélküliséget (Igás! Ügy van! balfélöl.) és törvényhozásilag patronizáltnk azt. Ma is abban a véleményben vagyok, a minek kifejezést adtam abban az iratban, hogy sem a kormányok, sem a miniszterek nincsenek hivatva arra, hogy kätholikus autonómiát csináljanak és annak czinozurát szabjanak; hanem hivatva vannak arra a kathoíikusok, a kätholikus egyház és annak legfőbb kegyura és hívei. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a polgári házasság kötelező formáját rákényszeríteni azokra, a kiknek hitével, vallásos meggyőződésével és érzületével az ellenkezik, az beleütközik a lelkiismereti szabadság elveibe. (Helyeslés a baloldalon és fölkiáltások : Ez kényszer!) Ha tehát Bessenyei Ferencz t. képviselő úr azt mondotta, hogy az én »Magyar Konzervatív Politika« czímű, 23 évvel ezelőtt megjelent röpiratomból merítette az ő egyházpolitikai radikalizmusát, a melynél fogva annak idején odaálloít a főrendiház lépcsőzetére vezérszerepet játszani, akkor, a mikor tisztes aggastyánokat, köztük a herczegprimást, a főrendiház tagjait, mivel meggyőződésük szerint szavaztak, sőt feleségeiket és leányaikat inzultálták, akkor kérem, a t. képviselő úr alighanem önkénytelen tévedésben van. Ezt az egyházpolitikai radikalizmust ő nem az én iratomból merítette; arra bizonyosan egészen más tényezők indították őt, a melyeket én nem keresek és a melyekhez semmi közöm. Mindezzel a képviselő úrnak az volt a bevallott czélja, hogy kimutassa, hogy a néppárion is vannak heterogén elemek. No hát igen, én megengedem, hogy vannak itt is eltérő nézetek ; megengedem, hogy vannak messzemenő nézeteltérések itt is, a modus proczedendire és a czélszerííség kérdésére vonatkoznak, mert nem vagyunk azok a férfiak, a kiknek meggyőződését dróton lehet rángatni, (Ügy van! a baloldalon.) mert mindenikünk saját eszünkkel gondolkodunk és saját szivünkkel érzünk. De legyen nyugodt a t. képviselő úr, bogy egyek vagyunk politikánk alapjaira és azon legfőbb czéíra nézve, hogy a vallásos intézményeket és érzületet neití megingatni, hanem ápolni kell. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezért igen helyesen mondta Molnár János t. képviselőtársam, hogy a társadalmi politika alapjának a vallásosságnak kell lennie, és ha Bessenyei képviselő úr ellentétet keresett e közt és a közt, hogy Lepsényi Miklós képviselőtársam a keresztény szocziális politikát hangoztassa, akkor nyilván félreértette vagy nem értette meg a szavak jelentőségét. Szocziális politika annyit tesz magyarul, hogy társadalmi politika. Az úgynevezett szoczializmusnak pedig egész más, határozottan körvonalozott jelentősége 13